Olvastátok a Kőszivű ember fiait? Ha igen leírnátok a tartalmát?

Fényes lakomát tartanak Nemesdombon, Baradlay Kázmér főispán házában, bár a ház ura súlyos beteg. Az ünnepségen Rideghváry Bence helyettesíti a szívverőér- kövesülésben szenvedő beteget. Az orvos a tószt közepén hívja ki Baradlaynét a teremből, mert a férjének csupán hatvan perce van hátra az életből. A haldokló mindenkit elküld maga mellől, csak a feleségét akarja látni, elmondja neki a végrendeletét:

Marie, ön hű és engedelmes nő volt teljes életemben. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. Kőszívű zsarnoka. Nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadnia. A föld ne mozogjon, hanem álljon. Három fiam fog fölváltan, de még nem foglalhatják el a helyemet. A legidősebb, Ödön maradjon a Szentpétervári udvarnál, legyen diplomata belőle.

Azt a leányt, aki miatt el kellet hagynia a szülői házat, a pap leányt önnek férjhez kell adnia, addig Ödön nem jöhet haza. Második fiam, Richárd egy év múlva a királyi testőrségtől lépjen át a lovassághoz, majd táborkarba. Legyen katona, ne nősüljön meg soha, segítsen ő a testvéreinek emelkedni. A legifjabb fiam, Jenő szolgáljon tovább Bécsben a hivatalban, tanuljon képezze magát. Egy diplomata, egy katona, egy főhivatalnok, ez a három oszlop fogja fönntartani művemet. Marie, önnek boldognak kell lennie, menjen feleségül Rideghváry Bencéhez, ki a nyomdokomba fog lépni.

A hatalmas kőszívű ember önként lecsukta a szemét. Az asszony pedig megfogadta, hogy mindennek az ellenkezőjét próblja cselekedni. Az embert egy hét múlva temették, addig be volt balzsamozva és mindenki nézhette. A pap szónoklatában elmondta: az elhunyt életében nem segítette a nyomorultakat, az elesetteket, nem volt könyörületes, de azért mindezek ellenére Isten kegyelmébe ajánlotta. A halotti toron a pap nem volt ott. A vendégek közé késve érkezett Talérossy Zebulon Zemplén megyéből. Furcsa tájszólással beszélt. A pap székébe ültették.

A Szentpétervári palota márványtermében Ödönt éppen a nagyhercegnőnek mutatták be, amikor előkerült Ramiroff Leonin. Ő Ödön legjobb barátja volt együtt voltak jóban-rosszban. Ödön váratlan üzenetet kapott:

„Atyád meghalt. Jöjj azonnal! Szerető anyád, Mária.”

Leoni kitartott barátja mellett, együtt indultak huszonkét fokos fagyban Magyarország felé. Úgy tervezték, hogy a Dnyepper jegén haladnak, de hirtelen hóvihar támadt. Elvesztették az útirányt, találomra mentek tovább. Farkasüvöltés adta a tudtukra, hogy farkasok kóborolnak erre. Legalább 100 fenevad rohant utánuk, puskájukkal leszedtek egy párat, de egyre közelebb jöttek.

Váratlanul elérték a Dnyepper magas partját és a szán a magasba zuhant a kocsis még éppen időben ki tudott ugrani. A farkasok az elszabadult lovak után vetették magukat. Ödön és haverja korcsolyával nyomatták tovább a menekülést a jégen. Elég sokáig bírták, de elszakadt Leonin korcsolyaszíja. Amíg új lyukat fúrt addig Ödön leszedte puskával a farkasokat, de egy maradt. A maradékkal megverekedett és a késével döfte le végül. Ez után örültek mert Ödön megmentette barátját a haláltól. Nem sokkal ezután Leonin is megmentette, mert Ödön beszakadt, de barátja utána vetette magát és megmentette.

Bécsben, egy fogadóban egy öreg pap kért segítséget Richárdtól, mert a temetési beszéde miatt elítélték. Nem tudta, hogy a megboldogult fiával beszél. Richárd a szállásán Pál úrral, hatvanéves közlegény szolgájával fogyasztotta el elég szegényes vacsoráját. Ebéd után eljött hozzá öccse: Jenő. Mindketten kaptak levelet otthonról, de Jenő kapott pénzt is. Ennek a felét odaadta Richárdnak. Ez után megkérte bátyját, hogy menjen vele Plankenhorsték estélyére. Richárd tudta. Hogy Alfonsine –nak udvarolt az öccse ezért mondta: elmegy, ha elintézi a pap ügyét. Richárd nem nagyon szerette a Plankenhorst családot, de azért elment.

