Valóban hallgatóbarátabb lenne egy "kisebb presztízsű" egyetem?

EKE-t kivenném a listából, nagyon nem jó ott dolgozni sem, egyszerűen kellemetlen és kizsigerelt hangulat van.

Viszont általánosságban igaz, de még egy Károli/Pázmány/OE/SZIE esetében is ugyanezt tudnám elmondani. És ők ténylegesen kollégák lesznek az elitegyetemek hallgatóival a legtöbb esetében, szóval valami mégsem kerek azokkal, akik a színvonallal érvelnek a taposómalmok mellett.

Az első egyetemem a PTE volt, kemény évek voltak, utáltam az egészet, de csináltam, mert "ilyen az egyetem"! Alvászavar, stressz, sírás, depresszió, amit akarsz volt.

Aztán másodikra egy mások által szinte semmibe vett egyetemre jelentkeztem (Milton Friedman, régi Zsigmond Király főiskola). Eszméletlenül boldog éveim voltak itt! A tanárok tisztelettel beszéltek velünk, már az is döbbenetes volt, hogy lehet kérdezni, de hogy merek is csoport előtt az már tényleg nagy lépés volt nekem. :) A hangulat minden órán fesztelen volt, a csoporttársak sem rágták a körmüket, nem volt sírós idegbaj vizsgák előtt, mégis, őszintén sokat tanultam itt. Életszerűek voltak a példák, sok tanár nem csak a katedráról beszélt, vállalkozók voltak, tudták miről van szó a való életben. Az eredményeim jók lettek, mindig pozitív (de, ha épp kritikus, akkor is minimum fejlesztő szándékú) visszajelzéseket kaptam a tanároktól, ami még több utána járásra sarkallt. A 3 ott töltött év alatt visszaépítették az önbizalmam, újra kompetensnek éreztem magam a saját területemen. Szóval nem csak a diploma számít, meg hogy milyen a papír hírneve, én azt gondolom, de az is, hogy az életedre milyen hatással van az, ahova jársz.

Érdemes megfontolni, mert annyit nem nyom a latba a papíron végül, mint amennyit elvesz az életedből egy divat-egyetem.

Erdeklodve es szomoruan olvasom...

En huszonevvel ezelott jartam a PTE-re, egyik szakom TTK-s, masik BTK-s. Voltak almatlan ejszakaim irrealis kovetelmenyek miatt, foleg a TTK-n, meg tenyleg szinte minden vizsgam onmagaban is egy kaland volt, egy utveszto, de megis sokkal tobb a pozitiv, mint a negativ elmenyem. Akkoriban meg a tanszekek is, es a TO is sokat segitett nekunk, hogy tudjunk haladni. Es nem ereztem borzalmasnak es szemelytelennek az egyetemet, bar minden relativ. Azota jartam egy "kisebb presztizsu" egyetemre is, ahol valoban hallgatobaratabbnak tunt a legkor. A szinvonal pedig rettenetesen alacsony volt. Nem minden kisebb presztizsu intezmenyrol beszelek, hangsulyozom, csak errol az egyrol, mert ezt ismerem. A szinvonalesest nem (nem csak) az oktatok biztositottak. Sot, elsosorban a hallgatok azaltal, hogy konnyeden bejuttatta oket a felveteli rendszer, mert kellettek az emberek, h elindulhassanak a szakok. Olyanok is bekerulhettek, es eljuthattak a diplomaig, akik regen a kozepiskola elso evebol kibuktak volna. Ez a nagy atka ennek a mostani felveteli rendszernek, es a minden megyeszekhelyen minden aron mukodni akaro kisebb intezmenyeknek, (nagy tiszteletem a kiveteleknek). Amikor a PTE is eljut arra a szintre, h kerdeses lesz szamara elinditani egy szakot, (hallom, mar nincs messze ez az allapot), akkor gondolom, h a kommunikaciojuk is valtozni fog, az o jol felfogott erdekukben is. Termeszetesen az sem mindegy, h milyen szakot vegez az ember. De az en tapasztalatom szerint igen, igaz, egy kisebb intezmeny nem annyira szemelytelenul kezeli a hallgatokat, mint a hiresebbek es nagyobbak. Az 5. hozzaszolonak igaza van mindenben. Erdemes jol atgondolni, hogy mi eri meg a faradsagot, es mi az ami mar nem. Az intezmenyvalasztas nagyon sok osszetevos dolog. (otthontol valo tavolsag, kollegium, alberlet, szorakozasi lehetosegek, osztondijak, erasmus, szakiranyok, gyakorlat, stb.) Nagyon erdemes mindennek utana jarni meg a tanulmanyok megkezdese elott, aminek csak lehet. A nyilt napot nem tartom mervadonak, mert ott mindegyik csak fenyezi magat!!! Sajnalom azt is, h Egerben, ami az orszag egyik legkellemesebb videki egyetemi varosa lehetne, ennyire rossz a helyzet a felsooktatasban. Nem most hallom eloszor, nagyon rossz a hire regebb ota. En azt javaslom mindenkinek, h oda menjen tovabbtanulni, amelyik intezmeny szimpatikus, ne feltetlenul oda, ami nagyhiru. Ugyanis az eletben nagyon sok mulik a szerencsen, a szimpatian, az ismeretsegen. Ez nem jelenti azt, hogy nem ismernem el, hogy vannak diplomak, amelyeknek nagyobb a preztizse. De hogy ki mit kezd a diplomajaval, az kisebb-nagyobb mertekben magatol az egyentol is fugg.