Ez igaz az orvosi szakról?

Ne kezdd el, ha jót akarsz magadnak. Anno tényleg nagyon ezt akartam, semmi mást nem tudtam elképzelni, de mélységesen megbántam, életem legrosszabb döntése volt. Nem elég hogy az egyetemen megy a megalázás, ha bekerülsz egy kórházba rezidensként kezdheted a tápláléklánc alján. A hierarchiában mindenki feletted fog állni, nem néznek semmibe, mert releváns tapasztalattal nem rendelkezel, mert az egyetemen kvázi csak elméleti tudást szereztél. Persze ez csak az én tapasztalatom.

25/F

Sok egyetemen hasonló dolgok mennek, de ez kissé túlzás szerintem amit írsz. Az orvosin egyébként nem olyan nagy a lemorzsolódás, a felvettek 90%-a elvégzi (felvi statisztika), és azért a csúszások sem nagyok, 12,6 félév az átlag, ez nem sok, átlag +1 félév (felvi statisztika).

Egyébként megfelelő alázat, és sok tanulás, érdeklődés, céltudatosság, akkor a tanárok is normálisan fognak kezelni.

Az meg hogy a tápláléklánc alján kezded. Igen, és? Más hol kezdi? Más szakmákban hogy van ez? 0 tapasztalattal nem fogsz műteni, ez nyilvánvaló.

Igen EÜ dolgozónak nem jó lenni magyarországon, de ha megszerzed az orvosi diplomát, és hajlandó vagy megtanulni egy nyelvet, bármelyik országba elmehetsz dolgozni... Én tuti nem hagynám ott azért, mert olvastam néhány rossz pletykát egy szakról.

Ötödéves vagyok a Semmelweisen, és őszintén állithatom, hogy annyira azért nem vészes.

Sokat kell tanulni az első 3 évben, az alapok elsajátítása a legnehezebb, illetve a hatékony tanulási módszer kialakítása.

Lesz szabadidőd, járhatsz bulizni, lesz sok barátod akinek hasonló elképzelései vannak mint Neked a jövőjét illetően.

Ez a rengeteg tanulás pedig mind arra megy ki, hogy jó orvos legyél akihez bátran fordulhatnak a betegek akiknek szükségük van rád.

Munkád mindig lesz, társadalmilag elismert leszel, az emberek számítanak majd rád.

"Bárkivel beszéltem eddig, kivétel nélkül arról számolt be, hogy az orvosi egyetemeken kicsinálják az embert. Amellett hogy orrvérzésig tanulnak a hallgatók, és a vizsgára gyomorideggel mennek be, még meg is alázzák őket."

A megalázással egyet kell értenem, de én azt gondolom hogy ez az egyetemek többségében így van, és sajnos a gimiben is. Engem gimiben is sokszor aláztak meg olyan pitiáner dolgok miatt, mert a tanárnak olyanja volt (kitűnő voltam majdnem vegig) a tanulás persze, de ez egy olyan szakma ahol ember eletekert leszek és leszünk felelőssek, ahol nem lesz idő gondolkodni a surgossegin egy tömegbalesetnel hajnali 3-kor, hogy most mit kell csinálni. Ha azt mondjak káliumot adj be, nem adhatsz be magnéziumot mert megölheted a beteget, ha gégemetszést kell csinálni nem találhatod el az aortáját, tudnod kell mi hol van es mit miért kell. Folyamatosan fejlesztened kell magadat és tanulnod.

"Ráadásul a 6 év az csak a minimum, de nem sokaknak sikerül ennyi idő alatt teljesíteni…"

Ez is teljesen igaz, én meg ugyan nem buktam, annak függvényében sem, hogy voltam egy félévet Törökországban erasmuson, de nagyon sok csoporttársammal már nem talalkozok miota. Sokan csúsznak, de ez nem baj ugyanis a szakosodás is eltérő. Engem pl a sebészet érdekel, utána a plasztikai vonal, ami még a 6 év után olyan 8-10 év lesz (nem tudom pontosan, meg nem tartok ott) de lehet valakit aki 2x is csúszott a haziorvoslás vagy a neurológia és máris előrébb van mint mondjuk en aki nem bukott. Van aki meg egy kommunikáció és média szakon is éveket csúszik, meg szinte bárhol meglehet bukni, a legtöbb a vizsgáztatón múlik. Engem harmadévbe korelettanon olyan miatt buktattak meg hogy 2 szót osszekevertem, és lényegében ugyanazt jelentették, tehát a kezelés mindkét vegkifejlettre ugyanaz lenne, persze egy betegnek nem jó ha rossz diagnózist mondasz, de azért na. Minimálisan tért el a kettő.

Volt/jelenlegi orvosis hallgatók, ti hogy látjátok

Így:D

Kimaradt, hogy negyedéves vagyok a SOTEn

Utolsó