Képregényekről vélemény?

Cím

A képregények egyszerre hasznosak és károsak.

Hasznosak, mer egy csomó kisdiákot, kezdő olvasót rászoktatnak a (rendszeres) olvasásra, valamint elősegítik, hogy a későbbiekben az olvasottak el is tudjuk képzelni.

Károsak abból a szempontból, hogy nagy a valószínűsége, hogy egy-egy ember leragad a képregény olvasgatásnál és nem lép tovább színvonalasabb művek felé.

De nyúljunk csak vissza a múltba! Már réges-régen is nagy hasznát vettük a képregényeknek! Gondoljunk csak bel: azokban az időkben, amikor még nem járt ki mindenkinek az írni-olvas tudás akkor azok az emberek, akik nem tartoztak az előbb említett kiváltságos csoportba csak a képeken, keresztül kaphattak képet egy-egy történésről/eseményről/szabályról. Most pedig ugorjunk kicsit előre: a második világháború idejére! Ugyanis a mai értelemben vett képregény akkoriban alakult ki. Igaz fénykorát a 70-es, 80-as években élte. (óóó! Hogy én hogy ott lettem volna! Főleg Amerikában meg Angliában! Led Zeppelin, Ozzy Osburne/ Black Sabat és persze a Deep Purpule! Mind1. Ezt nem kell bele tenni ). Persze a képregények mindig is ott voltak mellettünk. Igaz mindig más formában, az akkori kor ízlésére szabva. Lehetett mókás, tragikus, vicces, fanyar, metsző, elkeserítő és még megannyi stílusban lehetett megalkotni. A képregény mindig csal egy kis mosolyt az ember arcára. Egy kevéske vidámságot csempészik be a szürke napjainkba. A képregény mindig ott van, ha kell. A képregény minden korosztályhoz szól. A képregény szép és jó.

Na igen, de ha valami ennyire jónak tűnik, akkor biztosan van valami óriási hátul ütője. Ezt talán a szülök, tapasztalják a legtöbbet. Kedves csemetéjük ugyan is inkább olvasgat egy Pókemberről szóló magazint, mintsem, hogy tanulna. Igaz ők sem voltak mások. Emlékezzenek csak vissza: náluk egy-egy Verne regény volt az, ami mindent felülmúl. Igaz ugye? A képregényekkel talán az a legnagyobb baj, hogy tőmondatokat olvashatunk benne a leggyakrabban, ez, pedig mint tudjuk, oda vezet, hogy egy-egy hosszabb szót nem fogunk tudni kiolvasni… És hát az érőolvasásunk se lesz valami csodálatos. A másik nagy probléma pedig az, hogy nem lehet benne nagyhorderejű témákat olvasni. Nincsen egyetlen olyan képregény, sem ami az emberi lét értelmével foglalkozna. És talán a legnagyobb probléma: nem tanulunk meg önálló véleményt alkotni mivel ezek a „művek” már előre befolyásolják azt, hogy mi kinek az oldalán fogunk álli, és, hogy kit/mit fogunk rossznak vagy éppen jónak megítélni. Sajnos nem is lehet ilyen képregényt gyártani, hiszen az olvasóközönség már alapból meghatározza a színvonalat.

A legjobb tehát amit tehetünk az, hogy mértékkel olvasun ilyesmit. Nem mondhatjuk azt, hogy ez jó vagy rossz. Itt is érvényes a régi mondás: jóból is megárt a sok.

Keretezés:

A képregény minden műfajánál a keretezés segítségével olvasunk. Ez annyit jelent, hogy az információt - legyen az kép vagy szöveg - összekapcsolva, a képkockák közötti átmenetet kiegészítve olvassuk. Így áll össze az olvasó számára érthető történetté. Az átmeneteknek 6 típusa ismert.

1. Pillanatról pillanatra történő átmenet Egy cselekményt pillanatonként jelenít meg.

2. Cselekményről cselekményre A lényeges mozzanatokat jeleníti meg. Segíti a lendületes tempót a eseménydús történeteknél.

3. Szereplőről szereplőre Párbeszédeknél használt.

4. Jelenetről jelenetre Térben és időben nagyobb ugrás megy végbe.

5. Nézőpontról nézőpontra A helyszín hangulatának érzékeltetésére használják elsősorban Japánban. A keleti történetekben ugyanis régóta épp annyi szerep jut az ottlétnek, mint a meg tett útnak.

6. Logikai ugrás A képkockák között látszólag semmilyen logikai kapcsolat nincs. A kísérleti képregényekben azonban gyakran használják.