Jenő magyarázta neki, hogy ki kicsoda, de Jenő unott képpel bámulta az embereket. Egy magas ember szólította meg tegezés formájában: „Holnap megyek Magyarországra, üzensz valamit anyádnak?”

Jenő tegezés formájában válaszolt. Amikor elment az úr Jenő ijedten modta, hogy ez nagy hiba volt, mert a szakállas úr a leendő mostohaapjuk. Richárd észre vett egy szobalányt odalépett hozzá és megcsipkedte az arcát. Ez megint hiba volt mert ő a Plankenhortsék rokona volt: Edit. Bocsánatot kért és elmondta, hogy csak tisztességes módon viselkedik vele ezen túl. Ezek után írt egy levelet a ház asszonyának: „Asszonyom én öntől feleségül kérem Editet, egy év múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal. Ezután a lépés után megsemmisített minden tárgyát a házában ami a kalandjaira emlékeztette. Pál úrral kidobatott minden képet levelet. Az öreg az egyik képet megsajnálta ezért elvitte a régiségkereskedőhöz. Ricsi indulatosan ment be a boltba visszavásárolni a képet, de végül egy kardal tért haza. Lánghy Aranka a pap lánya képtelen volt elfogadni, hogy szóbeszéd tárgya lett.

Egy napon az özvegy Baradlayné elment hozzá, hogy jóvá tegye azt amit a férje a fiatalokkal szemben elkövetett. Ezért elvitte a kastélyba amin a lány anyja csodálkozott. Együtt elolvasták a levelet amit Leonin írt, hogy mi történt velük és, hogy mindjárt hazaérnek. Nemsokára megjött Ödön anyja elé ment. Megálltak a sírnál, ahol Ödön fejet hajtott apjának. Tudomásul vette, apja végrendeletét nem akarta bevalani, hogy még mindig szerelmes Arankába. Nagyon meglepődött amikor anyja elmondta neki nem megy hozzá Rideghváryhoz, s a kastélyban elébe vezette kedvesét. Elmondta, hogy azt akarja házasodjanak össze és vegye át a főispáni széket Pirossal aláhúzta azt a végrendeletben ami már megtörtént. Hat héttel a Baradlay úr halála után kézfogóra hívta össze a megye színe-javát. Rideghváry nagyon készülődött, mert abban a hitben élt, hogy ő vezeti oltárhoz az özvegyet. A násznagyok szónoklatánál jöttek rá, hogy nem ez az esküvő lesz hanem Ödön veszi el Arankát. Rideghváry megfenyegette az özvegyet, mert nem tartja be a végrendeletet. „Ez az út is magasra vezet, de ennek neve a vérpad.

„

1848. március 13-án a nép szabadságharcba kezdett. A kövezetett feltörték, az utakat eltorlaszolták és diadalittasan vitték végig az első sérültet az utcán. Plankenhorsték lakásában riadtan gyülekeztek az előkelő urak hölgyek. A hölgyek kifestetlenül az urak pedig kopottas ruhában. Izgatottan hallgatták a kintről érkező híreket –rabolnak-e? győznek-e? bevették-e a katonaságot? . Sötétedéskor a palotában nem mertek gyertyát gyújtani, nehogy a tömeg észre vegye őket. Meghallották, hogy Metternich elmenekült ezután mindenki hintóba szállt és mentette az irháját. Egy gazdag úr csak a halottas szállítóval tudta magát kivitetni a városon kívülre. Alfonsine és Antoinette maradt csak a palotában. Úgy határoztak, ők Bécsben maradnak, megpróbálnak a vész urává válni. Gyertyát gyújtottak, és az utcára kiáltották az erkélyről. „Éljen a szabadság” A néptömeg ezerszeres kiáltása visszhangozta a szavakat.

