Ti, akik otthagytátok az orvosit, megbántátok?

Középiskolában 2 tanárom is volt aki orvosin kezdett.

Az egyik a férjével közösen kezdett, de az első év után ott hagyta. Mert neki sok volt. Ő kémia biosz szakos tanár lett, a férje elvégezte, ő orvos lett. Nagyon jó tanár volt, szerettem az óráit.

A másik tanárom azt mesélte hogy mikor egy csecsemőt kellett volna boncolni ő ott dobta be a törölközőt. Nem tudom mikor boncolnak, hányad évnél. Ő ének tanár lett, díjakkal, nagy hírnévvel a szakmában.

Unokatesóm otthagyta, valami kémiás tárgy nem ment neki. Átment egy mérnöki szakra, azt elvégezte és most annyi pénzt keres, hogy szerintem soha az életben nem fogja megbánni az orvosi otthagyását. Persze, nem volt könnyű és rossz volt az is, hogy abszolút túlkoros volt, mire meglett a BA diplomája, de végül jól alakult az élete.

Ami engem illet, én a jogot hagytam majdnem ott, passziváltam is egy évet, de most a két kezemet összeteszem, amiért megmakacsoltam magamat és elvégeztem végül.

Én a helyedben csak akkor hagynám ott - legalábbis ha ezzel a szándékkal tetted fel a kérdést -, ha van helyette valami alternatíva, amit szívesebben csinálnál. Csak azért ne hagyd ott, mert jelenleg rossz vagy nehéz. Akkor válts, ha helyette van más célod, pl.: inkább lennél ügyvéd vagy programozó és sokkal jobban lázba vonzzanak ezek a szakmák, mint az orvosi pálya.

4

Ezer ilyen ember van más szakmában is, hogy elkezdi, ott hagyja, szakmát vált. Nem csak az orvosin járnak így.

Miért fizetettnéd ki?

Én főleg vizsgaidőszakban gondolkozom el, hogy nekem való e. Most fogok harmadjára csúszni, mert több magánéleti problémám is volt es évközben szimplán kevesebb időm volt odaülni tanulni, és a plusz stressz csak még jobban lehúzott. Idén kezdtem el pszichológushoz járni (hozzáteszem rengeteg ismerősöm évek óta jár, mert ők az egyetemet sem bírják).

Szóval én is bántom saját magam, hogy miért nem hagyom ott, ha ennyit csúszok, lehet nem is nekem való. Viszont sehova máshova nem tudnék elmenni es azzal is tisztában vagyok, hogy egy életen át utálnàm magam. És ha belegondolsz, az idő úgyis telik. Akkor már nem midnegy, hogy valaki plusz 3-5-10-15 évvel később fejezte be az egyetemet, de közben orvos lett belőle, vagy elment bárhova máshova, tudván azt, hogy csak nem kellett volna feladnia. Mert orvosin azt is el kell tudni fogadni, hogy a vizsgák 70% (min) csak a szerencsén múlik. Ismerek olyanokat is, akik a fél agyukat már elszívták, elitták, végig bulizzák az egyetemet, mégis simán megcsinálják a vizsgákat, mert bár a tételek felét kihagyják, nem húznak bele vagy kidumáljàk a vizsgáztatónál. Mások meg szenvednek. De a lényeg, hogy tényleg át kell gondolni, hogy mit bánnám meg jobban.