Nyári közép vagy ált iskolai táborozásról milyen emléketek, sztoritok van?

Mint pl cserkész tábor, természetvédelmi, madárgyűrűző tábor, stb.

Részemről cserkész táborban volt szerencsém részt venni egy alkalommal. Korábban még sosem jártam hasonló helyen. Egy faluban volt a tábor a kikopott füvű focipálya szélén, a fák alatt verhettük fel a sátrainkat. Már itt kezdődtek a gondok, az enyémnek nem lévén zipzárja, csak gombok - keleti import. Ezért mindenféle bogarak másztak be este a sátorba a nyári éjszakából. Egyik nap miután lefújtam légyírtóval belülről a sátrat, kb 2 fehér kóláspohárra való fülbemászót szedhettem össze. 3 decis természetesen, szinte rajzott ez a féregszerű lény az avarból, mondhatni testszagra gyűlt ez az éji vad. Éjszaka nagyon megrémültem egyedül a sátorban, mert valamilyen nagyobb állat motozott és szaglászott a sátor körül, éppen a fejemtől fél métrenyire, a sátorvászon másik oldalán. Végül is egy ártatalan süni is lehetett, ez már nem derült ki, merthogy lámpával kikukucskálni nem mertem. A napi program főleg focizásból állt, valamint cserkészek lévén, a környékbeli templomok hátsó kertjeit kellett rendbetennünk a táborlakókkal. A tábor résztvevői számára egy ugyancsak a focipálya szélén álló téglából épült pottyantós latrina állt rendelkezésére, melynek foghíjas és félig leszakadt deszka ajtaja főleg éj leple alatti látogatásra tette alkalmassá. Így amíg csak tudtam igyekeztem visszatartani a dolgot, abban reménykedve, hátha esetleg kinyitják a focipálya mellett álló ismeretlen rendeltetésű épületet, amelyben akár WC is helyet kaphat. Ám harmadnapra eljött a nagy nap, amikor már nagyon-nagyon, rettenetesen, iszonyúan kellett nagydolgozni... És természetesen még messze volt az éj, a rejtekadó. Szerencsére a sátram mögötti drótkerítésen volt egy luk, amit alighanem üzekedő kutyák tágítottak ki szép nagyra. Magamhoz vettem egy kisebb hátizsákban a tábori széket, a zseblámpát, és az ilyenkor kötelező WC-papír tekercset. Legalábbis úgy emlékeztem. Az aluvázas székről levágtam késsel a vászont, amire ülni szokás, és erős bálamadzagot kötöttem a helyére két szélen, jó sok görccsel, hogy majd megbírjon és véletlenül se tudjon kibomlani, így tettem a kis hátizsákba az összecsukott széket. Azt a hátamra vettem és kibújtam a lukon a sűrű bokrok közé a dzsindásba. Sokáig kúsztam-másztam, mire találtam egy alkalmasnak tűnő helyet, ahol csendben elhelyezkedtem. A bokrok sűrűjéből még így is láthattam a focipálya drótkerítését, amin kimásztam a garádba, ahol csak cickányok neszeztek az avarban, miközben fentről meredt rájuk hálójából egy nagy keresztes pók. Fölállítottam az összecsukható széket egy alkalmasnak látszó helyen, és ráültem az aluvázas trónra. Igen megkönyebbültem a három napos nagyböjtöt követően. Ám legnagyobb meglepetésemre a hátizsákban nem volt benne a WC-papír, ottmaradt a sátorban az izzasztó és kétségbeesett sietségben... Se egy árva papírzsebkendő, se egy rongy, semmi. Néztem volna lapulevelek után, de csak bürök volt meg csalán, valamint a bizonytalan állagú, könnyen szétmáló avar. Tétovázva, hirtelen gondolattól vezérelve levettem a fehér pólómat, azt használva a hiányzó WC-papír helyett. Végül is bevált, ahogy volt, kifordítva, amint lejött az izzadt felsőtestemről, talán még puhább és kímélőbb is, mint a megszokott dörzspapír. Visszafordítottam a színére az elszennyeződött rövidujjú pólót, hogy ha majd visszatérek a sűrű bokrok kénköves alvilágból a focipálya valóságába, akkor lehetőleg ne vegyék majd észre a többi táborlakók, akik éppen futballmeccset rendeztek, és már javában rúgták a bőrt. A bokrok alatt csúszva-mászva a kerítés túloldala mentén kúsztam, mindössze néhány méterre a focipálya szélétől, ahol nem voltak már sátrak. