Mi a véleményetek a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia karáról?
Olyanok tapasztalatát is szívesen várom akik már végeztek az egyetemen, de remélem sok olyan válaszadó is lesz, akik épp most járnak oda.
Nagyon szivatós az egyetem, illetve maga a szak?
Az anatómia mennyire nehéz, itt is orvosi szinten fogjuk tanulni, vagy azért itt alapjáraton valamivel alacsonyabb e tekintetben a követelmény?
Maga a hitélet nagyon erős az egyetemen, vagy azért lazábbra fogják mint pl egy gimiben?
Az anatómiától ne félj, főleg ha emelteztél bioszból. Anatómián kívül van neurológia és biológia is, úgyhogy előny, ha érdekel és szereted ezt a vonalat. Nem tanuljuk azért olyan mélységekben, mint például orvosin. Szerintem simán teljesíthető, ha tanulsz.
A hangulat családias, szerintem jobb, mint a gimnázium. A tanárok kollégaként kezelnek, kedvesek, nem nagyképűsködnek és nem méregetik a f**t (mint pl. egyes professzorok az ELTE-n). Nem a szívatásra mennek, hanem a tudásra. Ha tanulsz, jó jegyet kapsz.
Én nem vallásos gimibe jártam, szerintem egyáltalán nem erős a hitélet. Vallásos tárgyakat kell teljesíteni, ezen kívül teljesen mindegy, hogy vallásos vagy-e vagy nem. Muszlimok és buddhisták is járnak oda (külföldiek). Ha van még bármi kérdésed, szívesek válaszolok. :)
Az egyessel ellentétben és a Károliról nem, de a pszichológia részről tudok mesélni. Közel sincs orvosi szintű biosz, de azért nem egyszerűek ezek a tantárgyak, főleg azoknak, akik nem biosszal felvételiztek. Úgy tudom, nálunk, az ELTE-n többet vártak el bioszból, mint pl. a Pázmányon (ezt volt pázmányosok mondták, mielőtt valaki belém kötne), de a Károlival nem tudom, mi a helyzet. Mindenesetre ha tanulsz, akkor menni fog, nyugi.
A szak egyébként lényegében mindegyik egyetemen olyan, hogy aki igazán el akarja végezni, az el is fogja. Néha nehéznek érezheti az ember, de azért ebből a szempontból sem egy orvosi. Viszont azt érdemes átgondolni, hogy hatalmas túlképzés van pszichológusokból, legalábbis a betöltendő munkahelyek számához viszonyítva. Pályakezdőként szembesül vele az ember, hogy hiába vesznek fel egyre több embert pszichológia szakra, nem lesz több állás. Nem szeretnélek megijeszteni vagy lebeszélni, hiszen én is ezt csinálom, és szeretem, de csak akkor menj pszichológia szakra, ha biztosan pszichológus akarsz lenni.
(#2 Off, de nem tudom, milyen "f*szméregetés" van az ELTE-n, én 5 év alatt sosem találkoztam ilyennel. Egy tanárom volt, aki tényleg szerette magát fényezni, de ő sem volt amúgy lekezelő. Persze, voltak kevésbé barátkozós oktatók, de a legtöbben abszolút leendő kollégaként tekintettek ránk, főleg a mesterképzésen.)
#3 2-es vagyok, ELTE-s ismerőseim meséltek 1-2 oktatóról. De annak én csak örülök, ha a többség nem ilyen, senkinek nem kívánok olyan professzort, aki nem kezel egyenlőként magával és csak a saját kutatásaival foglalkozik. Nekem volt egy ELTE-s tanárom, aki a Károlin vendégoktató, arrogánsan beszélt a diákokkal, imádta a saját hangját, nem igazán tudta átadni a tudását (nem szeretnék nevet mondani).
És tényleg köszi, hogy mondtál ellenpéldát 3-as, valószínű az ismerőseim is csak pont azt az 1-2 rossz tanárt fogták ki, az meg azért minden egyetemen előfordul.
