Hogyan lehet szakgimnáziumból továbbtanulni, ha nem arra a szakra szeretnél továbbmenni?

Oh, ez nyilván a te érdemed, a gyerek semmit nem tett hozzá.

Nos, sok ismerősöm gyereke alapítványi gimibe járt, és röhögve hozták az év végi ötösöket. 2 tárgyból meg fel tud készülni érettségire. És így sokkal jobb pontokat visznek.

Én elitgimibe jártam. Vért izzadtam a négyesért. Nem csak én, kb. senki nem kapott ötöst, az volt a szlogen, hogy csak az kaphat ötöst, aki jobban tudja, mint a tanár. Akkor a közgáz volt a nagy divat, ma már senkit sem érdekel. De akkor 123 ponttal lehetett bejutni, ami azt jelentette, hogy kitűnő bizonyítvány, és egy nyelvvizsga. Később levelezőn csináltam meg, most is abban dolgozom. Szóval elértem a célom, de kerülővel. Ha egy gyengébb gimibe járok, és jobb jegyeket adnak, simán első körben bejutottam volna a vágyott iskolába. Elsőre magyar szakra mentem. És jártam magyar fakultációra. Meg mellette magántanárhoz, aki felkészített a felvételire, mert az iskolában nem tették meg. Szóval én most is azt mondom, hogy ez egy oltári nagy félreértés, hogy azt gondolják az emberek, hogy abból lesz a valaki, aki versenyistállóban végiggürizi a tinédzser éveit. Lehetne lazábban is venni ezt a dolgot. Ha meg felvételizni akar a gyerek valamiből, akkor abból úgyis egyedül kell felkészülni, vagy magántanárral.

A kérdés továbbra sem ez volt, hanem a pontszámítás.

Nem arra vonatkozott a kérdés, hogy sz.ar anya vagyok-e, és te jobb vagy-e nálam. Szóval menj máshova kötözködni.

Nem gyűlölködök mindenkit, sok hasznos tanácsot kaptam, meg is köszöntem, fel is pontoztam. De volt itt egy, vagy több, nem tudom olyan hozzászóló, aki lehurrogott, hogy a 4,5-ös gyerekem gyenge, és mit képzelek én, oda igencsak kevés lesz. Ezt a hozzáállást nem díjazom. Abban igazad van, hogy a legjobb megoldás egy lazább gimi lenne, ahol nem terhelik a szakmai tárgyakkal, és 3-4.ben járhat fakulátcióra. Viszont azt is írtam az első kommentben, hogy sajnos ebben a városban nincs "gyenge" gimnázium. 5 osztály indul össze-vissza, és az nagyon kevés egy ekkora városban. Tehát nagyjából kitűnő bizikkel jutnak be a gyerekek. Vagy megy távolabbi városba kollégiumba, még ez is egy opció. De azt a férjem nagyon ellenzi.

Azt értem, hogy kell a jó érettségi, de mint mondtam, arra még az én időmben is magántanárral készültünk. Sajnos közel sem biztos, hogy az iskola elég hozzá. Sok tanár nem is nézi, mi a követelmény, csak a saját hülyeségeit kéri vissza.

Egyébként én alapítványi iskolában dolgoztam. Elárulok egy titkot. A szóbeli érettségin akár 2 jegy is múlhat a tanáron. A magyarnál az írásbelin is. Nekem volt olyan, hogy az elnök felolvasta a nyitó értekezleten, hogy melyik gyereknek mennyivel adna rosszabb jegyet, mint amit én tettem. Németből ugyanez. Aztán megkérdeztem tőle, hogy bocsánat, elnézést, milyen szakos? Kémia-biológia? Mennyiben kompetens eldönteni a magyar és német dolgozatok osztályzatát? Ja, kiadta kollégának? A szabályzat szerint tilos. Bocsánat, az ő dolga, hogy a gyerekek jogait ellenőrizze az érettségin, és nem az, hogy a kérdező tanár jegyeit átírja. A némettanár kb. ugyanezt mondta neki.

Aztán behívott az igazgató az irodába, és nagyon megdicsért, hogy így kiálltam a gyerekekért.

A férjemnek meg lerontotta az elnök a magyar jegyét, mert az ottani tanár nyuszika volt. Ennyi.

