Mi jellemző inkább az jelenlegi/volt egyetemetekre? Ott szerzitek meg a tudást vagy külső helyről?

Nálunk az egyetemen elvárás, hogy keressen a hallgató magának gyakorlati helyet. Nem követelmény szinten, csak szóban ajánlják. Akinek volt kapcsolata, már egyetem előtt is járt gyakorolni/dolgozni.

De vannak hallgatók akiknek erre nincs lehetőségük. Ha tényleg mindenki járna, nem is lenne elég hely, ahova tudnának menni. Vannak azok a hallgatók, akik bejárnak előadásokra. Az oktatók így is sokszor dühösek, ha ők sem lennének az előadások, még nagyobb balhé lenne.

Ezért kialakul, hogy az évfolyam egyik része bejár, a másik fele meg sokszor már munkaként jár gyakorolni (pénzt és tapasztalatot szerez).

Az egyetemi oktatásba pedig bele van kalkulálva, hogy majd mindenkit kint megtanítanak, papíron van gyakorlati oktatás, de valójában szinte semmi.

Röviden nem azért jársz egyetemre, hogy majd a tudásodat felhasználd a munka világában, hanem azért jársz dolgozni, hogy meg legyen a tudásod az egyetem elvégzéséhez.

Más egyetemeken is ennyire külső helyekre építenek? Ha csak egyetemre jártatok (nem dolgoztatok végzésig olyan munkahelyen), az egyetem alatt szerzett tudásotok jó alap volt a későbbi munkátokhoz?