Köszönöm a segítséget. Igen, tudom hogy a túlképzés most igen igen jelen van ebben a szakmában, de gondoljunk bele abba is azért, hogy ki lesz az aki el is végzi az egyetemet, aki benne is marad stb stb. Nem egyszerű munka ez sem, de iskolapszichológusokból nagy hiány van nagy szükségre, meg a mai világban egyre nagyobb és nagyobb szükség lesz szakemberekre, szóval bevállaom. Bevallom egyébként én is gondolkodtam ezen, de a lehetőségek tárháza hatalmas, hisz nemcsak egy emberes munkalehetőségek vannak, szerintem ezeket bőven ki lehet használni. Nem kötekedésképp írtam, csak igen, végiggondoltam ezt is a magam módján😅
Nekem az ELTE nem túl szimpi egyetem, a Károli jobban elnyerte a tetszésemet hogy őszinte legyek😅
Mivel nem tudok sokat az Eltéről, és nem is igazán érdeklődtem az irányába így egyik oldalt sem tudnám védeni hogy melyik a jobb-rosszabb, de maradok inkább a károlinál, már csak az elhelyezkedése miatt is. Sajnos a bioszom nagyon nagyon gyér volt gimiben, de mivel szorgalmas embernek tartom magam, így úgy gondolom, hogy amit meg kell majd tanulni meg fogom tudni tanulni szerintem, de azért megnyugtatott hogy nem olyan hú de vészes az anatómia mint pl orvosin.
Az iskolapszichológusi helyzetről még annyit azért mondanék, hogy egy részről nem véletlen van hiány. Rosszul fizet, nagyjából magára van hagyva az ember, ami pályakezdőként különösen rossz, nem becsülik meg, és gyakran nem is kérnek az ember munkájából az iskolák. És itt a másik oldal, hogy konkrétan vannak iskolák, amik kijelentik, hogy nekik erre nincs szükségük, itt nincsenek "őrültek" (nem az én megfogalmazásom, elhiheted), hiába kötelező, hogy legyen pszichológusuk. Papíron van pszichológus, gyakorlatilag meg nincs. És nem csak vidéki meg rossz iskolákban van ez így.
Minden mással, amit írtál, tökre egyetértek egyébként, de az, hogy nagyobb szükség lesz pszichológusokra, sajnos nem azt jelenti, hogy több lehetősége is lesz egy pszichológusnak. Félre ne érts, tök sok irányba lehet menni a HR-től kezdve a klinikumig, csak pl. a klinikai szakképzésre egy évben nagyon kevés embert vesznek fel, az iskolákat már írtam, a szakszolgálatoknál is véges a helyek száma... Magánba pedig felelősségteljes ember nem megy friss diplomával, mert az egyetemről kikerülve tulajdonképpen nulla valódi gyakorlata van.
Megint leírom, nem a kedvedet szeretném elvenni, mert tök jó látni, ha valaki motivált, és tényleg pszichológus akar lenni. De én örültem volna, ha annak idején valaki a negatívumokról is beszél, nem csak arról, hogy "magánban annyit kérsz majd el egy ülésést, amennyit csak akarsz"... Persze, húsz-harminc év szakmai tapasztalattal a hátad mögött. Pályakezdőként örülsz, ha kapsz fizetést olyan munkáért, ami érdekel.
Ha pedig mégis szeretnél több infót szerezni az ELTE-ről (és nem ijesztettelek el teljesen ettől a pályától :D), akkor írj nyugodtan! Nyugi, nem rábeszélni akarlak, csak hátha szeretnél még pluszban informálódni. :)
Persze ez tudom hogy hogy megy az iskolapszichológusok körében, tanári bértábla szerint kapnak, meg azért ez nem a leghálásabb munkakör. Bőven ki tudnám ezt is fejteni...
