Szerintetek merjék diákhitelt felvenni?

Meg ráadásul pótfelvételire csak akkor jelentkezhetsz, ha nem vettek fel sehova, ha jól emlékszem. Tehát ha felvesznek valamelyik szakra, amit bejelöltél, akkor utána már nem jelentkezhetsz a pótfelvételi eljárásban.

Ha mégis opció számodr a pótfelvételi, én lehet akkor is várnék legalább a keresztféléves eljárásig (gondolom csak indítanak valahol tanárképzést keresztfélévben?), igazán nem sokat veszítesz vele. Abban a félévben meg legalább tudnál dolgozni és gyűjteni egy kis pénzt.

Rövid válasz: igen, merj kiállni a vágyad mellett, de nem feltétlenül csak az a lehetőség van, hogy önköltségesen végzed el. De a te élethelyzeted csak te látod, te tudsz igazán dönteni magadról, s ha azt a szíved alapján teszed, az általában jó.

Bővebb válasz: Jó hallani, hogy ennyire tudod, milyen hivatást szeretnél! Meg azt is, hogy már most rögtön szeretnéd korrigálni a "rádbeszélt" döntést. (Van egyébként egy pont ilyen barátom, aki tanár szeretett volna lenni, de lebeszélték, pontosabban a szülei - talán hasonló okok miatt is - nem engedték neki, hogy tanárszakra jelentkezzen. Elment egy másik szakra, amit már kezdetben tudott, hogy nem az "övé", de másod, harmadévesen már teljesen biztos volt benne. Aztán, hogy ne menjen kárba a már beleölt 2-3 év, csak elvégezte mind az 5 évet (akkor még nem osztatlan volt), de közben már azon gondolkozott, hogy milyen sulit végezzen el a diploma után... Aztán gyerek mellett kellett elvégezni azt a képzést, amiben valóban dolgozni szeretne... Szóval örülhetsz, ha tudod mit akarsz, és akkor szerintem érdemes azért küzdeni.)

Szerintem ha valamit tényleg akarsz csinálni, és szívvel csinálod (ne csak azért, hogy valahogy teljen el a munkaidő), akkor ki is emelkedsz, és anyagilag is többet fogsz kapni, mint az átlag. Ez a tanárpályán is lehetséges. Sok ilyen tanárom példája előttem van, mindegyik megtalálta a hivatalos iskolai tanársága mellett azt a kiegészítő tevékenységet, ami által kiemelkedett, és ez sokszor anyagit is jelentett.

A konkrét helyzetre visszatérve, én a helyedben nem az önköltséges verzión gondolkoznék, hanem kihagynék fél vagy egy évet, attól függően, mikor tudsz újból jelentkezni normálban a kinézett tanárszakra, és megpróbálnám azt az egy évet hasznosan eltölteni (sok-sok érdekes és hasznos lehetőség van a tescozáson kívül is...)

2-es: De tudtommal már nem törölheted a jelentkezést, csak a sorrenden tudsz módosítani.

Egyébként meg ha jól tanulsz akkor van esély később átvetetni magad államilag támogatottra. Meg ha az nem jön össze, akkor az is játszik, hogy pótfelvételivel felveteted magad önköltségesre (ha tényleg jelentkezhetsz még), aztán jövőre újra jelentkezel, első évedet meg elfogadtatod. És akkor így mindenképp csak 2 félévre kéne mondjuk önköltséget fizetned.

Az én álláspontom:

Szerintem ha nagyon tanárnak akarsz menni, akkor töröld a jelentkezést, pótfelvételizz, jövőre pedig add le februárban ugyan arra, felvesznek és elfogadtatod ezt az egy évet. Így csak egy évet kell fizetned ha félévkor nem sikerül átkerülnöd államira.

Azonban a kérdés hogy mire jelentkeztél most, mert van olyan is hogy elkezded államin másik szakon, elvégzed és utána van ráépülő tanári mesterszak akár közismereti, akár szakmai.

Opció n+1:

Idén nem mész egyetemre, hanem elmész dolgozni, illetve jársz valami OKJ-ra a diákigazolvány miatt. Lehetőleg olyan munkát keress ahol taníthatsz gyerekeket (van ilyen bőven, például azt hiszem a Logiscool és hasonló, iskolásoknak "programozást" oktató iskolák keresnek diákokat oktatónak) de úgy hogy legalább egy 7-8 főt egyszerre.

Ha több idő után is úgy érzed, hogy ez neked hivatásból menne, akkor minden további nélkül menj el tanárira bárki bármit is mond.

Amit nyersz vele: 1 év gondolkodási idő, államira való jelentkezés, valamilyen szintű megbizonyosodás a szakmáról.

Az 1 év kihagyás sokkal jobban megéri mint az hogy költségesen végezd a tanárit valamennyi ideig. Persze ezt valahogy el kell magyarázni majd a szülőknek.

Hajrá :)

Szép dolog követni az álmokat. És avval foglalkozni amit szeretsz.

De azért ott a realítás is.

A kezdő tanár a 130 ezréből ny mo-n vagy bp-en egy garzont se fizet ki rezsistül. És akkor még nem is evett.

Neked meg még akkor ott lenne a hitel amit fizetni kellene.

Nekem ez nagyon álomszerű, de szorítok, hajrá!

Helló!

Hány éves vagy, ha szabad kérdeznem?

Akár privátban írd meg, ha ide nem akarod.

Magam is hasonló helyzetben vagyok, ezért érdekel. A tanári is vonz engem a mai napig, de igazat írt az egyik kérdező. Pontosabban nem, mert egy kezdő tanár 130-at se kap.

Sajnos nincs értelme tanárnak menni ma már. Rég nem azt jelenti mint régen. Az anyagiak csak egyik aspektusa, de számolni kell a sok közveszélyes Alfa generációs gyerekkel, meg majd az utánuk lévőkkel.

Felejtsd el a tanárit. Te is.