Mit tegyek hetedikes fiammal, ha bárhogy beszélek vele, nem tanul?

Te jó tanuló voltál?

Ha nem, téged mi motivált?

A kamaszodó fiad számára valószínűleg önbecsülés-védő stratégiává vált a nem-tanulás. Aki ugyanis nem tesz erőfeszítést és úgy vall kudarcot, az önbecsülésében jóval kevésbé sérül, mint az, aki próbálkozik és úgy vall kudarcot. Sokkal kevésbé sértő a "lusta" cimkét elviselni magunkon, mint a "buta" cimkét. Ezért felvette a "lusta vagyok" szerepet, hogy védje magát az iskolai kudarcok sérüléseitől. Persze mondani sem kell, hogy ez egy ördögi kör, hiszen aki nem tesz erőfeszítést, az nem is ér el sikereket, amely esélyt adna arra, hogy életstratégiát váltson. Ígérhetsz neki fűt-fát vagy büntetheted, az önbecsülés-védelem parancsa, amely ebbe a szerepbe vitte, erősebb lesz annál.

Ilyen esetben az egyetlen kitörési lehetőség a tanulási siker lehetőségének a megtapasztaltatása, legalább egy-két tárgyból. Az iskolában ha volna esetleg olyan progresszív nézeteket valló pedagógus, aki partner lenne a bátorításban, hogy a fiad minden apró erőfeszítéséért dícséretet kapjon, óriási segítség volna. Nem tudnál egy ilyet találni közülük, akivel beszélni tudsz? Ha nem, akkor magántanárt kellene váltani: olyasvalakit keresni, aki pszichológiailag is jó érzékkel bír ahhoz, hogy bátorítsa a fiadat. Talán ha keresnél egy gyógypedagógust, aki játékosan, kreatívan tanít, az segíthetne. Te pedig szintén próbáld bevonni a fiadat otthoni feladatokba, s köszönd meg mindig az erőfeszítéseit. Egy további módszer lehet valamilyen háziállatot venni neki, amelyet etetni, gondozni kell. A fő cél most az legyen, hogy a hibás életstratégiájából legalább időnként kizökkenjen, hasznosnak érezhesse magát, lássa értelmét az erőfeszítéseinek.

#6: Legálisan csak 15. évét betöltött fiatal foglalkoztatható, és ő is csak az oktatás nyári szünetében. Azon kívül pedig csak 16. évét betöltött fiatal. Úgyhogy egy hetedikest se most nyáron, se a 8. osztály után közvetlenül nem lehet dolgozni küldeni. 16 éves korig ugyanis mindenki iskolakötelezett. A munkáltatóknak be kell jelenteniük még az alkalmi munkaerőt is, és ezt legfeljebb csak úgy tehetik meg egy 15 év alattival, ha hamis személyazonossággal foglalkoztatják, ami annyira rizikós az ellenőrzések miatt, hogy ezt szinte senki nem vállalja fel. Úgyhogy a fiú dolgozni küldése leghamarabb 2 vagy 3 év múlva jöhet egyáltalán szóba.

Ettől függetlenül a fiú annyira már most sem buta, hogy tudja, hogy ha dolgozni küldik, nem kell mást tennie, mint mindenhonnan gyorsan kirúgatni magát. Ez pedig a világ legegyszerűbb dolga: elég csak mindent elrontani, rosszul csinálni, nyeglének lenni, s a főnök három napon belül kipenderíti. Egy munkahely sem jótékonysági intézmény, hogy a rossz munkaerőt megtartsa és fizessen is neki. S akkor az anyja mit csinál? Állandóan veszekszik vele? Otthon nem ad neki enni? Az ilyen, magukat kiutáltnak érző fiatalok szoktak lelépni otthonról, amiből gyakran csövezés, kétes alakokkal való barátkozás és végül bűnözés lesz. Nekem van egy távoli rokonom, aki rengeteget veszekedett otthon a kamasz, 15 éves lányával, mert lusta volt, nem tanult és csak a barátaival lógott egész nap. A lány egyszer csak gondolt egyet és lelépett otthonról, napokig nem adott életjelet magáról. Az apja teljesen kiborult, idegroncs lett.

Egyszóval egy kamaszon manapság a szülői nyomásgyakorlás vagy fenyegetőzés stratégiája nagyon veszélyes stratégia, hiszen a szülő nem tudja megakadályozni azt, hogy a gyermeke faképnél hagyja, és (mivel ítélőképessége még korlátozott) kétes körökben találjon magának elfogadást és menedéket. Annyit pedig nem ér meg az egész.