Van olyan, akinek tényleg szó szerint agyára megy az egyetem, nem szereti a saját szakját, de csinálja?

Én utálom azt a szakot, amire járok, nem érdekel, nem is értek hozzá, mégis csinálom. Az ok egyszerű: mivel most egy szál érettségim van, ha a jelenlegi munkahelyemről le akarnék lépni, csak gyári szalagmunkára jelentkezhetnék, aztán küzdhetném fel magamat újra irodába. Ha viszont meglesz a diplomám, ennél a cégnél is kapásból 1/3-ával lehet több a fizetésem és lehet szó home office-ról, külföldi oktatásokról meg egyebekről, mert akkor már papíron is irodai állományúnak számítok. Ha pedig máshová akarok menni, akkor olyan szintű pozíciókra jelentkezhetek, amit most is csinálok. A nyelvtudásom ugyanis már megvan, csak diploma kell hozzá, hogy a toborzók embernek nézzenek.

Na, ezért csinálom, mert örömöm amúgy nincs benne.

Munkavégzés és az egyetemi képzést között hatalmas különbség lesz, telepakolnak mindennel aminek valószínűleg a töredékét fogod használni a munkád során.

Szóval éld túl aztán majd meglátod.