Alsósként az osztályfőnökötöket, vagy a napközistanárotokat szerettétek jobban?

A napközissel sosem jöttem ki jól sajnos. Az ofőt szerettem.

Nekünk nem volt napközi, de az ofőket szerettem, mindkét alsós ofőm nagyon jó volt.

Aki első-másodikban az ofő volt, az lett harmadik-negyedikben a napközis tanárunk (az ofő új tanítónő lett), és egyértelműen ő volt a kedvencem.

Azt kell mondanom, így harmincas felnőttként visszatekintve, hogy az általános iskolai tanáraim döntő zöme rendkívül primitív ember volt, és a legcsekélyebb mértékben sem tudtak professzionális módon gyerekekkel bánni. Tisztelet a kivételnek, mert azért olyan is volt (pl. az informatika tanárnő programozó szakkört tartott az arra fogékony diákoknak, ami 25 évvel ezelőtt hatalmas dolog volt). Összességében egy megváltásnak éreztem a hatosztályos gimnáziumot, ahol többségében elképesztően jó tanáraim voltak (ott is akadt kivétel, de az arányok teljesen mások voltak).

Az ofőmet, mert a napközis tanító minden évben más volt. Az elsős nyugdíjba ment, a másodikosnak kisbabája lett, a 3-kos pedig újra kezdte elsősökkel, mert az volt a szokás, hogy a 4-esek külön kapnak. Utóbbi nem sült el jól, mert egy "galamblelkű" nyugdíjas nénit kaptunk, akit a kamaszodó osztály és évfolyamtársaim idegileg kikészítettek. Sajnáltam szegényt. Sok helyről azt hallom, hogy úgy van, hogy két tanító néni, felosztják egymás között a tanított tárgyakat és a napközit. Szerintem ez sokkal jobb mint ami nálunk volt! Jobban tudnak a gyerekek kötődni.