Magánba meg nyilván nem tudnék egyből menni, hisz még vendégköröm se lenne meg egyebek. Meghát,a megfizethetetlen pszichológusoknak nem hiszem hogy most annyira jól megy a helyzetet elnézve. Arról meg nem is beszélve, hogy azért ennek valahol szerintem már etikai oldala is van. Persze egy szuper magánrendelőt üzemeltetni, magát a munkát megfizettetni, az egyetemi évekbe beleölt pénzt és a további továbbképzéseket meg már nem is sorolom, ki kell fizetni. Mellesleg persze,pénzből élnek a pszichológusok, pszichiáterek, és minden más segítő szakmabeli, de úgy gondolom, hogy azért huszon meg harminc ezreket elkérni már nem túl etikus, legalábbis én hatalmas összegeket nem tudnék elkérni. Ez hiba vagy sem, de valahogy jelenleg ezt érzem. Na meg a magánrendelés...először valamit le kell tenni az asztalra, hogy valaki magánba el tudjon menni, arról nem is beszélve, hogy belekezdeni egy magánrendelésbe iszonyat sok pénzt igényel, nekem nem is ez az elsődleges célom, távlati célnak valahol jó lenne, de nem is érzem magam erre még nyitottnak. Pont a klinikai szakirány érdekel egyébként, ami tudom iszonyat nehéz. Igen igen, most még így félek picit a biosztól hisz nem volt erős bioszunk, de azért van az alap meg mester képzés, hogy felkészüljünk a következő lépésre. Úgyhogy nagyjából végiggondoltam már én is ezeket a szitukat.A munkahely is egy olyan dolog, hogy idővel mindenki tud találni egy helyet, ez rugalmasságot is igényel ugyan, és lehet nem mindenki ott kezd ahol szeretne, de na, valahol el kell kezdeni...persze ez a gyakorlatban sokkal nehezebb, de ugródeszkákat kell szerintem elősorban keresni, ha az álom még nem elérhető. Ilyesmi sémák mentén gondolkoztam, hisz valahol mindenki elkezdi. Persze a túlképzős része kicsit félelmetes, hiszen valljuk be, rengetegen alkalmatlanok egy ilyen pályára a személyiségüknél fogva is (legalábbis a környezetemben ilyen tapasztalataim vannak, persze azért ez a mondat igényel némi önreflexiót is részemről, de a nagy átlag tényleg nem a pályára való...) tehát kiesésekre is lehet számítani. Hallottam már azt is, hogy kezdetben egy klinikai szakpszichológus egy suliban ült. Pont tudom hogy mennyire nem becsülik őket, és rettentően alulfizetett szakma sajnos. De mint mondtam, ugródeszka. (Ez pedig remélem most valakinek a nagy világban majd ad egy kis reményt, aki épp azért szomorkodik, mert még nem jött össze az álom meló) Persze a pénz, a számlák, a lakhatás, az infláció keretein belül most elég nehéz ilyen cukormázasan látni a világot, dehát néha csak ebbe tudunk kapaszkodni.
Köszönöm hogy megosztottad velem ezeket, még ha nem is sokat, de szerintem jót beszélgettünk a szakmának egy részéről!😄❤️
Ha esetleg pedig menet közben mégis felkeltené az érdeklődésemet az ELTE, akkor majd írok!
Károlis szintén.
Én is teljesen meg vagyok elégedve a képzéssel, az oktatók elképesztően jók, kb. minden nap tanulok egy rakat dolgot az anyagon kívül csak az elmondásaikból.
Viszont messze van és az épület is kicsit viseltes néhol. Össze se lehet hasonlítani a Dózsán vagy a Reviczkyn lévő épületeikkel.
Még egy negatívum, hogy nem fogyatékosbarát. Nincs lift, online felületeket nem nagyon lehet pl. vakoknak kezelnie, tanárok se erre vannak berendezkedve, szval ez is egy negatívum.
Ha ezek nem tényezők, akkor ajánlom :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!