Egyetemisták, ti szerettek egyetemisták lenni?

Tavaly fejeztem be.

Negatív: kevés pénz, az idős rokonok kérdezgették, hogy ennyi idősen még miért nem dolgozom.... kételkedők kérdezték, hogy minek és mi lesz, ha nem tudok vele elhelyezkedni...

Vizsgák előtt sok stressz.

Pozitív: olyat tanultam amit szeretek, voltak sikereim (tanárok dicsértek), végre egy okos, értelmes közegbe kerültem, igen néha a jó bulik is, tartós barátságok, úgy érzem javult a memóriám, gyorsabb lett az észjárásom, logikusabban gondolkozom, tágult a látóköröm.

N közgazdász

Most lesz a 3.évem, és én imádom!

Na nem azt mondom, hogy mindig szivárványon ugrabugrálok, van benne sok stressz, de (ahogy a közhely is mondja) minden hozzáállás kérdése.

Én alapvetően szeretem ha sok dolgom van (legalábbis ha én választom meg, hogy miket csinálhatok) és ilyen szempontból nekem nagyon kényelmes. Azt hiszem (ha mindenre bejárnék) több órám lenne mint középsuliban, viszont mivel én magam raktam össze az órarendemet, úgy variáltam, hogy az nekem kényelmes legyen, így 3 nap alatt letudom az egyetemet és mellette tudok dolgozni, sportolni, élni, diákszervezetben tevékenykedni.

Na egy kicsit az "időbeosztásomról" meg a munkáról: nemzetközi gazdálkodás szakon vagyok, tehát nem egy orvosi vagy egy mérnöki ahol belepusztulnak a sok tanulásba. Nekem e mellé könnyen belefér egy heti 16 órás laza munka (persze ezt nem mindenki akarja bevállalni). Ez nem sok (se időben, se pénzben) viszont egyrészt nem vagyok sokat költő fajta, másrészt mamahotelben maradtam (pesti vagyok, corvinusra járok, értelmetlen lett volna elköltözni) így a mellett, hogy szerintem gimi utáni nyár óta nem kértem a szülimtől pénzt se ruhákra, se bulikra, hanem mindet tudom magamnak fizetni, még külföldi utazgatásra is félre tudok tenni. Szóval én nem tudok azonosulni ezzel a "csóró egyetemista" életérzéssel - persze ha nem otthon laksz, ahol a kajádat, rezsit, lakhatást fizeti a család, akkor nem ilyen fenékig tejfel a dolog.

Vannak, akiknek nagyon nem jön be az egyetem, mert tényleg sokat kell viszgaidőszakban tanulni, és bizony már anyuci és apuci nem ellenőrzi le, hogy a gyerkőc mindenre alaposan felkészült-e, de szerintem akik azt mondják, hogy "meghalnak", ahogy írtad (és nem csak a szokásos egyetemistaként-szeretünk-panaszkodni sorokat ismétlik - szerintem a siránkodásnak kifejezetten gyógyító hatása van) azok már középsuliban is kiakadtak, a tanulniuk kellett. Felelősség, hogy be tudd osztani azt, mennyi időt szánsz a tanulásra (akár év közben, akár csak vizsgaidőszakkor - már ha ezt megengedheted magadnak), de én pont ezt élvezem, így mindig arra tudok koncentrálni, amire akarok, és amit fontosnak tartok (előző félévben pl. nagyon sok évközi feladat, prezentáció és beadandó volt, az előző félévemben viszont alig, szóval akkor tudtam nyelveket tanulni például).

És amit imádok, hogy ha éppen becsúszik egy ütősebb buli, vagy csak szimplán úgy érzem, hogy nekem most kell egy kis szünet, és nem megyek be egy nap az egyetemre, akkor sem lesz belőle igazából semmi baj. Háromszor lehet hiányozni mindenhonnan, de meg nem kérdezik, hogy annak mi volt az oka, nem kell igazolást vinni, csak észben kell tartani, hogy egyet ellőttél azokból a tárgyakból. Na ez az amit középsuliban nem lehetett. Ott egyből orvos, vagy "anya légyszi, írj igazolást, nem akarok menni" (egyszer ha bevált 4 év alatt... :D )

Utálom, nehéz , tanárok kivételeznek, szemetek, 3. évemben megbuktam a szüleim szégyene van, tanulok idehaza egy szakmunkás okj-ét és húzok is ki az országból, mert szakmunkásként létminimum alatti fizetésen fogok vegetálni.

Nyugaton egy szakmunkás is megél a fizujából, egy diplomás is, és nem azon kell gürcölni hónap végén eszek-e.