Közepes átlaggal lehetek gimnáziumi tanár?

"egy tanárszak nem a legegyszerűbb"

Hát még a tanítás... :) De azért mégsem akarnám elvenni tőle a kedvét senkinek, aki szívesen kipróbálná, mert nagyon sok örömöt tud adni. Mindenesetre kell hozzá kalandvágy - főleg kamaszok között. És persze az, hogy örökre le tudjon mondani az ember arról, hogy valaha is meggazdagodjon... :)

Igen, 13-asnak igaza van. Havaz egyetemre felvesznek akkor lesz ott kemény hat év, amit végig kell tanulnod, végig kell beadandóznod, meg ott lesz a végén a gyakorlat is amikor rájössz hogy milyen is maga a tanítás. Szerintem ha valakinek középiskolába hármas a képessége nem tudom hogy bírná az egyetemet, De természetesen lehetsz jó,csak valószínűleg kétszer háromszor olyan nehéz lesz az egyetem számodra. Számolnod kell azzal is, hogyha nem akarsz kibukni vagy esetleg ösztöndíjat szeretnél, akkor az egy folyamatos kötelességgel fog játnu a hosszú évek alatt, a tanítás pedig még attól is nehezebb.

De mindenki más, én például utáltam tanítani, de inkább csak a mai helyzet miatt. Ha nem bolti eladó fizetést kaptam volna nyolcszor annyi munkáért, akkor még élveztem és volna talán.

"utáltam tanítani, de inkább csak a mai helyzet miatt. Ha nem bolti eladó fizetést kaptam volna nyolcszor annyi munkáért, akkor még élveztem és volna talán."

Nem, nem élvezted volna akkor sem, nyugodt lehetsz.

Akik tényleg a pénz miatt hagyják ott, azoknak közben fáj a szívük, mert szerették csinálni. Aki viszont azt bírja mondani, hogy utálta, annak akármennyit fizettek volna is, csak a pénzt szerette volna benne, nem magát a tanítást. Akkor meg jobban is tetted, hogy abbahagytad. Kipróbáltad, nem jött be, sőt, utáltad. Ennyi történt.

Hát ne haragudj de a diákok meg a visszajelzés volt az egyetlen ami jó volt benne. Ha tényleg tanár vagy akkor nem sok empátia szorult beléd, Ha ennyi alapján ilyen ítéletet mondasz, úgyhogy nem tudsz amúgy semmit. Meg nem tudod milyen érzés volt otthagyni az egészet egy év tanítás után amikor évekig erre készültem.

Azért ilyen állapotok mellett azt mondani hogy 'aki a pénz miatt hagyta ott bla bla bla'... 0 jövőképpel, 0 megbecsültséggel szerinted milyen érzés fiatalként fenntartani egy albérletet úgy hogy tudod hogy örök életedben abba lakhatsz, hogyha nem váltasz szakmát?

Ilyenekkel olyan kollégák dobálóznak, akik alá a szülők házat tettek, meg kb hobbiként űzték a tanárságot mert nem volt a pénzügyi gondjai.

Nem kell szidni a másikat azért mert a sarkára állt és otthagyta a süllyedő hajót :)

Sőt, azt látom hogy amúgy azok nem hagyják ott, akik már ilyen 50 pluszosok, vagy semmilyen más munka tapasztalatuk nincs fiatalon, mert nem dolgoztak egyetem mellett, aztán félnek lépni.

"a diákok meg a visszajelzés volt az egyetlen ami jó volt benne"

De még ezzel együtt is utáltad, te mondtad, nem én...

"nem tudod milyen érzés volt otthagyni az egészet egy év tanítás után amikor évekig erre készültem"

Te meg azt nem tudod, milyen érzés volt, amikor nem hagytam ott se az első fizetésem után (ami elég durván rosszul érintett az első néhány hét után, amikor bedobtak a mély vízbe, hogy ússzak, rögtön két érettségizős csoporttal, stb.), se az első év után, se később, amikor egyre nehezebb lett...

"szerinted milyen érzés fiatalként fenntartani egy albérletet úgy hogy tudod hogy örök életedben abba lakhatsz, hogyha nem váltasz szakmát?"

Kb. mint amilyen nekem lehetett inkább otthon maradni, hogy ne kelljen albérletre költeni, ha nem muszáj, és közben azt számolgatni, hogy így vajon hány év múlva fogok tudni elköltözni otthonról. Ugyanazt mutatta a matek, mint amit most neked, hidd el.

"Ilyenekkel olyan kollégák dobálóznak, akik alá a szülők házat tettek, meg kb hobbiként űzték a tanárságot mert nem volt a pénzügyi gondjai."

Panelban nőttem fel, és tanárként is sokáig otthon laktam. Egy fizetésből és árvasági segélyből nevelt fel anyám a testvéremmel együtt, akinek szintén diplomát adott a kezébe.

Olyan értelemben tényleg hobbiként űzöm, hogy más hobbira nemigen futja... :)

"Nem kell szidni a másikat azért mert a sarkára állt és otthagyta a süllyedő hajót"

Sehol se szidtalak, csak megállapítottam, hogy ha azt bírtad mondani, hogy utáltad, akkor mindenkinek jobb, hogy abbahagytad.

Egyébként éppen a süllyedő hajó az, amit egy tanár nem hagyhat ott... hiszen gyerekek is vannak rajta...

"azok nem hagyják ott, akik már ilyen 50 pluszosok, vagy semmilyen más munka tapasztalatuk nincs fiatalon, mert nem dolgoztak egyetem mellett, aztán félnek lépni"

Meg akik elhivatottabbak, mint te voltál... Olyanok is vannak, akikről írsz, persze, de nekem több olyan kollégám is van, én is olyan vagyok, akik a versenyszférában is dolgoztunk, mégis inkább a tanítást választottuk. Olyan is van, aki előbb tanított, aztán versenyszféra, aztán a tanítás újra.

Aki tudja értékelni az előnyeit, az nem utálja. Akinek másra van inkább szüksége (pénzre, albérletre, akármire), az meg jobb, ha mást csinál. Ennyi.

Igaz, akkor meghagytam a pályát az 'elhivatottabbaknak', akik otthon maradnak 30+ osan, meg diplomával nyomorogva. Velem ezek kellően megutáltatták az egészet. Meg más munkatapasztalat mellett is tudtam mérlegelni.

,,Aki tudja értékelni az előnyeit, az nem utálja. Akinek másra van inkább szüksége (pénzre, albérletre, akármire), az meg jobb, ha mást csinál. Ennyi."

Értékeljétek, én meg majd értékelem az anyagi függetlenséget, meg a saját otthont, ami nem mellesleg alap kéne, hogy legyen. Csúnya ezt írni, de alap kéne hogy legyen...