A Magyar felvilágosodásról mit érdemes kiemelni irodalomból?

A felvilágosodás, mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat. E sokféleség oka leginkább a különböző történeti-társadalmi helyzettel magyarázható. Kelet-Európában – s így nálunk is – a társadalmi megkésettség s a polgárosodás hiánya miatt az új eszmék csak viszonylag későn, a XVIII. század utolsó harmadában s bizonyos mértékig átalakulva, új célkitűzéseket teremtve terjedtek el.

Magyarországon mindenekelőtt a több évszázados függés következtében nem volt számottevő polgárság, éppen ezért az új világszemlélet iránt elsősorban a felső réteg tagjai lettek fogékonyak, s társadalmi pozíciójukból kifolyólag a nyugati polgárság forradalmi eszméi is átalakultak: az új gondolatokból leginkább az elmaradottság leküzdését, a kulturális haladást valamint a művelés feladatát vették át. A felvilágosodás első szakaszát 1772-től 1795-ig számítják.

Mária Terézia 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben, ahol a magyar vidéki nemesifjak művelődhettek, látóhatáruk kitágult. A nagy műveltségű II. József felvilágosodott abszolutizmusa idején még szabadabban terjedhettek a modern gondolatok. Politikája megosztotta a magyar értelmiséget: a „jozefinisták” a polgárosodást, a társadalom modernizálódását sürgették, míg a nemesi ellenállás hívei védelmükben vették a régi hagyományokat, divatba hozták a magyaros öltözködést, a magyar ételeket és síkraszálltak a magyar nyelv ügyéért is.

A reformkor második szakaszát, mely 1795-től 1825-ig, a reformkor megindulásáig tart, leginkább Kazinczy Ferenc és Martinovics Ignác neve fémjelzi. Martinovics forradalmi eszközökkel próbált eredményeket elérni (magyar jakobinus mozgalom), míg Kazinczy felismerte, hogy az egyetlen útja maradt a magyar progressziónak: a stílusújítás.

Forrás: magyar irodalom érettségi tételek | Érettségi

A 18. század utolsó harmadában jelent meg Magyarországon a felvilágosodás, amelynek magyar képviselői - a hazai polgárság hiányából következően - a nemességből, s elsősorban a köznemességből kerültek ki. Mivel ez a nemesi réteg a rendi kiváltságait nem kívánta feladni, ezért a felvilágosodás eszméit kizárólag a nemességre vonatkoztatta. A nemzetet a nemességgel azonosították, a felvilágosodás természetes szabadságról vallott nézetét pedig az uralkodóval szembeni szabadságként értelmezték. Gyakran a műveltség kiterjesztésének a programját sem vonatkoztatták a népesség egészére. A voltaire-i egyházkritika és a vallási türelem azonban nem ellenkezett a nemesi nézetekkel, hiszen a katolikus egyházat a Habsburg-dinasztia feltétlen támogatójaként tartották számon.

A magyar felvilágosodás képviselőinek nem csak a társadalom szerkezetét kellet volna megreformálniuk, hanem szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy Magyarország kulturális elmaradottsága hatalmas Európával szemben.

Az újítás igénye tehát minden téren áthatotta a felvilágosodás gondolkodóit. Új stílusirányok jöttek létre (klasszicizmus, szentimentalizmus) és ennek megfelelően új műfajok is (pl. szentimentális levélregény stb.). Azonban ez a folyamat viszonylag lassú volt, mert kezdetben csak az arisztokrácia került érintkezésbe a felvilágosodás szellemiségével. Egyes arisztokrata családok könyvtáraiban megtalálhatóak voltak a francia felvilágosodás legismertebb művei, majd később néhány főúr közvetlen kapcsolatba is került az európai felvilágosodással:Teleki József Rousseau-val, Fekete János pedig Voltaire-rel levelezett.

