A tanárhiány miatt hogyan változnak az iskolai hagyományok?

5, a frontális munkához kapcsolódóan akarok pár dolgot mondani. Földrajzot tanítok, ami ugye nincs bontva, tehát egész osztállyal dolgozok, ez általában nagyjából 35 főt jelent. 7. és 9. évfolyamon heti 2, 8. és 10. évfolyamon heti 1 óra van. Ilyen körülmények között két lehetőség van: vagy behozod a legkülönfélébb módszereket, de akkor szarsz az anyagra és haladunk, ahogy haladunk, vagy tolod többnyire frontálisan. Én igyekszem legalább az egyik órába beleépíteni a különböző módszerek valamelyikét (általában sima csoportfeladat, mert az oldható még meg), de annak az az ára, hogy lemaradunk. Viszont ha kiszámolod, hogy 35 fő van egy osztályban (ez amúgy reális), akkor 3-4 fős csoportokkal számolva (az az ideális) körülbelül 8-9 csoportot hozol létre. Ennyit nem tudsz felügyelni, irányítani vagy segíteni egyszerre, mert nem látod át. Arról nem is beszélve, hogy az eredményeket értékelni is kéne, ami rengeteg idő, ezt úgy szoktam kiküszöbölni, hogy minden csoport ugyanazt a feladatot kapja, viszont így nagyon maximum 2 csoport lesz aktív az értékelés során, illetve a kollaboratív lehetőségek kiesnek.

Tudom, hogy furán hangzik, viszont én örülnék, ha több földrajzóra lenne egy héten (viszont több tanár is kéne, mert nagyon sok órája van a kollégáknak - én csak részmunkaidős vagyok -, ami szintén a hatékonyság és élvezet kárára megy), illetve át kéne gondolni a tananyagot is, mert csomó felesleges hülyeség van, az érdekes, látványos dolgok meg kimaradnak. És persze lehet mondani, hogy a földrajz úgyse érettségi tantárgy, szelektáljunk (így is szelektálunk), de most kaptam egy faktos csoportot, akiknek az előző tanára bevállalta azt, hogy gyakrabban alkalmaz eltérő módszereket, viszont ezt annak árán tudta megtenni, hogy komplett részekről nem volt szó. És most fakton ez hatalmas nehézséget okoz, emiatt lassabban haladunk.

Iskolai programok megszervezése pedig elképesztően sok munka, a felelősségről nem is beszélve.