Miért utálod az irodalmat?

#9: Azért a könyvpiac általad leírt állapotával nem teljesen értek egyet. Valóban sok a tömegfogyasztásra szánt gyenge ponyvaregény a könyvpiacon, de azért nem kell megszakadni a válogatásban annak sem, aki minőségi szépirodalmat szeretne olvasni. Irodalmilag színvonalas regények és verseskötetek is jelennek meg rendszeresen, magyar és nemzetközi szerzőktől is. Annyi biztosan, hogy a legelvetemültebb és legigényesebb könyvmolyoknak is mindig lesz újabb és újabb olvasnivalójuk, arról nem is szólva, hogy a régebben íródott minőségi könyveket is gyakran újra kiadják. Ha pedig valakinek nincs pénze, vagy olyan könyvet szeretne olvasni, amit legutoljára több, mint 20 éve adtak ki, annak ott vannak a könyvtárak.

Mindig is voltak tehetségtelen íróktól származó fércművek és ponyvaregények a könyvpiacon. Most is, húsz éve is, és száz éve is. Nekem alkalmam volt a nagyapám egyik közeli rokonának a régi könyveit átböngészni, hát ne tudd meg, micsoda pocsék regények is megjelentek (azóta rég elfelejtett szerzőktől) a két világháború között.

Akinek van érzéke hozzá, annak elég belelapozni a könyvesboltban egy könyvbe, és két oldal után érzékelhető a színvonal. Vagy egy másik módszer, ha valaki megnézi az irodalmi folyóiratok rovataiban olvasható kritikákat, s ezek alapján választ. Ezeket is el lehet érni egy nagyobb könyvtárban, nem kell értük pénzt sem kiadni. S akkor még nem is szóltam arról, hogy meg lehet nézni, hogy a rendszerváltás óta melyik magyar szerző kapott Déry Tibor- vagy József Attila-díjat, vagy melyik angol szerző kapott Booker-díjat, vagy kik kaptak irodalmi Nobel-díjat; mert ezeket nem szokták érdemtelenül odaítélni.

Egyébként pedig szerintem még ponyvaregényt olvasni is jobb, mint egyáltalán nem olvasni. Az olvasás ugyanis fejleszti a képzelőerőt, s emiatt százszor jobb, mint a tévé képernyőjét bámulni, ahonnan egyébként is szinte kizárólag kultúrszemét árad az emberek lelkébe.

8-as válaszoló, neked aztán fogalmad sincs, hogy miket zagyválsz össze. A gondolkodó embert (kezd kihalni) mindig is érdekelték ezek a témák: születés, élet, öregedés, elmúlás, halál, túlvilág, emberiség célja, eredete, politika, háború, történelem, szerelem, család... a költők pedig éppen ezekről írnak, a legkülönbözőbb formában, szimbólumok, toposzok, költői képek, alakzatok mögé rejtve a mondanivalót, s aztán a befogadó, azaz az olvasó a saját élethelyzetére szabja, miközben értelmezi.

Pl. Ady jól írt az elnyomó, zsarnoki rendszerről, bírálta a magyarság tunyaságát, semmittevését, Petőfi Szeptember végén című versében úgy ír az elmúlásról, hogy még én magam is beleborzongok, pedig eléggé zsenge korban vagyok még, de igenis foglalkozni kell ezekkel a témákkal, ettől vagyunk emberek.