Jenő gyenge idegzetű ember volt, természeténél fogva engedelmességére termett. Előbb anyjának végül feletteseinek azután pedig szeretőjének engedelmeskedett. Nem ment ki az utcára mert az eseményeket tőle távolinak érezte. Egyszer aztán a Plankenhorst palota felé vette az irányt. Amikor bement látta, hogy a szerelme és anyja fehér zsalagcsíkokat tűztek ki a néphősök keblére. Amikor Jenő belépett Alfonsine mecsókolta őt. Március 15-én megérkezett Pozsonyból a magyar országgyűlés küldöttsége. Tomboló lelkesedés fogadta őket, két ország fiatalsága talált itt egymásra. Jenő folytonos félelemben élt, az örömét féltette, hogy Alfonsine ott álljat az oldalán, s őrizheti kezének forró szorítását. A szónokok között felfedezte Ödönt is. Jeges borzadály futott végig rajta. Fáradtan tértek haza a kimerítő nap után. Amikor Alfonsine egyedül maradt anyjával kedvtelenül hajította a sarokba a nemzeti szalagos kalapját: -Ó, be unom én már az egész világot

Baradlay Richárd százados Bécs feldúlt utcáin teljesített szolgálatot. Komoly katonává lett, felhagyott korábbi kedvteléseivel, nem bálozott, nem kurizált. Csak testvérét látogatta meg néha, hogy Edit felől érdeklődjön. A lányt Plankenhorsték nevelőintézetbe küldték a felkérés után. Richárd beletörődött mondván inkább ott legyen, mint a palotában. Richárd egymásnak ellentmondó parancsokat kapott. A legjobb amit tehetett saját belátása szerint cselekedett. 300 huszárával próbálták megakadályozni a csőcselék rendbontását, pusztítását.

A Brigitta-szüzek kolostora előtt összetalálkozott egy csapat rendbontóval. Fel akarták égetni az apácákat. Még mielőtt összetűzésbe keveredtek volna jött egy népszónok, aki Goldner Fritz –ként mutatkozott be. Ez a szónok nem járt sikerrel, mint egy másik rímekbe szedett szónoklatával. Richárd bement, hogy menekülésre szólítsa fel a nőket, de amikor belépett és észrevette, hogy Edit is itt van visszafordult és védelmükbe vették a kolostort. A csőcselék vezetője egy vasdoronggal támadt rá Ricsire, de a szerzett kardal kettévágta azt. Amikor visszaverték a hőbörgőket büszkén pillantott a zárka ablakára ahonnan Edit mosolygott vissza.Október végére nagyott változott a helyzet. A várost három oldalról vívták a császári csapatok, a nép egy része elmenekült, más része a harcvonalak előtt állt.

A Plankenhorst-palota előtt éjjel két alak szállt kiegy hintóból. Remigia nővér kísérte a kolostorból a nagynénjéhez Edit kisasszonyt. Alfonsine és Antoinette bizalmas beszélgetést folytattak a vendégekkel, még a szolgálókat is elküldték maguk mellől. Remigia nővér a császári csapatok tábornokától közvetített üzenetet. Elmondta, hogy másnap döntő roham várható, a várost körülzáró seregnek egyetlen ingatag pontja van, a Baradlay Richárd vezette huszárcsapat. Nemrég érkezett Bécsbe a Baradlay fiúk anyja, hogy hazahívja őket. Palvicz Ottó vasas ezrede már készen áll a csapatával. Mert ha Richárd szökni próbál akkor megállítják. Akár kifelé indul a városból akár befelé. Editnek mindezt végig kellett halgatnia. Alfonsine és az anyja minden szót tőrdöfésnek szántak, ám egyetlen arcizma sem rezdült meg a hallottakra. Jóízűen falatozott és iszogatott tovább. Pedig Ricsi halálát tervezgették a füle hallatára. Úgy tett, mintha elaludt volna, így megtudta Baradlayné címét. Amikor Religia nővérrel a kolostor felé tartottak, kisiklott a hintóbol, s a koromsötét városban megkereste a magyar asszony szállását.

- Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg akarják ölni ! –kezdte, s aztán sorra elmondott mindent, amit az éjjel megtudott.Zöldséges kofának öltözve szöktek ki a városból. Amikor a Plankenhorst- ház mellett haladtak el, Edit két krumplival bezúzza a palota ablakait. Richárd csapata a városon kívül, a temetők mellett táborozott. Pál, az öreg huszár állította meg őket, de Baradlayné jelszavára azonnal leugrott a lováról. „Nyergelj, fordulj”- ezt a jelszót az egész tábor ismerte, egyet jelentett ez a hazatéréssel. Csak Richárdot nem érintették meg az otthoni események, hiába talált nap mint nap magyar újságokat az asztalán. A két nő érkezése váratlanul érintette. Anyját szótlanul átölelte, Editről nem is akarta elhinni, hogy tényleg őt látja. Baradlayné megértette a fiával, hogy Magyarországra kell jönnie, mert a haza szóllítja. „Nyergelj, fordulj”- adta ki Richárd az új tábori jelszót, és a huszárcsapat megindult. Baradlayné még nem térhetett haza, Még egy fia Bécsben volt.

Edit sem akarta elhagyni a várost, kérte, hogy az asszony kísérje vissza őt a kolostorba. Az éjjeli esőben azonban elvétették az útirányt, belefutottak Palvicz Ottó ezredébe. A fehér ruhás vértesek látták Editnek mentő ötlete támadt. Az ezredes elé vitette magát, és a Remigia nővértől eltanult jelbeszédddel arra kérte Palviczot, hogy a város felé vezető utat zárják le. Sikeresen visszajutottak a városba, és mire az ezredes észrevette a csalást, már négy órányi előnyük volt a szökevény huszároknak. Editet megfenyítették vesszővel a kolostorban, veszzővel ütlegelték a meztelen testés, de összeszorította a fogát, és addig mondogatta magában, hogy „Kedves Richárd”, amíg el nem ájult az ütésektől. Estére elárulta, hogy a huszárőrtanyán járt a kedvesénél, de ezt az apácák soha nem mondták el senkinek.

Jenő már teljesen hozzászokott, hogy a Plankenhorst- házat tekintse szállásának., az Alfonsine-nal kialakult viszonyt mások által is elfogadottnak tekintette. A védők zöme megadta magát, s a felkelés leverésének hírére aggodalom töltötte meg a szívét a szalon lassan kiürült körülöttük, csak hárman maradtak, a két nő és ő. Mi lesz velük? A ház erkélyéről bevonták a nemzetiszín lobogót, s helyére a régi került vissza. A szalont a hajdani estélyek vendégei töltötték meg újra. Mintha semmi sem történt volna. Megjelent Rideghváry is aki odalépett Jenőhöz és mondta beszélni akar vele Jenő felment a szobájába, de Bence helyett Alfonsine lépett be hozzá. Elmondto, hogy el akrják őket választani egymástól. A szenvedélyes szavak és a csókok teljesen megőrjítették Jencit. „Te férfi vagy, neked mindent lehet, csak akarnod kell” –mondta neki, és elment Eközben Rideghváry tanácskozott Antoinette asszonnyal. Alfonsine pedig megkapta Palvicz levelét Remigia nővértől. Ezekről Jenő nem tudott és eltökélten ment Antoinette asszonyhoz megkérni a lánya kezét. Nagyon megdöbbent amikor az anya elutasította. Jenő így megsemmisülten költözött vissza régi szálláshelyére.

Eljött hozzá Rideghváry és elmondta, hogy az anyja már 3 napja keresi, de a Plankenhorst házba nem mehet. Átnyújtotta neki anyja levelét valamint egy fényes állásajánlatoz a szentpétervári nagykövetség titkári tisztet kínált a fiúnak. Jenő először az anyja levelét bontotta fel. Amelyben anyja megtiltotta, hogy elvegye feleségül Plankenhorst Alfonsinet-t.

A fiú gondolkodott rajta mit vétett a lány neki, de aztán abbahagyta a gondolkodást, mert nem ment neki igazán. Amikor megérkezett az anyja elmondta a fiának, hogy az egyik fia a kárpátokon tör át magyarországra, és vseszélyben van az élete, a másik fia egy másik csapat élén várja, ám mindkét fiúra halál vár. Csak az megnyugtató, hogy Jenő biztos hivatalhoz jutott. Milyen dicsőlesz a világ előtt, ha megtudják, hogy két Baradlay testvér ellen a harmadik megy hívvni a hatalmas szövetségest. Igaz, hogy a Baradlay-ház címerén két szégyenfolt esett, de a harmadik fiú majd bearanyozza azt, és lesz szíve majd megsegíteni a testvéreit.Jenő alig tudta elviselni a megalázó szavakat. Zokogva borult anyjára, s széttépte a friss kinevezését.