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, talán mégiscsak jobb volna megszabadulni a fehér, ám belül erősen vonalkódossá vált ruhadarabtól, hiszen ki tudja, hogy a táborban lesz-e lehetőség mondjuk kimosni. Még megtalálhatják nálam, és akkor mit fognak gondolni, vagy észrevehetik a táborlakó lányok az éktelenkedő nagy barna folttal, ami átüt a szöveten. Mosószerem sincs, csak egy miniszappan, amit szállodákban adnak, mivel is mosnám ki, se körömkefe, csak egy fogkefe... Mindezeket átgondolva egy óvatlan pillanatban a bokrok sűrűjének rejtekéből szépen felhelyeztem a pólót a rozsdás drótkerítés tetejére, ha majd valamikor esik eső, talán az kimossa, kiveri belőle a zápor a szennyeződéseket, és mire bárki felfigyel rá vagy megtalálja, már régen elhagyjuk a cserkésztábort, úgysem tudják meg, kié lehetett. Sose tudni, talán gólya, vagy egyéb nagyobb madár, esetleg róka viszi el, és beépíti, kibéleli vele a fészkét, vackát a tojásainak vagy a fiókáinak, kölykeinek. Miközben ilyen módon Fekete István, neves novella és regényírónk emlékének is tisztelettel adóztam, szerencsésen visszakúsztam a bokrok és bürkök sűrűjében a drótkerítésen lévő kutyarágta lyukig, amin korábban kimásztam a távolabbi mező, szántóföld és a focipálya kerítése között húzódó cserjésbe, aminek talaját éppen az imént termékenyítő ásványi anyagokkal gazdagíthattam. Ki tudja, talán éppen a használható WC hiányából fakadóan nőhettek ilyen szép nagyra és egészségesre a pályát körülölelő rekettyék, kökények, vadrózsák, kutyabengék, bürkök, és ki tudja milyen egyéb fás és lágyszárú növénytársulások. Végre szerencsésen visszajutottam a menedéket adó sátramhoz, leültem a nem sokkal korábban még alkalmi trónusként használt összecsukható aluszékre, és belefeledkeztem a focimeccs nézésbe. Csakhamar feltűnt a kerítésen hagyott póló is, jóval messzebb volt a sátramtól, ennyit kellett csúszni-mászni a bokrok alján, mire a fészekrakáshoz megfelelő helyet találtam. Kisvártatva elkezdett esni az eső is, ami mindenkit meglepett, ugyanis nem sokkal korábban még hétágra tűzött a nap. De talán éppen emiatt volt olyan izzasztó a páradús levegő a bokrok árnyán üldögélve. A focimeccs heve azonban nem hagyott alább, az eső ellenére folytatódótt az elszánt mérkőzés. Az egyik táborlakó srác félpucéran focizott, rövidnadrágban, az eső miatt azonban úgy vélte, helyes volna védeni a felsőtestét a porelverő hideg esőcseppektől. Sátráig nemigen érkezett volna visszavonulni a futballmeccs eseményei közepette, így kutató tekintete hamarosan a kerítésen diszkréten elhelyezett pólóra tévedt. Odaszaladt, és gyorsan magára húzva vetette bele magát ismét az egyre ádázabb meccs hevébe. Így folytatódott a mérkőzés, aminek folytán két gólt is lőtt az immár fehérmezes játékos. Talán nemhiába fogalmazza meg több népi regula is, miszerint egynémely dolgokba véletlenül belelépve később akár égből pottyant szerencsére is számíthatunk!