Mikor van szükség kicsi, és mikor nagy ellenállású vezetőre a gyakorlatban?

Ha az a cél, hogy a vezető minél kevésbé csökkentse az áthaladó áram erősségét, és ezzel párhuzamosan minél kevésbé melegedjen, akkor vastagabb vezetékeket használnak, hogy kicsi legyen az ellenállása, hiszen az ellenállás veszteséget okoz. Speciális feladatokra szupravezetőket használnak, amelyeknek elhanyagolható vagy nulla az ellenállása, de ennek az állapotnak létrehozása egyelőre extrém mélyhűtést és nagy költségeket igényel.

Az áramerősség mérésekor azért hasznos a kis ellenállás, mert a sorosan beiktatott mérőnek nem szabad az áramot számottevően csökkentenie, különben részben hiteltelenné teszi a mérést, részben pedig veszteséget okoz a mért áramkörben.

Ha kifejezett cél a melegedés, akkor nagy ellenállású vezetőket, fűtőszálakat használnak nagy áramfelvétellel. Izzólámpáknál a melegedés egyáltalán nem cél, de az izzószál felfénylése sajnos csak (rendkívül energiapazarló) melegedéssel együtt oldható meg, szintén nagy ellenállású vezetőt használva.

A feszültségmérő ellenállásának azért kell nagynak lennie, mert a párhuzamosan bekötött mérő emiatt csak kevés áramot terel el az áramkörből.

Ha egy párhuzamosan bekötött fogyasztóra, például egy kontroll-lámpára csak kis áramerősséget szabad engedni, akkor nagy ellenállásúvá kell tenni azt a szakaszt, de ezt nem nagy ellenállású vezetékkel oldják meg, mert az melegedne, hanem egy erős ellenállás beiktatásával.

Nagy ellenállású vezetőre van szükség az ellenállásokban, mint áramköri elemekben. Ezt nagyon lapos, emiatt kis keresztmetszetű, viszonylag hosszú vezetőt hoznak benne létre például marással vagy savas kioldással.