Hogyan dolgoztátok fel az első kudarcotokat egyetemen?

Nekem nem voltak illúzióim, tudtam, hogy nem akkora eresztés az iskola, ahonnan jövök, hogy bármit jelentsen az, hogy színötös vagyok és azt is tudtam, hogy nem éri meg nekem az egyetemen mindenből ötösnek lenni, mert azt én csak úgy tudnám elérni, ha mindenhez értenék, de semmiből nem lennék igazán jó és igazán érdeklődő. Szóval én viszonylag hamar kezdtem a specializációt és soroltam előre azokat a tárgyakat, amikkel a szakmámban is akarok foglalkozni, a többihez pedig egy 3-as szint lett belőve, ami vagy annyi lett, vagy 2 vagy 4.

Én is buktam sok dologból, de nem csúsztam semmivel... Időbe telt megtanulni, hogy hogyan kell itt tanulni a középsulihoz képest és hogyan kell menedzselnem az időm hatekonyabban. Sok tervezést igényelt egyenesben maradni úgy, hogy mellette volt életem is. Azért mégis csak ezek azok az évek, amik tele vannak szakmai és egyéb lehetőségekkel, egy néhány tizeddel jobb átlag számomra nem volt annyival kecsegtetőbb, hogy látástól vakulásig tanuljak.

Mivel műszaki szakra jártam, szerintem azok közé tartozom, akiknek húzósabb volt a képzés, lehet, hogy mások nem így élik meg. A zhkkal hasonlóan voltam, mint te, nem volt más megoldás, mint elindítani a stoppert és úgy oldani otthon is a feladatokat, mintha élesben menne. Egyszerűen nem érsz a végére, ha nincs rutinod, az pedig csak így lesz. Felsőbbévesektől szereztem vizsga/zh feladatokat a korábbi évekből, főleg azokat oldogattam otthon.

Vigasztaljon az, hogy a végeredménybe nem fog beszámítani egyáltalán semmi.

Lényeg a diploma minősítése, vagyis az sem mindig fontos, van olyan, hogy csak a "megléte" szükséges.

Mit szólnál, ha a hageni egyetemre járnál, ahol 75%-tól kettes, nem úgy, mint a gagyi magyarországi egyetemeken, ahol tanárok arra nem képesek, hogy normálisan leadják az anyagot, vagy, hogy segítsék a hallgatót.

Tisztelet a kivételnek.

Szokj hozzá, hogy nem is biztos, hogy azt a jegyet érdemelted a selejt tanártól, amire számítottál.

7-es megerősítette a válaszom, erre a sok ostoba leszavazott.

Az a baj, hogy alacsony a szellemi színvonal. A sok hallgatót felveszik felvételi nélkül, szar közoktatásban szerzett, elavult érettségivel, aztán elhiszik, hogy jó egyetemre járnak, pedig a magyarországi oktatás egy vicc.

Sok alkalmatlan, selejt oktató miatt szívatják a hallgatókat.

Szar tankönyvek, szar jegyzetek, ahogy a 7-es válaszoló is írta.

Elavult rendszer.

Egyetértek a 7-essel én is. A legtöbb számonkérésemen nem saját hibámból buktam, hanem mert valaki nem látta el a kötelességeit.

Nem voltak kiadva feladatok vagy nem magyarázták el rendesen a példákat. Programozásból rendszeresen játszottuk azt, hogy olyan mintazht raktak ki, ami vázát tekintve valóban hasonló az éleshez, de a nehézsége közelében sincs. A mintazhban sima típusok voltak, szám, szöveg, az éles zhban meg mindenféle típuskonverziót kellett csinálni, dátum, felsorolástípus, a mintazhban egyszerű lekérdezések voltak, a rendes zhban többszörösen összetett lekérdezések, speciális beépített függvényeket igénylő feladatok, a minta zhban egy-egy adatszerkezet volt, a rendes zhban összetett, többszörösen összetett adatszerkezetek (például adatszerkezetek, amik szintén adatszerkezeteket tartalmaztak, amikben további adatszerkezetek voltak, mind másfajta). És álltam ott, mint egy f*sz, időm sem volt leellenőrizni, csak próbáltam kitalálni, hogy ez most hogy nézhet ki akkor a gyakorlatban. Senki meg sem említette, csak egy félmondatra, hogy amúgy számítsatok arra, hogy gráfokban lesznek bináris fák például. Pedig ez a félmondat már segített volna, hogy magamnak találjak ki feladatot (mondjuk azt sem értem, miért nekem kell, ha már fizetek azért, hogy valaki kezelésbe vegyen, de jól van). És nyilván a többségnek legalább egyszer meg kellett buknia azért, hogy legyen egyáltalán feladatsor a kezében, amin tud gyakorolni. Aztán hogy a pót mégnehezebb volt, az már csak hab volt a tortán néha, szerencsére nem mindig volt az, de ja, bőven vannak itt rajtunk kívüleső bajok is.