Azonban az arisztokrácia mégsem volt alkalmas a felvilágosodás elterjesztésére kis létszáma és speciális társadalmi helyzete miatt. Ez a feladat a középnemességre várt, amely látóköre azonban nem terjedt ki az európai kultúrára. Ez az akadály akkor hárult el, amikor Mária Terézia megszervezte Bécsben a magyar testőrséget, amelynek tagjai a magyar középnemesség tagjaiból kerültek ki.

A testőrírók közül kiemelkedik Bessenyei György (1746-1811), akinek első művei 1772-ben jelentek meg nyomtatásban, s ezért ezt a dátumot tekinti az irodalomtudomány jelképesen a magyar felvilágosodás kezdetének. A kor másik kiemelkedő alakja Batsányi János (1763-1845), ki Baróti Szabó Dávid (1739-1819) és Kazinczy Ferenc társaságában megalapította az első irodalmi lapot, a Magyar Museumot (1778-1792).

Az irodalmi vezér Kazinczy Ferenc (1759-1831) lett . Az ő tehetsége, ha szigorúan nézzük, az irodalmi élet megszervezésében teljesedett ki. Miután elhagyta a Magyar Museumot, önálló folyóiratot alapított Orpheus címmel. Az életművének legterjedelmesebb részét is a fordításai alkotják (pl. Bácsmegyeynek összveszedettt levelei).

A Kazinczy által megkövetelt fentebb stíl eszménye klasszicista választékosságra és emelkedettségre épült, amely összességében jótékonyan hatott a hazai irodalomra, mert az alkotóktól megkövetelte a nyelvi tudatosságot és az igényességet. Azonban meg kell jegyezni, hogy a fentebb stíl eszmény szorította az irodalmi élet perifériájára Csokonait, majd később Berzsenyit.

A stíluseszménnyel szorosan összefüggött a nyelv megújításának igénye. Kazinczy Bessenyeihez hasonlóan erre legalkalmasabb eszköznek a fordítást tartotta. Ebben a programban a tudatosság volt a legmeghatározóbb jegy. A nyelv fejlesztését Kazinczy sietetve, mesterséges beavatkozással végezte, amely miatt szembe került a nyelvújítást ellenző maradi ortológusokkal, illetve később a fiatal romantikusokkal, akik a nyelv változását, fejlődését természetes folyamatként fogták fel.

A felvilágosodás elindította változások végül az európai folyamatoknak megfelelően a romantikában folytatódtak, amely Magyarországon természetesen nem volt mentes az irodalmi hatalmi harcoktól.

Az európai és a magyar felvilágosodás

(összefoglaló vázlat)

1. Kialakulásának körülményei:

XVII-XVIII. század, Anglia, Hollandia Þ Franciaország ÞEurópa más országai

Célja: a gazdaságilag megerősödött polgárság politikai hatalomra törekvése, ennek ideo¬lógiai előkészítése

2. Filozófiai alapjai:

• francia racionalizmus (Descartes)

• angol empirizmus (Bacon, Lock, Hume)

3. Jellemző gondolatai:

• szembefordulás a feudális renddel, a születési előjogokkal

• esélyegyenlőség követelése

• a természetes ember eszménye

• az ideális, „természetes” állapot és a társadalom torzító hatásának szembeállítása

• fokozott figyelem a természet harmóniája és szépsége iránt

• az intézményes vallás bírálata, a vallási fanatizmus elítélése

• a vallási dogmákkal szemben az emberi értelem és tapasztalat szerepének hangsúlyo¬zása

• kiemelt figyelem a tudományok vívmányai iránt

• hit a környezet, a társadalom megváltoztatható voltában, optimizmus

4. Művészetének stílusirányai:

• klasszicizmus: az antik minták követése, - a szélsőségek mellőzése, az általános em¬beri megragadása, - formai fegyelem, mértékletesség - világos, áttekinthető szerkesz¬tésmód, - ésszerűség, - jó ízlés, - szigorú esztétikai szabályok, később ezek merev dogmává válása, - a drámai művekben a hármas egység szigorú követése

