Az egyetemi vagy a középiskolai éveitek voltak jobbak?

Számomra társasági élet szempontjából a középiskola mindent vert, az egész iskola a haverom volt, hatalmas kapcsolati tőkém van belőle a kisvárosban a mai napig.

Az egyetemen egyfelől nem is találtam meg azt társaságot akikkel buliztam volna, de az egyetemi bulik is kínosak, erőltetettek és laposak voltak. Az első pofon a gólyatábor volt, ahova lementem, hogy na, akkor mulatok egy jót, erre olyan lapos volt, aminél egy random péntek estém húzósabb volt néha. Akkor már 4-5 éve is kínosnak számító, rég nem menő számok, kínos smalltalkolás, zéró "ivó kultúra" (berúgni is lehet normális, emberi módon, pláne fiatalon) . Az egyetemi bulik később szintén. A networking része valahogy nem úgy alakult, bulinak rossz volt, nem hoztam ki belőle azt, amit ki lehet volna. Szakkollégiumba se léptem be, azt picit sajnálom utólag, de 4 év alatt 2 évet külföldön tanultam, 2 év alatt végeztem itthon, és elolvastam végtelen könyvet, és felsőfokon megtanultam 2 nyelvet. Amit a tanulás részéből ki lehet hozni, kihoztam, és a feleségem is itt ismertem meg, ami elég király :D

tldr:

A középiskola jó volt, mert a közösség közepe voltam, az egyetem meg azért mert rohadt sokat tanultam.

Messze az egyetem.

Gimiben nagyon nem tetszett, hogy tényleg óvoda szinten minden téren korlátozva vagy, benn kell ülnöd a végtelen tök érdektelen órán, illetve annyira gyerek még mindenki, meg a "menőség", a minél "magasabb" társasági státusz igen felszínes módon való hajszolása.

Egyetemen eleve többnyire értelmes és hasonló érdeklődésű emberekkel kerülsz össze, nem vagy senkivel "összezárva", mint egy gimnáziumi osztályban, azokkal töltesz több időt, akikkel jól érzed magad, illetve a megadott keretek között te oszthatod be az idődet, úgy tanulsz ahogy neked kényelmes.

Pluszban kollégista is voltam, öntevékeny körökben is aktívkodtam, lett egy csomó haverom, több kapcsolatom, szóval kifejezetten tetszett. Hozzá kell tennem, hogy kemény szakon végeztem, tehát volt sok hajtás meg szívás is mellé. Ez viszont úgy vettem észre, a közösséget is sokkal jobban összehozza, mintha csak a hátradőlős tengés-lengés menne. Nemrég végeztem, már pont kezdtem érezni, hogy ideje is lesz továbblépni az életben, de kifejezetten hiányozni fog így is sok minden.

Nekem az egyetem elég laposan indult így a covid miatt (elsős vagyok) de igen,ezerszer szabadabb az egyetem, a megkötöttségeket is magadnak szabhatod meg, mire mennyi időt szánsz(nyilván a vizsga kötött dolog)

Én azért hozzátenném, nekem is hatalmas középiskolai éveim voltak, és a legszorosabb barátságaim is ott alakultak ki. Én jobban húzok a régi barátaimhoz, persze itt is lettek újak, igaz, én lány karra járok. Mindent megtanulhatsz, az önállóságról, pénzbeosztásról, egy kicsit ajtó a felnőtté váláshoz.

Remélem egyszer vége a covidnak és én is átérezhetem az igazi egyetemi feelinget

Nekem is az egyetem. A középiskolám katasztrófa volt, kisváros, semmi program, semmi összetartás. Az ottani társaságom is szépen hátba szúrt az érettségi idején, így nem jó emlék.

Az egyetem már más. Elköltöztem, találtam olyan embereket, akikkel szívesen vagyok, azt tanulom, amit szívesen csinálok, imádok kolis lenni (a koronavírus szépen belerondított persze). Magamnak osztom be az időmet, pénzemet, nem cseszeget senki, hogy holnap iskola, nem lehet ezt-azt csinálni. Bsc végzős vagyok, már van szakmai munkám, de még így is sokkal szabadabb és kötetlenebb az életem.

A gimi akkor lenne nagy buli, ha olyan lenne, mint az amcsi filmekben. De a magyar valóság nem az :D

Se gimiben, se egyetemen nem sikerült összehoznom egy baráti társaságot (na jó, haverjaim vannak, de ennyi), így ilyen szempontból mindkét intézményben kudarcot vallottam. Nem vagyok egy nagy társasági ember.

Az egyetem viszont emberibb, a felnőtté válás utolsó szakasza, jó esetben azt tanulod, ami érdekel és te osztod be az idődet.

Sokat kell tanulni, sokszor meggyűlik a baja az embernek az órarenddel is, de valahogy mégis... jobb.

F