A huszárcsapat Baradlay Richárd vezetésével menekült Magyarország felé. Útjukat két folyó és két hadsereg állta el. A duna felé indultak el. Kétszázhúszan indultak át a folyón a zátonyok között abban a hitben, hogy az egy napos előnyüket megduplázzák. Richárd át akart vágni a malomgáton, és a vízzel nehezíti Palvicz dolgát, de már el volt árasztva mikor odaértek. A malomnál keltek át a cölöpökön, mire mindenki egyesével átvezette a lovát az üldözőik beérték őket. Felgyújtották az alkalmi hidat. Palvicz pisztolybárbajt vívott Ricsivel, de senki sem sérült meg. Ezután folytatták útjukat.

Az földműves elhagyta ekéjét a tanuló az iskolát mindenki ment a zászlók alá. Nem volt fegyverük. Vettek az ellenségtől. Kaszával, puszta kézzel szálltak harcba. Nem volt pénz. Fiatal lánykák függőiket, özvegyasszonyok utolsó filléreiket adták a nemzeti pénztárba. Papírdarabokra nyomtatták „ Ez a nemzet pénze”. Ezek olyan kormánybiztos kezébe kerültek mint Baradlay Ödö. Ő gondoskodott arról, hogy kenyér és fegyver legyen belőle. Kassánál csúfos vereséget szenvedtek a magyarok. A csata utáni éjjelt Ödön és Richárd a közeli faluban töltötték. A szétzilált hadnak nem volt élelme. Megkérdezték a az ökörhajcsárt, hogy hol vannak az ökrök. Lóra ültették és fegyver nélkül elengedték. Ő pedig estére hozott a németektől 50 marhát. A királyerdő a gödöllői vadaskerttől délre fekszik a Rákos partján. Az isaszegi ütközet legdicsőbb csatája zajlott itt, háromezer huszár csapott össze az osztrák sereggel. Az erdő melletti tisztáson ember ember ellen küzdött, nem csata volt, hanem párbaj ezrek között. Itt pillantotta meg egymást a két régi ellenfél, Palvicz Ottó és Baradly Richárd. A többiek utat nyitottak neki, amikor elindultak egymás felé.

Nem törődtek a védekezéssel, csak a támadással. Egyszerre vágtag egymás feje felé. Richárd csákója kettészakadt a csapás alattt, de a kard éle elbicsaklott így csak egy tompa ütés érte a fejét. Pál vitéz az élete árán mentette meg Richárdot. Palvicz súlyos sebet kapott a fején. Richárd amikor magához tért a malomban a csata már véget ért magyar diadallal. Elbúcsúzott Pál vitéztől utána elment a haldokló Ottóhoz, aki négyszemközt megkérte arra Ricsit, hogy keresse meg a fiát és nevelje föl. Neki eddig nem sikerült fellelnie. Megkérte még Ricsit, hogy ne mondja el senkinek ki az anyja. A csataterektől távol, a Körös-szigeten élt Ödön és a családja Aranka + 2 két kis gyermek. Ott tartózkodott most Jenő is aki nagyon vigasztalta Jenő feleségét , hogy Jenőnek semmi baja. Tudta, hogy egyre forrósodik a helyzet, de Arankát nem akarta ezekkel terhelni. A Baradlay birtok pedig egy korházzá alakult át ott ápolták a szabadságharci sérülteket. Esténként hallatszott a sérültek nyöszörgése és tombolt a kolera, ezért nem írt levelet a kimenekített szeretteinek. A házban még megvolt a kőszívűről egy kép, azzal beszélgetett és emelt fővel mondta neki: - Amit tettem jól tettem.

