Szerintetek mennyire reális megpróbálni az orvosit?

Szerintem egyáltalán nem reális. Aki orvosira akar menni, az a fakt mellett is több hónapot készül a biológia és kémia érettségire.

Ha az orvosi a célod, akkor nem kell feladni, de az emelt érettségire való felkészülés minimum több hónapot vesz igénybe.

Egyrészt, ha bizonytalan vagy, ne menj orvosira. Oda pont nem szabad bizonytalanul menni.

Másrészt, szerintem nagyon húzós lenne és egyáltalán nem is biztos, hogy sikerülne is az érettségi. Főleg a kémia az, amihez oda kell tenned magad.Meg nem is lenne nagyon elég az elmaradásokat pótolni, még készülni is kell pluszba.

Ha elhatározod magadat, akkor inkább próbáld meg jövőre.

Van egy haverom, aki orvostan hallgató és nagyon nehéz tárgyakat tanulnak. Nem lebeszélni akarlak róla kérdező, hanem hátha esetleg segít, és mások példáján lehet is tanulni :D

A srác az egész napot végig tanulja szinte. Azt mondta, hogyha egyetlen napot kihagy, akkor kb. vége a dalnak és megszivatja magát. Ő is hasonló átlaggal rendelkezett, mint te és az emelt érettségire is intenzíven készült. Imád tanulni, ezért neki kifejezetten élvezetes is ez a szak, mégha brutálisan nehéz is. Tehát ha komolyan gondolod, akkor kb. a teljes napodat rá kell szánnod. Nagyon nagy a morzsolódás, de ezt minden bizonnyal te is tudod. Azon kívül, már az első hónapokban bedobják a mélyvízbe a hallgatókat a gyakorlat kapcsán. Ott hamar kiderül ki az, aki nem alkalmas a pályára sajnos. Hogyha bizonytalan vagy, akkor viszont inkább engedd el!

Abszolút reális, ha jól megy a matek. A bioszt be lehet magolni, az emelt kémián viszont már előfordulnak strapásabb számolási feladatok is (nem azt mondom, hogy nehéz, hanem inkább kiszámíthatatlan, hogy milyen feladatokat adnak fel az érettségin, na meg attól is függ, hogy mennyire van szerencséd).

A tanárom mesélt olyanról, aki teljesen a nulláról kezdte, sőt humán tagozatos volt, mégis bejutott az orvosira. Ráadásul, ha nem sikerül elsőre, még mindig megpróbálhatod másodjára, harmadjára is. Negyedjére már szerintem nem érdemes.

Általában azoknak nem sikerül bejutni, akik többször próbálkoztak, mint 3x, ők a felkészítő csoportokban is lassabbak és túl sokat kérdeznek a tanártól. Illetve azok (és bevallom még mindig nagyon idegesítenek az ilyenek), akik 40+ évesen próbálnak felvételizni az orvosira. Soha nem értettem, hogy mit keres egy 40, de akár 30+ ember a fiatal húszon évesek között. Én azt mondanám, hogy 25 év a felső határ, ameddig még érdemes felvételizni az orvosira, viszont 30 fölött már semmi értelme! Egyrészt, ez a korosztály hátráltatja a csoportot. Amikor én jártam felkészítőre, volt közöttünk egy 40 körüli nő, és ő volt az egyetlen, akinek iszonyat lassú volt a felfogása, 2x kellett neki mindent elmagyarázni, és sokszor nem értett olyan alapvető összefüggéseket, amik szóra sem érdemesek.

Úgyhogy nyugi, még van időd belekezdeni, útközben úgyis kiderül, hogy mennyire érdekel.

Végzősként én is hasonló cipőben voltam, bár én bennmaradtam a fakton, de hülye voltam kémiából és szintén nem voltam szorgalmas, kb. a legrosszabb voltam mindkét faktos csopiban. Nem tudtam hogyan kell tanulni, nem működött nálam az, ami a többieknél igen, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy orvosira akarok menni, csak makacsul kapaszkodtam belé, mert B-tervem meg persze nem volt. Nem nagy cucc, 18-19 évesen azért ez nem ritka. Elsőre nem is vettek fel orvosira, mást meg nem jelöltem be.

Most volt egy gapyearem, az elején depiztem aztán elmentem dolgozni, majd felszívtam magam és fél év alatt megtanultam mindent, most megyek ismétlőzni. Mondom, hülye voltam kémiából, 44%-ot írtam, most kb. nincs olyan számolás, amit ne tudnék megcsinálni. Mindent meg lehet tanulni. Gyűlöltem a kémiát és bioszból is egy csomó témakört gimiben, most ha van egy szünetelős napom, már hiányzik a napi adag kémia. És az évkihagyás eddig csak jót tett.

No para, bármi is lesz, sok szerencsét!