Melyik egyetemet választanátok?

"Nem is igazán tudják az iparban a mérnök főnökök, hogy mire jó egy fizikus, s nem is bíznak meg túlzottan bennük. Kutatás-fejlesztést, ahol fizikusok alkalmazása egyáltalán szóba kerülhet az iparban, pedig nagyon kevés cég végez. Az én fizikus ismerősömnek több évig tartott, míg talált az iparban termékfejlesztői jellegű állást, pedig még doktorija is volt!"

Nem tudom, ez mikor volt, de nekem például - az MSc és a PhD képzés közötti néhány éves szakaszban, amikor egy kicsit kiléptem a "piacra" kapásból napokon (illetve heteken) belül bejött egy állás a Bosch - nál, meg egy a Semilab - nál, illetve több helyen is lett volna lehetőségem klinikai fizikusként is elhelyezkedni (főleg onkoradiológiákon (például Budapesten, Szombathelyen és Kaposváron is) (besugárzástervezőként)).

Ennek már több, mint 10 éve.

Nem lehet, hogy a fizikus ismerősöd nem állt valamilyen szempontból a helyzet magaslatán? (Nem mondom, hogy így volt, de valami nekem nem stimmel abban, amit írtál...)

Az SZTE most nagyon meg van szorulva és nagyon szüksége lenne a fizikus hallgatókra. Az előadóink tőlünk kérdezik kétségbeesetten, hogy szerintünk mivel lehetne megfogni a mai középiskolásokat, hogy Szegedre jöjjenek, mert el akarnák kerülni, hogy elfogyjunk. Szóval ha jót akarsz tenni a Szegedi egyetemmel és hozzá akarsz járulni ahhoz, hogy a Fizika Intézet ne szűnjön meg, akkor válaszd mindenképp Szegedet.

Amúgy az ELTE belső életébe és az ott folyó oktatásba nem látok bele, szóval nem tudom megmondani, hogy maga a fizikus képzés egy szoporoller, vagy csak az SZTE csinálja elég rosszul, de én a szegedi fizika szakot senkinek nem tudnám jó szívvel ajánlani.

Üdv, egy másodéves.

#11: Az ismerősöm egy vidéki városban élt a családjával, ezért kizárólag a lakhelyéhez közeli állást keresett. Neki tehát egyáltalán nem volt mindegy, hogy hol van az az állás, mint neked. Ha egy adott vidéki település környékén keres valaki fizikusi állást, akkor nagyon nehéz dolga van. Lehet, hogy évente csak 1-2 álláslehetőség nyílik meg egy adott környéken, s persze ezekre jócskán akad jelentkező, úgyhogy nem garantált, hogy éppen neki adják. Sajnos ez a magyar valóság. Részben azért is jelentkeznek olyan kevesen fizikusnak, mert sokan kötődnek a lakhelyükhöz, akár érzelmi okokból, akár kényszerből, s tudják, hogy így viszont az elhelyezkedési lehetőségeik egy fizikus diplomával egész életükben nagyon beszűkültek lesznek.

De ugyanez a helyzet a vegyészekkel is. Van egy vegyész ismerősöm is, aki elhelyezkedett egy vidéki városban egy vegyipari cégnél, családot alapított, aztán egyszer csak önhibáján kívül megszűnt az állása, és borzasztó nehéz volt neki másikat találnia a környéken. Márpedig akinek családja van, azt el kell tartani, és a másik városba költözés egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, vagy akár egyenesen megoldhatatlan is lehet (pl. idősödő szülők gondozása miatt). Egy mérnöknek lényegesen nagyobb mozgástere van a munkaerőpiacon, hiszen mérnököket szinte minden termelő cég foglalkoztat. Kis túlzással minden második utcában van egy gépészmérnöki munkahely. Fizikusokra és vegyészekre sokkal kevesebb cégnek van szüksége.

#14

(11 vagyok) Ezt megértem, azonban mindez már akkor tudott kell, hgoy legyen az illető előtt, amikor belekezd a képzésbe. Távol álljon tőlem bármiféle "áldozathibáztatás", de mondjuk az, aki fizikus pályára adja a fejét (főleg, ha doktorál is), egyfelől feltételezhetően tudományos pályára készül, ami - ezen a területen

legalábbis - nemigen megy "lehorgonyozva" (lásd pl posztdoktori ösztöndíjak, ilyen - olyan külföldi kutatói / oktatói pályázatok / ösztöndíjak, konferenciák, stb)...

...másfelől pedig rendszerint - amennyiben nem az akadémiai vonalon indul el, hanem mondjuk az iparban, akkor számol azzal, hogy mondjuk a közvetlen lakóhelyén és annak szűkebb környékén, milyen lehetőségek vannak. Azért ezek - a képzés 5 éve alatt - olyan sokat nem szoktak változni. (Jó, a PhD képzés kifutása szintén rádob minimum 3 - 4 évet, de - ahogy írtam - aki PhD - zik, az feltehetően tudományos pályára készül, ami oedig igényli a mobilitást.

Szóval simán tévedhetek, de úgy gondolom, hogy az ismerősöd - legalábbis ebből a szempontból - nem volt igazán tudatos, amikor pályát választott, illetve nem gondolta át ezeket az aspektusokat.

Követ persze véletlenül sem vetnék rá, mert anno én sem gondoltam így át mindent feltétlenül, viszont nálam fel sem merült az, hogy otthon (vagy egyáltalán a környéken) akarnék maradni.