Pszichiáter vagy pszichológus?

“ Kisebb problémákkal a pszichológus foglalkozik, komolyakkal a pszichiáter.”

Ezt csak az amatőrök vélik így. Valójában orvosi esetekkel a pszichiáter foglalkozik, sőt együtt foglalkoznak a klinikai pszichológussal; a nem orvosi esetekkel meg a pszichológus, bár foglalkozhat vele a pszichiàter is. Nincs “komoly-nem komoly” felosztás két okból:

1) a komoly esetekkel (autizmus stb.) csapatban foglalkoznak, pszichiáter és pszichológus együtt, és nincs “ki a komolyabb” faxméregetés

2) attól, hogy egy eset nem farmakológiai, még lehet qva komoly, a lelki problémák nagyon nehezek tudnak lenni, és ezek megoldása nem attól függ, hogy orvosi vagy pszichológusi papírod van-e.

Nagyon-nagyon leegyszerűsítve igaz, amit a második (vagy első?) válaszoló ír, de azért ennél összetettebb a kérdés. A pszichiáter orvos, aki pszichiátriával foglalkozik. Ezen túl lehet még pszichoterapeuta is, ami egy több éves képzés pluszban. A pszichológia viszont nagyon tág fogalom. Van munkapszichológia, szociálpszichológia, pozitív pszichológia, tanácsadás és klinikum is. A klinikai szakpszichológus az, aki a pszichiáterhez leginkább hasonló munkát végzi, mert mentális betegségekkel foglalkozik. Nem írhat fel gyógyszert (bár dolgozhat egy teamben pszichiáterrel, aki meg igen), de felvehet teszeteket, tarthat terápiát stb. Főleg, ha ő is elvégzi a pszichoterapeuta képzést a saját egyeteme+szakképzése után. Egy kórházban például nem biztos, hogy van ideje a pszichiáternek mindenkivel foglalkoznia, itt jöhetnek képbe a klinikai szakpszichológusok. De akinél nem áll fenn mentális betegség, azzal nem fog foglalkozni nagyon a pszichiáter. Ilyenkor lehet tanácsadó szakpszichológushoz menni pl. életvezetési problémákkal, párkapcsolati gondokkal, szexuális nehézségekkel (természetesen csak a pszichológiával kapcsolatosakkal) vagy családon belüli konfliktusokkal. A munkapszichológia, szociálpszichológia stb. pedig nyilván ezektől eléggé eltérő területek. Illetve kutatni is lehet pszichológusként (és gondolom pszichiáterként is).

Tanulni annak tanulj, amelyik jobban érdekel. Az orvosi elég kemény, sok év, és legalább egyszer szinte mindent meg kell tanulni attól függetlenül, hogy később milyen orvos leszel. Ez azért valamennyire a pszichológiára is igaz, főleg ha klinikusnak készül az ember, mert az 5+4 év jó esetben. Illetve az alapokat itt is minden terület esetében meg kell tanulni, főleg a BA-n.

Meg azért elég különböző dolgokat tanulnak az orvostanhallgatók és a pszichológus hallgatók. Az egyik orvosi képzés, a másik hivatalosan bölcsész (bár ez azért a gyakorlatban vitatható). Lehet, hogy az eddigiekből már kiderült, de én pszichológiára járok, és csomó olyan órám nincs, ami van az orvosin. Volt egy-két bioszos tantárgy, de nem vittük túlzásba. Helyette vannak óráink a pszichológia egyes területeivel kapcsolatban, módszertanok, gyakorlatok stb, amik meg orvosin nincsenek (legalábbis biztos, hogy nem ilyen formában). Orvosin van kemény biosz, van kémia, szinte az összes szakorvosi területhez kapcsológó óra... Úgyhogy elég más a képzések felépítése még akkor is, ha később akár egy teamben dolgoznak majd. Ami közös, hogy mindegyik telhet elég sok időbe, főleg a szakképzések és hasonlók miatt.