Egyetemnél milyen nehezebb iskolák vannak?

#10 Jól mondod, abszolút nem nehézsége alapján van előkelő helyen egy egyetem sem. Ezért sem szabad véresen komolyan venni őket.

A legmérvadóbb az a kutatás. Mennyit publikált az egyetem, mennyire aktívan kutatnak az egyetemi tanárok, illetve némely lista arra is tekintettel van, hogy mi a nemek aránya, hány tanár jut 100 hallgatóra, a tanárok hány százalékának van PhD-ja, hány éves az egyetem, hagyományok, felszerelések, épületek, meg akár az is közre játszik, hogy melyik városban van, de ez inkább csak személyes vélemény.

Ezutóbbit azért gondolom, Anglia minden nagyobb/híresebb városainak az egyeteme mind top egyetem. Általában az ami University of *városnév. A többi, Oxford Brookes meg hasonló társai nem tartoznak ide. A bradford-i egyetem 10-15 éve még 300-400-as egyetem volt, valamint azt hiszem gyógyszerészet és a gazdasági tárgyak mindig is előkelőek voltak az országban (egy egyetemi tanárom ott tanult majd tanított is), azóta alig kapatja a 800. helyet. "Véletlenszerűen" pont a város minőségével zuhant az egyetem színvonala is. Persze lehet a kettő együtt is jár, vagy tök véletlen egybeesés, meg gondolom finanszírozást is úgy kapják a nagyobb városok nevesebb egyetemei..

Holott a leeds-i egyetem, egy top 100-as hely, ahol konkrétan lesz@rják a diákot, mert semmi sem számít csak a presztízs.. Teli van sznobokkal, tantárgyak nagyrésze csak elmélet, és nem létezik más értékelési mód a vizsgákon kívül. A manchester-i egyetemet konkrétan utálják az oda járók, nem is csodálom mondjuk azok után amit leművelt az egyetem a koleszosokkal.. De mivel manchESTer-ől van szó, kétlem hogy a diákok satisfaction százaléka hatással lenne a top100-as rankjára.

Ugyanakkor, az egyik nagyobb angol ranglista a bolton-i egyetemet top50-be sorolta UK-n belül, ami mindenhol máshol inkább ilyen 80-120. helyet produkál. Hogy miért lett 50.? Mert kutatások szerint az ottani diákok az egyik legelégedettebbek az egyetemükkel, és ezt az egyik nagyobbik ranglista figyelembe vette.

Egyébként totál mindegy, a lényeg hogy szimpi legyen a diáknak. Én bár sokat rágódtam rajta, de az MSc-t például egy top 100-as egyetem helyett egy 600-ason végzem, mert az előbbi hely mellett nem szól semmi a rankján kívül, se a szak, se a tárgyak, se az ára, se a vélemények, se a presztízsen való hangsúly, ami háttérbe nyomja a diákok akaratát..

#12 voltam, s látom, sokan lepontozták a válaszomat, minden magyarázat nélkül. Pedig egyáltalán nem alaptalanul írtam, amit írtam. Itthon a legjobbak egyikének tartott ELTE-re jártam, s nemcsak a los angelesi UCLA-en, hanem két brit egyetemen is megfordultam. Bármily fájó kimondani, az ELTE teljes joggal nincs a világranglistán az első százban. Amit kutatásban és oktatásban nyújt, azzal egy közepesen erős brit egyetem szintjét sem éri el. Ha a hazai felsőoktatás csúcsa a jobb brit és amerikai egyetemekével felérne, akkor a hazai angol oktatási nyelvű mesterképzésekre, ahol a tandíj az előbbiek töredéke, tódulnának a jobbnál jobb hallgatók a világ minden tájáról. Ez sajnos nincs így: elsősorban a fejlődő országokból jönnek hallgatók a magyar egyetemekre, mivel ők nem tudják megfizetni az amerikai és brit tandíjakat, de a magyarországit már igen. Ezzel szemben az egyik brit egyetemen, ahol tanultam, a posztgraduáls hallgatók több, mint fele külföldi volt az irdatlan magas tandíjak ellenére is.

Sajnos van Magyarországon egy rosszul értelmezett önérzetesség, hogy nem szeretjük, ha szembesítenek minket azzal, ha valamiben gyengébbek vagyunk másoknál. Pedig az őszinte szembesülés mindig messzibre visz. Csak egy példa: a University of Oxford önmagában 30 későbbi Nobel-díjast nevelt ki a hallgatói közül, míg a Magyarországon született Nobel-díjasok száma 10. Ez sajnos tény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kevesebb itthon a tehetséges ember. A körülmények összehasonlíthatatlanul rosszabbak. Míg Nagy-Britanniában egy átlagos egyetemi oktatónak van kb. 6 órája egy héten, a többi idejében kutathat, addig egy itthoni átlagos oktatónak van kb. heti 14-16 órája. S persze nem beszéltünk az összehasonlíthatatlanul magasabb összegekről, amit odakint kutatásra lehet fordítani, meg az összehasonlíthatatlanul jobb könyvtárakról és nemzetközi adatbázis-elérésekről.