SOS! Valaki gyorsan tud nekem küldeni egy TOLDI- FARKASKALAND címü fogalmazást?

A farkaskaland a "Toldi" ötödik fejezetében található

Miklós a nádasban belelépett egy zsombékba, amiben két pici farkaskölyök volt. Mikor visszajött az anyafarkas, az rátámadt Miklósra, der Miklós erősebb volt.

"S amint visszafelé méne, mendegéle,

Egy helyütt a zsombék csak besüpped alatta,

Benne két kis kölyke rítt az istenadta

Megsajnálta Miklós, hogy reájok hágott,

Simogatta a két árva kis jószágot"

"Kár volt simogatni: csak vesztére tette,

Mert megzörren a nád hirtelen megette;

Jő az anyafrakas szörnyű ordítással,

Rohan a fiúnak, birkóznak egymással.

Fel-feláll a farkas hátulsó lábára,

Méri éles körmét Toldi orcájára"

Később a hímfarkas is megtámadta Miklóst hátulról

"Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja:

Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja"

A nőstényt Miklós megfojtotta "Mert amint a nőstény ölre ment s birokra, Megszorítja torkát Toldi két marokra:

Csak kifordul körme a fiú nyakából, Kifogy minden erő

a horgas-inából" Mint egy nagy csoroszlya, lóg ki zöldes nyelve: Nem kiment belőle, bennszorulta pára, Ahogy etátotta, úgy maradt a szája" -

"Akkor fogja Toldi, jót kanyarít véle,

És a kanhoz vágja, mely rohan feléje;

Fölkel az dühösen, s hogy megint lecsapja,

Párját fekhelyéből mérgesen harapja

És pedig világos, hog ymegint fölkelne,

Ha Miklós előre neki nem felelne:

De úgy elpaskolja most a nőstényével,

Hogy világ végéig sem támad többé fel"

"Toldi a vadaktól így megmenekülvén,

Megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén;

A farkasfiakban nem volt már lehellet,

Eltaposva nyúltak Toldi lába mellett"

Utána a megölt farkasokkal a vállán, hazaindul

Összefoglalva a Farkaskaland című rész:

Farkaskaland

Miklós a nádasban bujdosott. Fájt a szíve, hogy nem láthatja édesanyját. Vissza-visszanézett, majd megfordult, hogy elbúcsúzzon tőle.

Ment, ment, és észre sem vette, hogy egy réti farkas fészkébe lépett. A fészekből két kis farkaskölyök nézett a fiúra. A kis farkasok sírtak, nyüszítettek, mert féltek Miklóstól. A fiú megsajnálta az árva kis farkasokat, mert rálépett a fészkükre. Anyai szeretettel simogatta meg a fejüket.

Toldi egy hatalmas ordítást hallott. A zörgő nádból kiugrott a mérges anyafarkas. Azt hitte, hogy Miklós bántani akarja őket, ezért nekiugrott a fiúnak. Toldi birkózott vele, de a farkas hátsó lábaira állva nagyokat csapott karmaival a fiú arcába. Miklós se hagyta magát! Ököllel sokszor fejbe csapta a farkast. Az ordas ordított. A nap megcsillant hegyes fogain, és szájából eleredt a vér.

Miklós kezdte unni a harcot, de az egyre veszélyesebbé vált. Toldi nagyot rúgott az ordas oldalába. A farkas nagyot koppant a földön, de mintha észre sem vette volna, nekiugrott Toldinak. Körmeit a fiú vállába vájta. Ekkor, Miklós bánatára, megjelent a hím farkas. A fiú megszorította a nőstény nyakát, fogta erősen, míg végül a toportyán kilehelte a lelkét. Toldi az anyafarkassal agyonverte a kant. A farkaskölykök is elpusztultak a dulakodás közben.

Miklós fáradtan ült le egy zsombékra. Azon gondolkodott, hogy vajon György, a testvére miért akar neki ártani, miért nem szereti őt. Pihent egy kicsit, majd a két farkast a vállára vette, és az anyja háza felé indult.