Van olyan ember, aki imád iskolába járni, és rosszul van, ha nem mehet iskolába?

Én szeretek járni, de felnőttképzéses vagyok. De azért nem vagyok rosszul, ha nem mehetek.

Én mindig is szerettem, és szeretek a mai napig is (igaz, már csak levelezőn van időm suliba járni). Rosszul érzem magam, ha nem tudok menni, mert szeretem is, érdekel is, de fizikai tüneteim nincsenek.

A szüleim révén nincsenek anyagi problémáim, így a hobbimnak élek. Tanár vagyok egy iskolában és imádom a munkámat. A nyári szünet nekem túl hosszú.

Diákként most már szeretek iskolába járni, szünetekben is hiányzik (hétvégén azért még elvagyok :D). Rosszul viszont nem szoktam lenni, egyszerűen a hangulatom rosszabb, ha már hiányzik nagyon az iskolai környezet.

Nekünk általános iskolai ballagáson volt egy csaj, aki torka szakadtából üvöltve bömbölt, mint egy kisbaba mikor vonoltunk. Mai napig emlékezetesen nevetséges volt, amit leművelt. Én nem sokkal utána haladtam. Szüleimmel röhögve összenéztünk. Még ők is mondták mennyire kínos volt. Egyik főbaszogatóm volt az osztályban. Na hát neki szerintem ez volt az orbitális trauma, hogy nem tudott többé csesztetni. 🤣

Én is szeretem, pedig munka mellett járok egyetemre már. :)

Szeretek egyetemre járni, van hogy várom, hogy legyen az x vagy y órám. Rosszul nem leszek, viszont szomorú voltam, ha mondjuk elmaradt az órám, mert vártam.