A Plankenhorst házban is a magyarországi hadi eseményeket figyeltékk. Soror Remigia már nem merte egyedül odakíssérni Editet, két másik apácával mentek. Alfonsine kenyérhéjból és cukordarabkákból rakta ki az abroszra a magyar és az osztrák sereget, úgy játszotta le a magyar csatákat. Ridegváry beszámolt Ricsi és Ottó összecsapásáról is. Alfonsine és Edit is nagy figyelemmel kísérte a beszámolót. Az utóbbi mosolyogva és jókedvűen húzódott vissza a sarokba a végén míg Alfonsine dührohamban tört ki amikor megtudta, hogy meghalt Ottó. Megfogadta, hogy megöli a Baradlayakat. Rideghváryban jó társra lelt ebben az ügyben. Alfonsine nem engedte visszavitetni Editet a kolostorba, mert minden nap a képébe akarta vágni, hogy megölöm a kedvesed.

Richárd pedig elindult megkeresni Ottó fiát. El is indult pestre a városba, hogy felkeressen egy házalónőt. Egy házbeli csizmadia elmondta neki Bajcsiknét a budai kazamatákba zártták. Amíg Ottó kereste magyar területen volt, amikor Richárd akkor osztrák várfogságban van. A magyar sereg körülzárta Budát, de a várat nem tudta bevenni. A támadásokra a vár védői azzal feletek, hogy pestet ágyúzták. Amíg Komáromból az ostromágyúkat meg nem hozatták , nem lehetett döntő rohamot indítani a vár ellen. Ricsi azzal bízta meg a cipészmestert akinél beszállásolta magát, hogy a szerdai hetivásáron jusson be a pórruhában a várba, kémlelje ki a várőrség hangulatát. A huszártiszt arra is megkérte a férfit, hogy keresse meg Bajcsiknéét, és tudja meg tőle, hogy hová tette a fiút. Mihály sikeresen bejutott a várba, de nem tudott beszélni az asszonnyal, mert tífuszos lett és el kellet szállítani. A haditanácsban találkozott a két testvér. Az ülésen azon vitatkoztak, hogy abbahagyják-e a kilátástalan harcokat, vagy minden erővel támadjanak.

Ödön az előbbit, míg Ricsi az utóbbit választotta. Az osztrákok valahogy megtudták, hogy hol van a főhadiszállás és elkezdték lövetni. A rohamot harmadnapra tűzték ki. Addig folytak az előkészületek. Mihály mester megint volt Budán, s arról hozott hírt, hogy Szalmással találkozott, alighanem ő az a kém, akitől az osztrákok előre értesülnek mindenről. Az öreg a Dunán keresztül egy pesti házra hívta fel Richárd figyelmét, aminek a padlásablakaiból gyertyával adtak a túlpartra jeleket. Az osztrákok valóban jól értesültek voltak, a készülő pesti ütegeket azonnal tűz alá vették, és szétlőtték. De a jelzett házban semmi gyanúsat nem találtak. A megérkezett ostromlövegekkel elkezdték lőni a budai várat. Válaszul az osztrákok bombaesőt szórtak pestre. Lángokban állt minden ház. Mihály mester arra lett figyelmes, hogy egy Duna-parti palota épen maradt, s annak padlásablakaiban gyertyák égnek. Elhatározta, hogy egyedül jár a dolog végére. A lángtengereken keresztül megközelítette a házat, a az egyik szobában rábukkant Szalmásra, és a mélybe taszította.

Hajnali háromkor ágyúdörgés adta tudomásul mindenkinek, hogy a döntő ostrom megindult. Ödön az önkéntesek között a hágcsón igyekezett a várfalra feljutni. Elöl haladt, de váratlanul Mausman előzte meg. A hágcsó aló fenekén kapaszkodott felfelé. A fal tetején közvetlen közelről kapta a halálos lövést. Ödönnek sikerült feljutniaa, mielőtt aa védő újra töltött volna. Ricsi a vár túlsó oldalán próbált meg feljutni. A Vilmos-ezred szuronyosaival kellett farkasszemet nézniük. A falak közötti szűk helyen folyt a kézitusa. Richárd tudta, hogy ha tíz szuronyost terít le akkor a 11. Ő teríti le. Hirtelen jött egy huszárcsapat, elfoglalták a várat. A két testvér egymás karjaiba borult. Richárdnak meg kellett akadályoznia, hogy felrobbantsák a Lánchidat. Későn ért oda felrobbantották, de meghalt a parancsnok is. Budavár minden utcai csatornájában csorgott a vér, de Ricsinek az volt a legfontosabb, hogy elérje a kórházat és megkeresse Bajcsiknét. Először nem akarták beengedni a betegek közé, de aztán beengedték. A nőt már csak holtan találta, de egy papírra felírta a kérdésre a választ: -„A fél rézpénz-Monor – Kaszáné + 73.” A pest körüli falvakban sokan éltek dajkaságból, az eldobott gyermekek számára ez a sors várt. Kaszáné házában Richárd egy csomó gyereket talál, egy szobába bezsúfolva. Amikor megtalálta elvitte egy gyerekkórházba, mert szemfájása volt neki.

