A légy jó mindhaláligból az 1 fejezet kellene- Fogalmazást kéne írnom Nyilas Misi személyében (E/1). Tudnátok-Létszives a segíteni?

Szia !

Segítek a fogalmazásban.

Idén már másodikos lettem a Debreceni Református Gimnáziumban, és a kollégiumban lakom, a második emeleten, a 19-es szobában.

Hét ágy van itt, az enyém a legutolsó, az ajtó mellett egy kis sarokban. A szoba közepén nagy zöld asztal áll, a fiókjában tartom a tanszereimet.

Még a tavaly láttam meg az antikvárius boltjában egy Csokonai kötetet. Nagyon szerettem volna megvenni magamnak, de nem mertem, féltem, túl sokba kerül.

Már október közepe is volt, amikor végre bemerészkedtem a boltba, mert a kirakatban nem láttam a Csokonait.

De megvolt még, a segédtől azonnal megvásároltam.Futva vittem haza kincsemet, de csalódtam benne. Nem a versei voltak benne, hanem a költő életrajza. Azért továbbra is nagy becsben tartottam.

A fiókomban más kincseim is voltak. Egy füzet, a Történelmi Arcképcsarnokból, melyet osztálytársamtól vettem, és egy könyv fedele, amit tavalyi szállásomról hoztam el. A könyvet kitéptem a borítóból, arra nem volt szükségem. A szép fedelébe papírlapokat köttettem a könyvkötőnél, ebbe írom majd a verseimet.

Böszörményi a szobatársam volt, egy nagydarab fiú, én kicsit féltem is tőle. A többiek labdázni mentek, csak ketten voltunk a szobában.

A festékemet, a kármin színűt kérte kölcsön, mert festeni szeretett volna, de neki nem volt gömbfestéke.

Nem tehettem mást, oda kellett adnom neki, és már tudtam is, hogy soha nem fogom visszakapni, pedig öt krajcárért vettem a boltban.

A füvészkertbe mentem tanulni a latin nyelvtant, induláskor a posztókalapomat is felvettem.

Nem szerettem ezt a kalapot, inkább egy barna színű, nagyobb karimájút hordtam volna szívem szerint.

Futva értem a kertbe, a fűre ülve akartam tanulni, de folyton a gondjaim jutottak eszembe.

Elköltöttem a szüleimtől kapott pénzem nagy részét, a Csokonai kötetre, a fedeles könyvre, s így nem tudom majd kifizetni a mosónőt, aki a ruháimat kimossa.

Nagyon elszomorodtam ezen,még sírdogáltam is bánatomban, milyen rossz gyerek vagyok. Nem tudok gazdálkodni a pénzemmel.

Tanulni nemigen tudtam, de ideje volt hazamennem.

Amikor a kollégiumi szobámba értem, mindenki otthon volt már. Rám néztek és nevetésben törtek ki. Ahogy a fejemhez értem, akkor jutott eszembe, hogy olajfa leveleket tűztem a hajamba, a kalapomat pedig a füvészkertben felejtettem.

Rohanva mentem vissza érte, de a kaput már bezárták.

Visszafelé is futottam, s még éppen odaértem a vacsorához, köleskása volt sok cukorral, amit nagyon szerettem.

De egész este lelkiismeret furdalás gyötört, az elköltött zsebpénzem miatt és a kalap miatt is, amelyet elvesztettem, s talán meg sem találom már soha többé.