Miért van azokból a tantárgyakból kevés óraszám ami később a legjobban fizet?

Az alap felvetéssel egyetértek, azaz hogy méltatlan helyet foglalnak el ezek a tárgyak a közoktatásban. Az általad sorolt okokkal viszont nem értek egyet. Tesi: nagy valószínűséggel az élsportolók számát egyáltalán nem, esetleg a diákok általános állóképességét növelné a több tornaóra. A (sokszor inkább csak szülők által erőltetett) élsportolói pálya nem itt kezdődik vagy dől el.

Ének: szintén. Több énekórától nem lesz több operaénekes vagy rocksztár. De minőségibb énekóráktól biztos, hogy többet kapnának az emberek érzelmileg, az énekóra nyugodtan lehetne egy pszichológia jellegű tárgy is, túl azon, hogy alapvető célja egyáltalán nem a zenei kultúrában való lexikális ismeretszerzés, hanem a hallási képesség fejlesztése, amivel az ember pont a hétköznapi életben mindenhez szükséges eszközt kapja meg, kezdve ott, hogy meghallja a sarkon túlról érkező elektromos autót vagy az autó zajának minimális változását a defekt előtt.

Rajz: ugyanígy. Bár itt igaz az, hogy aki képzőművészeti pályára megy, az az iskolai rajzoktatással is megalapozhatja ezt, a rajznak sem a művészképzés a célja, hanem a látni tanítás. Tehát ének: hallás, rajz: látás. Baromi jól fejleszthető még ilyenkor a térlátás, pl. hogy meg tudd becsülni annak a bizonyos elektromos autónak a távolságát a sarokról vagy be tudjál parkolni egy mozdulattal a félautónyi helyre. Ugyanígy a színárnyalatok közti különbségtétel, a környezet részletes megfigyelése, felmérése, arányok becslése, vizuális memória, finommotorikus képességek: a rajzóra rengeteg nagyon hasznos dolgot fejlesztene, ha a helyén kezelnék.

Én mérnökként dolgozom és úgy mondom, hogy sokkal egyszerűbb lenne a munkánk, ha az emberek birtokában lennének azon képességeknek, amit egy jó ének-zene és rajzoktatással el lehetne érni. Egyetemen is a legdarálósabb tárgy az ábrázoló geometria volt, vért izzadtak, akik elszórakozták a rajzórát, pedig ha valakinek volt térbeli logikája, semmit nem kellett tanulni rá.

"amit egy jó ének-zene és rajzoktatással el lehetne érni. Egyetemen is a legdarálósabb tárgy az ábrázoló geometria volt, vért izzadtak, akik elszórakozták a rajzórát, pedig ha valakinek volt térbeli logikája, semmit nem kellett tanulni rá."

És az éneknek mi köze a geometriához?XD

"amit egy jó ének-zene és rajzoktatással el lehetne érni. Egyetemen is a legdarálósabb tárgy az ábrázoló geometria volt, vért izzadtak, akik elszórakozták a rajzórát, pedig ha valakinek volt térbeli logikája, semmit nem kellett tanulni rá"

Kiscica, az a rossz hírem van, hogy ez nem rajz, hanem matek. Mint ahogy a műszaki rajz is.

#23 Valószínűleg az téveszt meg, hogy az “isiben” a geometria a “matek” része, de az ábrázoló geometriának ahhoz kábé semmi köze. Tanítom - óraadóként. Az “ábris” tisztán térlátás és logika. Egyetlen közös bennük a vonalzó.

A műszaki rajz meg egy sajátos jelrendszer szerinti ábrázolási technika, nem kell hozzá rajztudás (kiv. térlátás) és számtanból az alapműveletek ismerete elég. A tanár a vonalak vastagságát, a méretek és kötelező elemek meglétét nézi, ill. hogy mennyire maszatos a papír. Nyilván ahol még papírra kérik.

#22 A te intézményedben a magyaroktatás sem volt izmos, úgy látom. “…egyszerűbb lenne a munkánk, ha az emberek birtokában lennének azon képességeknek, amit egy jó ének-zene és rajzoktatással el lehetne érni”, tehát ha kifinomultabb hallásuk és hallás+látás által segített térbeli felfogóképességük lenne.

Az alapvető gond az oktatás zömével, hogy nem nagyon érik el, hogy érdeklődjenek a gyerekek bármelyik terület iránt. Kötelező, lenyomni próbálják a torkukon, leadják az anyagot és csak számon kérik, de legtöbb esetben pont az érdeklődés felkeltése marad el. Mint a kérdező is, azt nem értik meg, hogy ezeknek a dolgoknak mi a jelentősége, hogyan tud majd hasznosulni.

Nem feltétlenül az óraszámmal van a gond a kisebb óraszámú tárgyaknál, hanem azzal, hogy a kis óraszámban sem olyan tartalommal és értékkel tanítják őket, ami bármire alkalmas. Mivel eleve töltelék tantárgynak tekintik, ezért a gyerekek sem veszik komolyan, megúszni, túl lenni akarnak rajta és a tanárok is hajlamosak csak szórakoztatásra használni. Rosszabb esetben meg komolyan veszi a tanár és szigorú számonkérésre használja, de még mindig nem képes vele az érdeklődést felkelteni és megkedveltetni a gyerekekkel.