Miként lehetne tekintélyt elérni általános alsósban?

A kollégáid elmondták.

Távolságtartás. Nem egyenrangú partner. Kedves határozottság. Pontosan tudod, hogy mi a cél, a feladat, érthető magyarázat, következetesség. Ezek nagyon fontosak.

Kiabálni tilos, csak az kiabál, akinek a háza ég.

Te mindig több lépéssel előbbre kell légy.

Ha nincs meg a fenti módszer valamelyike, a gyerek kihangolja a bizonytalanságodat, átveszi az irányítást, feszegeti a határokat, hogy meddig mehet el.

Ehhez világos keretek kellenek, szabályok, melyekkel tisztában kell lenniük. Neked be kell tartanod és tartatnod.

Te mutatod a példát, te hitelesíted önmagad a szemükben.

A csínytevéseket tekintve, otthon nem nevelik az adott kölköket, ők meg bomlasztják a többieket.

Komoly összefogás kell. Az igazgató, gyermekvédelem, szülői munkaközösseg, stb.

Szerintem nem az életkoroddal van a probléma, mert az, hogy valakinek van kiállása, van érzéke arra, hogy megtartsa a fegyelmet, ez nem attól függ, hány éves vagy.

Valószínű az esetedben az a baj, hogy elmentek a gyerekek számára "valakinek" számító tanárok, akik tudták fogni őket. Téged hozzájuk képest súlytalannak éreznek, nem fogadtak el, nem számítasz számukra referenciaszemélynek stb. Ezzel szembe kell nézni, tehát nem bántásból írom. Az, hogy kedves vagy velük, úgy látszik, hogy nem vált be, ezzel csak azt igazolod náluk, hogy súlytalan vagy, erélytelen vagy a volt tanáraikhoz képest.

Jegyezd meg, hogy nem biztos, hogy azt a tanárt szeretik a gyerekek, aki kedves velük. Ha nem tudsz fegyelmet tartani, akkor a kedvességed inkább hátrányodra válik, és egyáltalán nem érsz el semmit a gyerekekkel ezzel önmagában, nem fognak szeretni, nem fognak tisztelni, és ahol tudnak, gáncsolni fognak, nem érdekled őket. Nem azt látják benned, hogy kedves vagy, amit értékelniük kéne, hanem azt, hogy "ennél a tanárnál azt csinálok, amit akarok".

Sajnos nagyon nehéz helyzetben vagy, mert a leírásod alapján már a fejedre nőttek a gyerekek. Amikor tanár voltam, nekem mindig az volt az elvem, ha új osztályt kaptam (igaz, én felsőben tanítottam), hogy szigorú kezdés, amit idővel lehet lazítani. Vagyis először tanuljanak meg félni tőled, azután majd ráérnek megszeretni. Fordítva ez nem megy (a te esetedben legalábbis biztosan nem, ahogy azt látjuk). Viszont ezt már elszalasztottad, ugyanis most már nem fogsz bennük félelmet ébreszteni, ha elkezdesz szigorú lenni, akkor inkább furának fognak tartani, nem félelmetesnek. Ha bekeményítesz az enyhe kezdés után, az ellenállást fog kiváltani és nem fegyelmet. Még nehezebb dolgod lesz. Ha meg elkezdesz csapkodni és kiabálni, akkor az lehet, hogy ideig-óráig hat, de egy idő után ehhez is hozzá fognak szokni, és egy nap azon kapod magad, hogy csapkodsz, toporzékolsz és kiabálsz velük, ők pedig ugyanúgy tojnak rád. Önmagad paródiája leszel. Ha eddig a pontig egyszer eljutsz, akkor végképp nem fogsz tudni velük mit csinálni.

Őszintén szólva nem tudom, mit lehetne tenned. Ha kezdet kezdetén nem vezeted be a szabályokat, nem vagy szigorú és következetes, akkor ezt a rendszert már nem fogod tudni bevezetni egy "laza", "cukimuki" kezdés után. Biztos érted, hogy miről beszélek. A gyerekeket viszont csak bizonyos mértékű szigorral, következetességgel, "ha nem csinálod, következménye lesz" attitűddel lehet fogni. Minden egyes új osztálynál, amit kapsz, így kell fellépned, inkább féljenek tőled először, mint szeressenek, legyél mogorva, a főkolomposokat kiabáld le, nyiss zord, szigorú stílussal, még akkor is, ha emberileg nem szereted ezt. Fogd fel úgy, hogy ez a befektetés abba, hogy később lehessen szeretgetni őket is. Legyél szigorú, legyenek szabályok, legyenek büntetések, és ezeket szigorúan, következetesen tartsd is be. Először nem szeretnek, mert félnek tőled, de tudod őket kezelni. Aztán idővel majd első körben hozzád szoknak, utána pedig elkezdenek megszeretni, mert megszoknak, és ebben a fázisban már a szigorúságodon is enyhíthetsz. A végső fázis pedig már az, amikor szeretnek és ragaszkodnak hozzád. Ez az egész folyamat megtörténhet napok alatt (!), egy hónap alatt, de van, ahol fél év alatt! Csak így lehet egy ilyen csoportot fogni, de ezt már nem fogod elérni, mert onnantól kezdve, hogy ők ezt egy tanár esetében nem érzik, a tanár utólag már nem fogja tudni bevezetni. Mint írtam, ebből csak ellenállás lesz, nem pedig kezelhetőség.

Szerintem próbálj egy másik osztályt kéri. Egy normális iskolában szerintem van erre lehetőség. Egyszerűen elcseszted és nem tudod helyes mederbe terelni az eseményeket. Egyébként van ilyen, ne fogd ezt fel kudarcnak. Én is csak azért tudom ezeket leírni, mert nem egyszer végig mentem ezen. Olyan is van, hogy osztály és egy tanár között nincs meg a kémia, egyszerűen nem passzolnak. Ha meg belépsz egy másik osztályba, ott magától megy minden, és imádnak, van, ahol tényleg hat a "cukimuki" stílus. Ehhez szerencse kell, hogy az ember olyan osztályt kapjon, ami hozzá passzol.

Ha nem partnerek abban, hogy másik osztályt kapj, akkor válts iskolát. Szerintem tanítókból is hiány van manapság, nem gondolnám, hogy ne lenne lehetőséged más iskolában tiszta lappal indulni.

A szülők sajnos elég nagy hátráltató tényező, nekem az a tapasztalatom, hogy őket is úgy kell kezelni, mint a gyerekeket. Fecsegnek, beszélnek mindenfélét, de neked ezeket felsőbbséggel kell kezelned, és mindig úgy kell velük beszélned, hogy legyél diplomatikus, de ugyanakkor éreztesd, hogy te tudod, hogy miről beszélsz, ők pedig nem. Velük is következetesnek, szigorúnak, és "én vagyok a szakember" stílusúnak kell lenni. Teljesen mindegy az életkorod. Ha kell, akkor ezt erélyesen a szemükbe is meg kell mondani. Ne legyél kedves, mindig az első fellépésed legyen olyan, amit leírtam. Később lehet ezen is enyhíteni, ha kiismeritek egymást, de a szülők bunkóságának, szemtelekedéseinek stb. ne engedj teret.