A versenyistállóban nekem meg azt mondta a fizikatanár:

-Maga nem lehet ötös nálam, mert ha később bárki megkérdezi, hogy ki tanította, akkor az nekem szégyen, mert maga nem tudja ötösre a fizikát.

Normális? Szerinted az elmúlt 20 évben hányan kérdezték meg tőlem, hogy hányas voltam fizikából, és ki tanított? Igen. 0.

Egy versenyistállóban a tanár azt hiszi, hogy a világon az a legfontosabb dolog, hogy mennyire tudod az Árpád-házi királyok uralkodási dátumát, mert ha nem tudod, összedől a világegyetem. Nem, nem dől össze. Viszont elcseszte a jövődet.

Nem véletlen, hogy az alapítványi iskolákban ennyire magas a túljelentkezés. Mi is gondolkodunk rajta, de havai 60.000-et azért eléggé sajnálnék rá.

Nem a realitás érzékemmel van a baj. Azzal, hogy feltettem egy kérdést. És egyből itt mindenki leírja, hogy a gyerekem gyenge, és úgysem jut be. Én meg pocsék anya vagyok. És te belenéztél a varázsgöbbe, és eldöntötted? 14 éves, könyörgöm. Lehet, hogy addig százszor meggondolja magát, és máshova megy. De ez a hozzáállás, ahogy egy gyereknek az álmait sárba tipornák egyesek, az eléggé vérlázító. Nem az a gyereknevelés lényege, hogy megkérdezed a gyereket, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Ő meg mond valamit, erre körberöhögöd, hogy ja, édesem, ahhoz te kevés vagy.

És nem ez volt a kérdés. Hanem a középiskolai pontszámítás.

Nem, nem volt gyenge az az iskola, ahova jártam. És nem volt gyenge az eredményem, a legjobbak között voltam. De mint mondtam, ott az volt a tanárok alapelve, hogy csak az kap ötöst, aki a tanárnál is jobban tudja. Egy ilyen iskolában a 4,3 elég jónak számított. Továbbtanulni nem volt elég.

A levelező képzés lehet, hogy nem a legerősebb iskola volt, de sehol nem kérdezik azt, hogy hol diplomáztál. Elég jó munkahelyem van, de sokat küzdöttem érte, éltem külföldön, hogy megtanuljam a nyelvet, mert azért az nem sikerült a csodás giminek. Életem legrosszabb döntése volt versenyistállóba menni. Tettem egy vargabetűt, előbb elértem volna a céljaimat, ha nem abba az iskolába jelentkezek.

A lányomnak 127-es az IQ-ja, bioszból, töriből, nyelvből, magyarból kiváló, a figyelemzavar rontja a teljesítményét a reál tárgyakból, de még így is az osztály legjobbja a matek négyesével. Tudom, szerintetek ássam el a kertben, mert nem kitűnő tanuló. Hát, nem fogom. Biztatom, hogy valósítsa meg az álmait.

Egyébként hogy milyen pszichológushoz szeretnék járni?

Jártunk sokhoz. Volt egy pszichiáter-pszichológus. Aki felmérte a lányom Iq-ját, és azt mondta, hogy amennyire okos, neki tanulás nélkül kitűnő tanulónak kéne lennie. És adjunk neki gyógyszert. Egy matek ötösért? Hát, köszi, de nekem nem ér annyit. Ez a nő egy ilyen maximalista orvos-pszhichológus volt, aki kitűnőre végzett mindenhol. Hát, az ilyenhez inkább nem szeretnék járni. Ott is hagytuk, mert a gyerek rettegett tőle. Inkább olyanhoz szeretnék járni, aki empatikus, aki ismeri, hogy milyen az ilyen gyereknek az élete, és át tudja érezni. Nem mondom, hogy bejut pszichológiára. De igazán szégyellhetitek magatokat, hogy egy 14 éves gyerekre egyből, látatlanban rámondjátok, hogy gyenge, meg fogadjam el, hogy úgysem lesz belőle semmi. Amúgy meg megsúgom, hogy az IQ, mint mérőszám nem jelent semmit, sokkal fontosabb dolgok is vannak annál, ami segíti az életben boldogulást. Részemről én lezártam a vitát. Nem kérek több választ. Szálljatok magatokba, és ne osszátok az észt, mert nem megy az nektek. Aki leírta szépen a pontszámítást, annak nagyon szépen köszönöm. Volt azért, akinek kulturáltan, fikázás nélkül is sikerült.