Miért vannak ekkora különbségek egyetemek között, ha ugyanazt a diplomát kapjuk?

Van egy ismerősöm, aki vidéki egyetemen tanulja ugyanazt a szakot, amit én Budapesten (itt sem a legelitebb egyetemen). És ismerek olyat is, aki az egyik nevesebb budapesti egyetem tanulójaként tanulja szintén ugyanezt.

Második félévben volt egy tárgyam, amivel nagyon sokat küzdöttem. Nekem kínszenvedés volt, teljesen elvette a kedvem attól, hogy ezzel akarjak foglalkozni. Számomra bonyolult, gondolkodást igénylő feladatokat kellett csinálni, ahhoz képest nagyon rövid idő alatt. Kétszer buktam el a zh-t, mire végre éppcsak sikerült, nagyon sokat gyakoroltam és küzdöttem érte. Van, akinek ez nem volt ilyen vészes gondolom, de engem eléggé lehúzott.

Lényeg a lényeg, akkoriban segítséget kértem mindkét szóban forgó ismerősömtől és jóformán egyik sem tudta, hogy mi az istenről beszélek. Pedig a feladatsort is átküldtem. Egyikük már fejlesztőként dolgozik az egyetem mellett, ő azt mondta, ilyet soha nem tanítottak neki és az első kérdésig sem jutna a zh-n, mert egyszerűen nem érti, hogy mi van, de szerencsére nem is kellett használnia. A másik pedig azt mondta, hogy ők papíron programoztak eddig zhn és nem igazán volt ilyen bonyolult nekik, főleg hogy minden félévben más nyelvet vesznek, ahol más technikai sajátosság van kiemelve, nem annyira azok a dolgok, amiket mi tanulunk. Nekem ez azért furcsa, mert mindhárman ugyanazon a területen tevékenykedünk, nyaranta minimum mindannyiunk dolgozott már a szakmában és mégis teljesen más megközelítéssel tanultunk programozni. Utólag nekem is be kellett látnom, hogy többet számítottak azok a projektek, amiket szépen, komótosan készítettem kedvtelésből, mint az a rohanás zh közben, ami miatt sokszor elbuktam a számonkérést és azt éreztem, hogy ha ilyen a valódi fejlesztés, akkor nem akarom csinálni.

Matekból is hasonló a helyzet, nekem és a vidéki ismerősömnek inkább gyakorlatorientált volt a matek, kevés tételt kellett kimondani és bizonyítani a matekos tárgyak alatt, inkább csak olyan elméleti kérdéseket kaptunk, amik a feladatvégzés szempontjából lényegesek (kivételes esetek, stb). A másik ismerősömnek pedig egy egész tételgyűjteményt kellett bevágni, amit elég szigorúan is vettek, a feladatok inkább csak példaként jelentek meg a tételek kapcsán.

Hogy ki a jobb szakember, azt nem tisztem eldönteni és nem is gondolom, hogy az egyetemi pályafutásunk határozza meg kizárólag. Én úgy gondolom, mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Például mi a vidéki haverral rendelkezünk elég sok szabadidővel, a másik ismerősömnek inkább csak az utolsó évre lett. Mi is éreztük úgy, hogy ez az idő nem elég gyakorolni és kicsit önállóan dolgozni, de van, akinek szinte minden idejét az egyetemen való megfelelés tette ki.

A kérdésem az, hogy miért kellett ennyire eltérő dolgokkal küzdeni és eltérő mélységben tanulni dolgokat ugyanazért a diplomáért? Miért van az, hogy amíg az én önértékelésem például porbadöngölik az egyik fő szakmai tárgyam alatt, addig más imádja azt a tárgyat, mert egy izgalmas projektet készít főleg és a zh csak amolyan órai gyakorlás szintet képvisel, aminek eredményeképp lényegesen kevésbé kérdőjelezi meg magát szakmailag és sokkal több lelkesedése marad, mire munkába áll? Mi pedig lehet, hogy valamit jobban megtanulunk, de egyrészt az sem biztos, hogy kellene, másrészt annak árán, hogy kevésbé hiszünk magunkban.

Pedig mindannyian ugyanúgy mérnökök leszünk. Nekem ez olyan igazságtalan. Nem az, hogy nekem nehezebb valami, hanem hogy ha nem ismerném más szakok hallgatóit és nem dolgoznék diákként, szimplán alkalmatlannak tartanám magam és igyekeznék olyan szakterületen elhelyezkedni, amiről szebb emlékeim vannak, de nem biztos, hogy jobb vagyok belőle.