• szentimentalizmus: az érzelmek előtérbe helyezése, befelé fordulás, a művész magányér¬zete, halálvágyig fokozódó csendes bánat, - vallomásos jelleg, líraiság

5. Képviselői:

• Angliában: Defoe, Swift

• Franciaországban: Voltaire, Rousseau, Diderot, Montesquieu

• Németországban: Goethe, Schiller, Hölderlin

A magyar felvilágosodás

(összefoglaló vázlat)

1. A korszak történelmi háttere

• Mária Terézia, majd II. József, II. Lipót, I. Ferenc uralkodása

• francia forradalom, jakobinus diktatúra, ennek hatása a magyar politikai közvéle¬ményre (Martinovics Ignác vezette összeesküvés)

• Az összeesküvés leverése után a nemzeti érdekek védelme a nyelv és a kultúra terüle¬tén

2. A magyar kulturális élet a felvilágosodás korában:

• Írói csoportok

- francia iskola

- deákos költők

- hagyományőrzők (népiesek)

- szentimentális írók

• Folyóiratok

- Magyar Hírmondó (Pozsony, Rát Mátyás))

- Magyar Museum (Kassa, Batsányi János, Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc))

- Mindenes Gyűjtemény (Komárom)

- Orpheus (Kassa, Kazinczy Ferenc)

- Uránia (Pest, Kármán József)

• Hivatásos színtársulatok

• Nyelvújítási mozgalom

3. A magyar felvilágosodás irodalma

• az irodalomban megjelenő művészi stílusirányok

- rokokó (Csokonai)

- klasszicizmus (Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy)

- szentimentalizmus (Csokonai, Kármán)

- népiesség (Csokonai)

- korai romantika (Batsányi, Berzsenyi)

• a francia felvilágosodás eszmerendszerének hatása

- Bessenyei György: a civilizációs és a rousseau-i eszmények szembehelyezése (Tariménes utazása)

- Batsányi János: a francia forradalom eszméinek igenlése, antifeudalizmus (A francia¬országi változásokra) – a felvilágosodás győzelmének optimista látomása (A látó)

- Kármán József: szembehelyezkedés a vagyoni különbségekkel, a születési előjogok¬kal

- Csokonai Vitéz Mihály:

a. szembehelyezkedés a vagyoni különbségekkel (Az estve) –

b. az esélyegyenlőség sürgetése (Az estve) –

c. a természet, a civilizációtól mentes magány szembehelyezése a társadalommal (Az estve, A tihanyi Ekhóhoz) –

d. a vallási fanatizmus bírálata (Konstancinápoly) –

e. optimizmus, hit a felvilágosodás majdani győzelmében (Konstancinápoly, A tihanyi Ekhóhoz)

- Berzsenyi Dániel: az értelem erejének igenlése a vallási fanatizmussal szemben (A Pesti Magyar Társasághoz) – a műveltség kultusza (Vitkovics Mihályhoz)

• Csokonai kortársai: Kazinczy Ferenc, Bessenyei György, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly

• Csokonai műfajai:

- Gondolati költemény: Az estve, Kondtancinápoly, Halotti versek

- Elégia: A Magánossághoz, A tihanyi Ekhóhoz

- Dal: Egy tulipánthoz, Tartózkodó kérelem, A rózsabimbóhoz

- Komikus eposz: Dorottya

- Színmű: A méla Tempefői, Az özvegy Karnyóné

• A Csokonaira ható stílusirányok:

- Klasszicizmus (Az estve, Konstancinápoly, Jövendölés az első oskoláról)

- Szentimentalizmus (A Magánossághoz, A Reményhez, A tihanyi Ekhóhoz)

- Rokokó (Egy tulipánthoz, Tartózkodó kérelem, A rózsabimbóhoz)

- Népiesség (Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz)