Tudnátok segíteni? Már nem sok kéne!

Egy hosszú fogalmazást kell írnom. Eddig ennyi van kész:

Egy kutyás járőr napja

Fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Egy kemény héten vagyunk túl mind a ketten, én is és a kutyám is. Rengeteg ellenőrzés, vizsgálatok, edzések. Ma egy unalmas napunk lesz, legalábbis azt hittem. Reggel megkezdem a szolgálatomat, a területen végig megyek autóval, körbenézek, hogy minden rendben van-e utána pedig gyalogosan végigjárjuk ugyanazt a területet és igazoltatunk a járőrkutyával, Alexszel. Már ezerszer végigjártuk ezeket az utcákat, egyre sivárabb ez a környék. Gondolatmenetemet egy telefon szakította félbe, a főnököm volt az. Behívtak egy reptérre, kábítószer keresésre. Mivel Alexnek 2 féle vizsgája volt, így alkalmazhattuk járőrkutyaként és kábítószer keresőként is.

Beültünk az autóba, majd a budapesti repülőtérre hajtottunk. Budaörsről nem volt túl hosszú az út, 20 perc alatt megjártuk. Még ezeket a kis időket is szerettem együtt tölteni Alexszel, úgy éreztem minden együtt töltött perc alatt erősebb lesz a kapcsolatunk. Emlékszem, mikor az idősebb kollégák mondták nekem, amikor elkezdtem a pályát, hogy nem szeretnének már kollégával lenni, hanem csak kutyával. Én akkor arra gondoltam, hogy ez milyen furcsa dolog, mert nem tud akkor az ember beszélgetni. Idővel én is ugyanebbe a cipőbe kerültem.

Én beszélek Alexhez miközben vezetek, tudom hogy nem szól vissza, de mindig felteszem neki a kérdéseket: „Jól vagy Alex?” „Nincs meleged?” „Jól érzed magad?” Ekkor rám néz, és mint aki érti mit kérdezek tőle, értelmesen figyel, mintha válaszolni próbálna.

Közben megérkeztünk a Budapestre, negyed hét van, még van 20 percem. Leparkoltam, mondtam Alexnek, hogy maradjon itt és vigyázzon az autóra. Elmentem, vettem egy kávét. Visszamentem a kocsihoz, majd elindultunk a reptérre. Beléptünk az épület ajtaján, nem voltunk sokan. Előre engedtem a kutyám és megkerestük a termet ahol a csomagokat vizsgálják. Már kopogni készültem, mikor kinyitották előttünk az ajtót.

- Jó reggelt kívánok, már vártuk magukat! – köszöntött egy meglepően magas úriember, és már nyújtotta is a kezét. Bemutatkoztam majd határozottan kezet ráztam vele.

- Fáradjanak beljebb!

Ahogy beléptünk a helyiségbe megpillantottam a főnökömet és pár kollégámat. Elfoglaltuk a helyünket, majd megkezdtük a munkát. Rengeteg csomagot átvizsgáltunk, majd jött egy táska. Rózsaszín, egészen pici táska volt. Megszagoltattam a kutyámmal, majd leült, és hangosan ugatni kezdett. A főnököm Alex mellé lépett, elvette a táskát és alaposan megnézte ő is. Végig tapogatta a táska minden oldalát, majd ijedten rám nézett. Egy szögletes, fehér dobozt talált, amit ki is nyitott. Alex nem tévedett, kábítószer volt benne. Zöld színű növényi törmeléket talált benne, kis tasakokba csomagolva. Miután az összes csomagot átvizsgáltuk, engem és a kutyám hazaküldtek. Kis idő elteltével kaptam a hírt, egy férfit és egy nőt fogtak el, akiket előállítottak a kerületi rendőrkapitányságra. kábítószer-kereskedelem miatt gyanúsítottként hallgatták ki őket, kábítószer birtoklása miatt folytatnak eljárást.

Ez eddig így jó? Kéne bele még egy rövid de izgalmas csavar, a végét már meg tudom írni, azt terveztem a végére hogy a kutya meséli el milyen volt egy életen át szolgálni a gazdájának. D azt már megcsinálom valahogy, eeben az egy csavarban segítsetek kérlek!

Ezer köszönet hogy végig olvastad!