Melyik gyógypedagógus szakirányt választanátok és miért?
Szempontok:
Szerintetek...
1. melyik a legérdekesebb?
2. melyik legkevésbé megterhelő lelkileg?
3. melyikkel lehet legkevésbé éhenhalni?
4. melyikkel van legtöbb esély külföldön való elhelyezkedésre?
- Értelmileg akadályozottak pedagógiája
• Hallássérültek pedagógiája
• Látássérültek pedagógiája
• Logopédia
• Pszichopedagógia (viselkedés- és teljesítményzavarokkal küzdők pedagógiája)
• Szomatopedagógia (mozgássérültek)
• Tanulásban akadályozottak pedagógiája (tanulási zavarokkal küzdők [pl. diszgráfia, diszkalkulia stb.], valamint enyhén értelmi fogyatékosok pedagógiája)
Az utóbbi négy évben, így felvételi előtt sokat gondolkodtam a gyógypedagógián (végül nem jelöltem, talán egyszer majd), akkor úgy gondolkodtam, hogy...
A 4. pontodat legfeljebb azzal kötöttem össze, hogy ha a nyelvtudásomat sem felejtem el, és párhuzamosan fejlesztem, segíthetek nemzetközi kapcsolatok kialakításában, szervezésben. Legalábbis engem a legkevésbé motiválna, ha gyógypedagógiát tanulhatnék, hogy külföldi lehetőségek... Azaz, ha új módszerről van szó, szívesen - de itthon szeretnék dolgozni, segíteni, amit lehet. Elsősorban.
A 3., éhenhalásos pont sem érdekel igazán. Tudom, felelőtlenség, valahogy meg kell élni - de inkább szociálisan érzékeny vagyok, mint pénz iránt.
Hm, hallássérültek és látássérültek pedagógiáján gondolkoztam. (Logopédián pl. azért nem, mert nem a legtisztább a kiejtésem... Egyébként nem teszek különbséget, mindegyik fontos, csak nem hiszem, hogy nekem menne, alkalmas lennék.)
Nem azért, mert ez a "legérdekesebb" vagy "legkevésbé megterhelő". Csakis azért, mert több velem egykorú látássérült ismerősöm is van, és fontosnak tartom, hogy a következő generációknak egyre jobb legyen, pl. társadalmi integráció területén, illetve ők és az idősebbek se szenvedjenek hátrányt az állapotuk miatt. Nagyon sokat vagyok velük, egyre jobban belelátok ebbe a területbe... És elszomorítanak egyes dolgok. (Azt látom és bosszant, hogy pl. nekem egy nyelvvizsgázás apróság volt, nekik meg külön papírmunkát, kérvényezést, huza-vonát igényel, mire eldöntik, hogy csak és kizárólag X központban megcsinálhatják - de kőkorszaki módszerekkel, pl. felolvasással :/)
Egyébként mostanában egyre többet hallom, hogy a viselkedés- és teljesítményzavarokkal vagy tanulási zavarokkal küzdő gyerekek integrációjában kevés a szakember, vagy ha vannak is, nem elegen... Konkrétan anyámék is ezzel szenvednek általános iskolában. Nincs olyan szakpedagógus, akihez fordulhatna a gyerek, akire egy-két fő jutna, és rajta kívül lenne más is. De ehhez oktatási terv kell.
Ha elhivatott vagy, szerintem jó dolog ezen a vonalon gondolkozni.
1. ez attól függ, kinek mi az érdekes.
2. talán a hallássérültek pedagógiája és a logopédia (ugyanakkor a lelki megterhelést megkapod a főiskolán, ha e közül a két szak közül választasz)
3. logopédia, ha vállalsz magántanítványokat
4. szomatopedagógusokat keresnek leginkább, de csak német nyelvterületen (Ausztria, Németország, Svájc) de ért.ak. peddel is el lehet a németeknél helyezkedni, és a fizu sem utolsó.
És kiegészítésképpen annyit tennék még hozzá, hogy a diszes gyerekek a logopédusok kompetenciakörébe tartoznak, hiába tanulási zavar az összes diszes fogyatékosság.
Sok sikert a döntéshez!
Egy friss gyógypedagógus
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!