Kelekezés

Tisztelettel:

Neved

Na jó így hirtelen ennyi. Vagy nem ilyanre gondoltál :S Szívesen írok másmilyet is :)

Ha csak be akarod adni dolgozatnak, és nem érdekel komolyabban a téma, akkor a fenti írás megfelelő.

Azaz lehet, hogy mégsem, mert rengeteg dologgal nem értek egyet, és lehet, hogy a tanárod sem fog. Próbálok érvelni egy kicsit a képregény mellett:

A képregény egy önálló művészeti ág, csak úgy, mint a film, a zene, az irodalomm, stb. Az egyetlen gond az, hogy nagyon sokan lenézik, alsóbbrendűnek tekintik. Ennek egyébként érthető az alapja, hiszen sok ember csak azokat a kommersz képregényeket ismeri, amik célja a szórakoztatás. Megkockáztatom, hogy az előző hozzászóló is csak ilyeneket ismer, hisz akkor nem írt volna olyat, hogy "nem lehet benne nagyhorderejű témákat olvasni". Gondolj csak bele, ugyanúgy, ahogy a filmek, könyvek esetén is vannak szórakoztató darabok, B-kategóriásak, ponyvák, ugyanúgy képregények között is sok olyan van, aminek más elsődleges célja szórakoztatás, és nem akar a társadalom gondjaira reflektálni. Ugyanakkor hihetetlenül sok olyan képregény létezik, amik célközönsége a felnőtt korosztály, ezért nem csak a téma, de a hangvétel is sokkal komolyabb. Több olyan kiadó van egyébként, ami kifejezetten ilyen művek kiadásával foglalkozik, elsősorban ugye amerikai cégeről van szó.

Tőlünk egy picit nyugatabbra, Franciaországban pl. elég nagy becsben tartják a képregény, elismerik, és a kultúra teljes értékű részeként tisztelik. Magyarországon talán az lehet a gond, hogy annak idején a szocializmus évei alatt lenézték a képregényeket itthon, és ez a berögzülés részben a mai napig tart. Viszont hazánkban mostanában kezd elterjedni egyre szélesebb körben (ami még mindig nem elég széles), és már nálunk is jelennek meg olyan művek, amik tényleg komoly tartalommal bírnak.

Egyébként az sem igaz, hogy a szuperhősös történetek nem tartalmazhatnak nagy horderejű témákat, hiszen ott van például rögtön a az X-men, amiben megjelenik a rasszizmus, kirekesztettség kérdése. De ott van például a sokak által minden idők legjobb képregényének tartott Watchmen, amiben szinténszuperhősök szerepelnek, de képkockánként és mondatonként annyi mondanivalót tartalmaz, hogy azt bármilyen szépirodalmi mű geirigyelné, ráadásul az alkotók direkt arra törekedtek, hogy 100%-ig kihasználják a képregény formanyelvét, és olyat alkossanak, amire semmilyen más művészeti ág nem lenne képes. Készült ebből egy filmadaptáció, gondolom nem meglepő, hogy az eredetű műben egyetlen oldalon több mondanivaló található, mint az egész filmben együttvéve.

Az pedig szintén nem igaz, hogy aki képregényrajongó, az mást ne olvasni: én például nagy képregényrajongó, gyűjtő és amatőr alkotó vagyok, de emellett olvasok szépirodalmi műveket, a 20. század első felének európai irodalmáért például teljesen odavagyok. Az összes többi képregényszerető ismerősömről elmondható ugyanez, hogy mást is olvasnak, de ez a téma már eléggé lerágott csontnak mondható képregényes körökben. (meg amúgy aki nem olvas könyveket, eddigi tapasztalataim alapján képregényeket sem)

Végezetül mondanék pár művet hasraütésszerűen, amit érdemes elolvasni, ha nagyobb horderejű, vagy komolyabb témára vágysz:

-Scott McCloud: A képregény felfedezése

-Scott McCloud: A képregény mestersége

-Watchmen (Az őrzők)

-Y - the last man (Y, az utolsó férfi)

-Transmetropolitan

-Hellblazer

-Blankets

-Marvels

-V for vendetta

-Persepolis

-Asszonybeszéd

-Maus

-The Dark Knight Returns

-Girls

-Ghost World

-Goodbye Chunky Rice

-Hey, wait!

-Walking Dead (Élőhalottak)

-The League of Extraordinary Gentlemen

-Will Eisner bármelyik műve

-Planetary

-Preacher

Kicsit fáradt vagyok, ezért nézzétek el, ha kissé keszekusza lett a hozzászólásom, de szívesen fogadok további felvetéseket, és örömmel vitázok a témával kapcsolatban.