Irodalom - Fogalmazás? Tudnátok segíteni?

a gepárd fekete szemcsikjának a története:

volt egyszer egy gepárd anya, akinek volt három kölyke, egyszer mikor elment vadászni és magára hagyta a kölyköket, egy oroszlán megölte őket. mikor az anya visszatért kölykeihez és meglátta a szörnyűséget, egyszerre lett úrrá rajta a harag és a fájdalom, így a könnyei feketék lettek, melyek örök nyomot hagytak a következő leszármazottain.

Szia !

Él Észak-Amerikában egy indián törzs, a mohawk indiánok, akiknek génállományából hiányzik a szédülést okozó gén.

Írhatsz egy olyan eredetmítoszt, hogy a hegyekben, a szirteken élő saspár régen vágyott utódra.

Egy napon a tojó hatalmas tojást tojt a fészekbe, amelyből nem egy sasfiók, hanem egy gyermek kelt ki.

Gondosan nevelték, élelmet hordtak neki, a gyermek félelem nélkül, ügyesen szökellt, ugrándozott a szédítő magasságban, egyáltalán nem félt.

Történt egyszer, hogy szülei, a sasok messzire szálltak vele, a hegyek között lévő völgy felett repültek.

A gyermek lent embereket látott, egy indián tábort, ott szaladgáló hozzá hasonló gyermekeket és nagyon vágyott közéjük.

A szülei hazavitték, de a kisfiú egyre szomorúbb lett.

A saspár újra elvitte őt az indiántáborba és letették a tisztás közepére, majd néhány kört leírva eltűntek a magas hegyek irányába.

De minden nap ugyanabban az időben meglátogatták a fiukat, és egy fiatal őzet, nyulat dobtak le, hogy a táplálásáról gondoskodjanak.

Egy idő után elmaradtak a látogatások, a gyermek megtalálta helyét az indián törzsben, megszerették és befogadták őt.

Történt egyszer, hogy nagy hideg köszöntött a mohawk népre, nem tudtak a vadászok élelmet szerezni, felnőttek, gyermekek is éheztek.

A saspár ekkor újra felkereste és megsegítette a gyermeket befogadó törzset.

A tábor tipijei /sátrai/ felett körözve hívták a vadászokat, hogy kövessék őket.

A nagy hóban a férfiak a sasok után eredtek, akik egy a hideg miatt elhullott tetemhez vezették az indiánokat.

Ez megmentette a törzs tagjainak az életét.

A sasgyermek felnőtt, szüleit, akik már ekkor nagyon öregek, gyengék voltak, ő is zsákmánnyal segítette a továbbélésben.

Macskaügyességgel mozgott a csúcsokon, nem félt a magasságtól, szikláról sziklára szökellt a hegygerincek között.

Az ő leszármazottai lettek azok az indiánok, akik még ma is élnek, a felhőkarcolókon dolgoznak, mert egyáltalán nem félnek a magasban.