A csend motívuma irodalmunkban?

Csend : a hangadástól, szoros értelemben a beszédtől való tartózkodás. Pozitív formája a figyelem tökéletes összpontosítását szolgálja; illetve a tapintatot. A csend tehát nem passzív állapot, hanem alapvető föltétele az értelem rendezett tevékenységének, a lelki életben a belső imádságnak, a gondolkodásnak és az összeszedettségnek. A vallástörténet kutatásai szerint minden vallás szükségesnek ítéli a csendet, mely a természetfölötti világ megismeréséhez nélkülözhetetlen. Az ősrégi fölismerés, hogy a csend imádság is, az egyiptomiak vallásában, az újpütagoreusoknál és minden vallás misztikusainál megtalálható. A keleti vallások meditációinak nélkülözhetetlen kerete a csend. Az iszlám imádkozó és a kínaiak istentisztelete egyaránt ismeri a csendet. - A a hallás és a hallgatás az Istennel és a felebarátokkal folytatott dialógus alapja. A valakire való hallgatás engedelmeskedést is jelent. A hallgatás a nyelv megfékezésének, a belső világ rendezettségének alapja: aki a nyelvével nem vétkezik, az tökéletes ember, egész testét is képes megfékezni. Az embernek minden felesleges szóról számot kell adnia (Mt 12,36). A kolostorokban és szerzetes közösségekben különösen fontos a csend mint a belső imádás eszköze. Már sivatagi remeték spiritualitásának is lényeges része volt. A csend gyakorlásának célja az ember számára mindig a szeretet gyarapítása. Ha ezzel a céllal gyakorolják, a csend az akarat nevelésének és ezzel az önnevelésnek legegyszerűbb és leghatásosabb módja. Mivel a szó és a csend föltételezi egymást, a csend képességének megszerzése a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok alapföltétele. A nevelés fontos része, hogy a gyermeket meghallgassák, végighallgassák és őt is megtanítsák arra, hogy másokat meghallgasson, azaz megtanulja fölmérni a csend és a beszéd helyes arányát. H. Waldenfels szükségesnek tartja, hogy a nyugati ember „ismét megtanulja a csend fegyelmét”. Csendben lenni nem megpihenést jelent, hanem a szívnek azt a fenntartás nélküli nyíltságát, amelyben egyedül csak Isten tud működni. A beszédnek a csendben kell gyökereznie és a csendnek értelmes szavakban kell kifejeződnie. Negatív formája erkölcsileg elfogadhatatlan, mert olyan információt hallgat el, melyet a másik félnek joga van megismerni (hamis tanú, hazugság, manipulálás, tömegtájékoztatás). Ha a csend célja nem a szeretet, a dialógusképesség csorbulásához, s ezzel az emberi kapcsolatok torzulásához vezet.