Valaki tudná nekem elemezni Szapphó Egy leányhoz című versét?

EGY LÁNYHOZ

Istennek tartom most e fiút, mivel ott

ülhet melletted, hozzád íly közel és

nézheti arcodat és hallgathatja szerelmes

szép szavaid suhogását

meg nevetésedet is. Mert mindez neki szól.

Vágyad is. Őneki csak. Szívem fellüktet,

jajgatnék, amikor futva csak épp odanézek

rád, megcsuklik a hangom,

nyelvem összeragad számmal, bőröm alatt

lángok gyulladnak s szétfutnak bennem

nézek, nem látok, minden szürke, fülemben

vad zörejek kavarognak,

semmit sem hallok, izzadság lepi el

testemet s láz veri ki, sápad az arcom akár

ősszel a fű, a halál, úgy érzem, letelepszik

oldalamon s azután...