Augusztus 13-án este B. Ödön a csillaghullást nézte Világoson. A magyar sereg letette a fegyvert. Már megírta a búcsúlevelét. Kapott egy levelet Zebulontól. A levélben ott volt az ellopott angol útlevél rajta Rideghváry aláírásával. Nyitva állt a menekülés útja. Az aláírás láttán megszületett az elhatározás, nem várja meg míg ellenfele a fülébe súgja : „Ez az utolsó lépcsőfok ama bizonyos magaslathoz. Iratait elégette és elindult Galícia felé. Gyapjún az orosz ezredparancsnok elé vitették. Az útlevele rendben volt, de az ezredes felismerte aki nem más volt mint Leonin. Megsemmisülve feküdt egy deszkabódéban, már büszkén se léphet a bakó elé, hiszen menekülés közben fogták el. A sötétben az őr elmondta neki, hogyan juthat ki. Másnapra már egy puszta közepén lovagolt. Találkozott Boksa Gergővel, a marhapásztorral.

Ő elindult a marháival, hogy eladja az orosz seregnek., Rideghvárytól kellet volna átvennie a pénzt Nagyváradon ezért inkább elmenekült. Ödön arra gondolt, hogy Gyapjú után ő is Nagyváradra került volna, s Bence felismerte volna. Talán ezt tudta Leonin és ezért adtaa fel, és a szökést is ő tervelte ki. Hitt benne, hogy így igaz. Boksa mondta, ne adja fel magát hanem kövesse. A pusztán, majd mocsarakon keresztül haladtak, Boksa ez volt az otthona. Ödön visszatért a házába a szigetre, ahol öccse és családja várta. Amikor hazaért közölte a fővezérrel hol van, mondják el az ítéletet és ő bele fog törődni. Ki is küldték a levelet „Herrn Eugen von Baradlay” címzéssel. A levélben ez állt: „Kormánybiztos úr! Jelenjék meg ön a pesti hadbíróságnál, Újépület II –ik pavilon. A hadbíró levelét természetesen Jenő kapta meg Ödön helyett. Tévedésből elírták a címzést. Jenő elment Ödön helyett a kihallgatáson elhitette, hogy ő az Ödön, ezért őt ítélték halálra. Az ítélet végrehajtás másnap lesz.

Másnap mindenki kapott egy búcsúlevelet Jenőtől. Richárd is megtudta a hírt, mert ő is ugyanabban a börtönben volt fogoly. Alfonsine örömittasan tudatta a hírt Edittel, hogy egy Baradlay már meghal. Edit nem ismerte Ödönt, de azért megsiratta. Alfonsinbne pedig nem tudta, hogy az fog meghalni akinek ő örök hűséget vallott és aki szerette őt.

A teljhatalmú kormányzó inegrült volt nem akart senkit fogadni, mert holnap váltják le. Alfonsient mégis fogadta. A lány elintézte, hogy a kivégzéseket gyorsan végrehajtsák és mindenkin. Diadalittasan tért haza. És ez éppen gyászruhát varró Edit képébe vágta: „Megöltem a kedvesed”. Amikor Hirtelen Richárd lépett be az ajtón. Elmondta mi történt, hogy őt elengedték. Elvitte Editet és elkezdték berendezni a házat. Megkérte Salamont, hogy rendezze a tartozást.

Richárd saját fiaként nevelte Ottó fiát. Néha volt vele baj. Mert megppróbált megszökni Alfonsine uszítására, de végül felnevelték. Alfonsine végül Baradlayné kórházában kötött ki és ott tudta meg, hogy Jenő halt meg Ödön helyett ebben a percben a kínok-kínját élte át.

A válasz írója 60%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 03-11 18:49

csúúúúúcs vagy!