Egri csillagok, "A Héttorony rabja voltam" fogalmazásban valaki segítene?

Azt biztosan tudod, hogy Török Bálint volt a Héttorony foglya, persze még többen is magyar rabok.

Kezdheted így:

Amikor Szulejmán szultán elfogatott, még álmomban sem gondoltam volna, hogy Konstantinápolyba visznek és a Héttoronyba zárnak.

A törökök Jedikulának hívják, azelőtt már sokat hallottam a félelmetes, erődszerű építményről.

Kívülről nem sokat láttam belőle, alkonyodott, amikor odaértünk.A magas falakat vettem észre először, és a tenger hullámainak morajlását hallottam, a hatalmas csobbanásokat, ahogy elérték a vár falait.

Csak később vettem szemügyre az egyik toronyszobából, ahová feljuthattam.

A falakon belül állt a hét torony, öt közülük egy csaknem szabályos ötszöget alkotva, kettő pedig középen helyezkedett el.

Ezeket szigorúan őrizték, a szultán kincseit tárolták bennük. A közelükbe sem mehetett senki.

A többiben régi fegyverek, könyvek, régi okmányok, okiratok, ezüstkincsek voltak, egyszóval a szultán minden vagyona, értéke ezekben a tornyokban rejtőzött.

Itt tartották fogva a rabokat is, voltak "fejedelmi foglyok", akiknek szabad járást engedélyeztek a vár udvarában. Én is közéjük tartoztam, csak könnyű bilincseket kellett viselnem, sétálhattam, leülhettem a padokra, beszélgethettem mindenkivel, akivel a falakon belül találkoztam.

De voltak olyan fogvatartott szerencsétlenek, ahogy hallottam az őröktől, akik szűk, levegőtlen kőlyukakban raboskodtak éveken át.

Éjszakára levették láncaimat, ellátásom kielégítő volt.

De sorsom mégis szomorú, magányos, reménytelen volt a Héttoronyban.

Gyakran gondoltam haza, feleségemre, fiaimra, akiket már lehet, hogy többé sosem láthatok.

Azt csak hallomásból tudtam, hogy mindent megtettek kiszabadításomért, kincseket ajánlottak értem a török szultánnak, de az ő szíve nem esett meg rajtam.

Sokat gondolkodtam azon, mivel érdemeltem ki "ezt a kegyet", hogy Szulejmán foglya lettem.

A budai lakomáról a többi magyar urat mind elengedték, szabadon távozhattak, csak engem hozott rabláncra fűzve Konstantinápolyba a szultán.

később világossá vált előttem, talán a budai pasa tisztét úgy akarta felkínálni nekem, hogy előtte megtörje akaratomat. Hátha a szabadságom fejében elfogadom a megbízatást.

De rosszul ismert engem !

A hazámat sohasem árulnám el, a szabadulásomért cserébe sem lennék soha a szultán alattvalója, parancsainak végrehajtója, nem tennék a saját népem ellen.

Ezt meg is mondtam, amikor felkínálták a lehetőséget.

Sorsom ezután még szomorúbb lett.

Nehéz bilincseket kaptam, ezt a súlyt már nehezen cipeltem járás közben. Gyakran le kellett ülnöm megpihenni.

Hajam, szakállam kifehéredett, megöregedtem.

Szeretteim még egyszer megpróbáltak segíteni és kiszabadítani a rabságból.

Idősebbik fiam, Jancsi, nevelt fiam Gergely és barátaik furfanggal bejutottak ugyan a Héttoronyba, megvesztegették Veli béget, a parancsnokot, de ők sem segíthettek rajtam.

A második próbálkozás is kudarcba fulladt.

Sorsommal megbékélve vártam a halált.

Enyéimet többé nem láttam, a szultán nem tudta megbocsátani, hogy ellentmondtam neki.

Halálomig a Héttorony foglya maradok, ebben biztos voltam.

Sokszor jutott eszembe egy szigetvári váramban fogva tartott török, aki megátkozott.

Folyton a szabadságáért könyörgött, de mindhiába. Nem törődtem vele, nem esett meg a szívem rajta.

Isten talán így büntetett meg lelketlenségemért.

Nem tudom persze, hogy Török Bálint nevében kellett-e írni a fogalmazást, vagy bárki lehettél volna, mint a Héttorony rabja ?

De talán átfogalmazható, amit írtam !

A Héttorony rabja voltam.

10 éve raboskodok itt. Nemes család sarja vagyok, fogvatartóim sokáig életben tartottak, mert reménykedtek benne hogy családom busás váltságdíjért kivált a rabságból, de tegnap

követ érkezett messzi hazámból, aki közölte a szultánnal, hogy a családom lemondott rólam. Így hát holnap lefejeznek, ne pusztítsam a kenyeret itt. Utolsó lehetőségem az lehetne, ha

áttérnék az iszlámra, de ahhoz körül kellene metélniük, attól meg jobban félek. A fejlevágás csak egy pillanat, nyissz és kész az egész, de a fitymám helye sokáig fájna! Szóval inkább a bakó.

Isten veletek! Családomnak üzenem, hogy visszajárok hozzájuk holtomból, meghálálva kedvességüket.