Miről szól József Attila: Baál című verse?

#1.

Miért? Baál egyáltalán nem ősisten. Baál egy főisten, termékenység-, eső-, és háborúisten volt a kánaánita-föníciai mitológiában. Baál alatt soha nem értették az izraeliták Istenét a Biblia óta.

#4.

A Baál nem csak urat, hanem férjet is jelent, utalva a termékenységi szerepére az istenségnek.

Jehova nincs, nem létezett soha. Ez egy helytelen félrefordítás. Az Ószöv. népe annyira komolyan vette a babiloni fogság után a káromlás tilalmát, hogy nem mondták ki többet a Tetragrammatont (emiatt nem is tudjuk pontosan, csak sejtjük, hogy hogy ejtették ki valójában), és emiatt a héberben a magánhangzók jelölésére szolgáló pontokkal az Adonai szó magánhangzóit punktálták be, hogy az olvasó tudja, hogy oda azt kell mondani. Olyan, mintha a magyarban az Isten szóba az Atya szó magánhangzóit punktálnánk: Astan. Semmi értelme, sőt, héberül még egy blaszfémikus felhangja is van a szónak.

A zsidók éppen emiatt használták a baál szó helyett az adon/adonai szavakat. Urat/uraságot jelent mindkettő, de nem igazán köthető nemiséghez.

Az ugariti Baál-ciklusból elég egyértelműen ismerjük a kánaánita/föníciai mitológiát. Il (az apaság és az idő istene) és Asera (az anyaság és a mezőgazdaság istennője) megharagudtak Baálra és Astartéra (a szerelem, szex, háború, termékenység, vágy, érzékiség istennője), mert letaszították őket a trónjaikról. Il és Asera emiatt Jámot (tenger istene) és Mótot (a halál istene) támogatták. Jám egy tengeri szörnyet küldött Baál ellen, amit könnyen le tudott győzni, ám Móttal meggyűlt a baja. Mót magával hurcolta Baált az alvilágba (tavasszal, hisz ekkor kezdődik a nyár, amikor ott megszűnik az eső és a termékenység), majd ősszel Baál másik felesége Anat (háború, vadászat, termékenység, vágy istennője) kiszabadította Baált a halottak birodalmából, ezáltal visszatért a termékenység és az eső újra Kánaánba/Föníciába (a mai Libanon, Izrael, Szíria, Tunézia és egy-egy helyen Ciprus területei, de nyilván eredetileg csak az előbbi két ország területéről származtak, majd gyarmatosítottak, ahogy történelemórán is tanítják). Magyarán semmi köze Jézusnak, meg Baálnak egymáshoz, max. néhány meglehetősen műveletlen okkultista szerint, akik valami sajátosan degenerált szinkretista vallást követnek. Annál is inkább, hogy Jézus idejére Baált már csak néhány vidéki, föníciai tisztelte (bár ők még Kr. u. 6. századig is léteztek). Föníciát először hellenizálták, majd romanizálták.

#6.

Inkább Il olvadt egybe az izraeliták Istenével. Baál egy meghaló, legyőzhető isten volt, ellenben Illel, akit a világmindenség teremtőjeként imádtak. Az izraeliták szinkretizmusa alatt volt hogy még Il társasszonyát is átvették. Baáltól leginkább a nevet vették át egy időben.

Egyébként nem csak Baál győzi a Leviatánt. Marduk is (Mezopotámia), de az egyiptomiaknál is létezett a mítosz, ahogy a szíreknél (Ashur) és az araboknál is. Ez a közel-keleti mitológia állandó visszatérő eleme.

#9.

Il, El, Allah, Enilu, Enil, Ilu, Ilua

A közel-keleti, sémi nyelveket (és amúgy sumerül is) istent jelent, eredetileg köznévi formában. Később aztán tulajdonnevesült, és a főisteneiket, vagy nagyon fontos istenségeiket illették ezzel a szóval tulajdonnévként.

A Biblia szinte soha nem használja a két istennevet egyszerre, pláne nem összekapcsolva. Nem véletlenül alakult ki a dokumentarista hipotézis: szembetűnő volt az Elohim és a Tetragrammaton folyamatos váltakozása.

A legvalószínűbb elmélet, miszerint az izraeliták egy Mezopotámia és egy délkeletről érkező néptömegből tevődtek össze. Előbbiek Istene volt El Shaddai, utóbbiaké Jahu. A két nép közeli rokonságban állt egymással, így szövetségbe tömörültek. Előbbi nép történetét dolgozza fel Ábrahám története, utóbbiét Mózesé.