Akik Olvasták az Odüsszeiat, kérem segítsenek! (? )

A Második énekben van.

"Így szólt és le is ült; de közöttük szólani fölkelt

Mentór, tisztanevű Odüszeusznak régi barátja;

az bárkán tovaszállt s rábízta egészen a házát,

hogy tegye itt, mit az agg rendel, s vagyonára vigyázzon;

jóakarón szólalt meg köztük, ilyen szavakat szólt:

"Hallgass rám, Ithaké-beli nép, hallgass a szavamra;

már ne legyen soha jóakaró, nyájas se, szelíd se

egy jogaras vezető se, ne tudja szivében a törvényt;

csak legyen indulatos mindég, gonoszul cselekedjék;

mert ki sem emlékszik már isteni jó Odüszeuszra

népe között, ahol úgy volt úr, mint jószivü apjuk.

Én a nemes kérőktől azt igazán nem irígylem,

hogy gonosz elmével sok erőszakosat cselekesznek;

csak fejüket kockáztatják, ha fölélik Odüsszeusz

házát dölyfükben, s azt mondják, hogy sose tér meg.

Én csak a népre haragszom, amért itt ültök, ahányan

vagytok mind némán, s szóval sem kéltek e néhány

kérőt megfékezni, pedig hát számotok is nagy."

Szólt; s Leiókritosz, Euénór fia adta a választ:

"Bajkeverő Mentór, bolygóeszü, mondd, mi beszéd ez!

Buzdítasz, hogy minket elűzzenek; ó, be bajos lesz

íly sok férfiuval lakomáért vívnod a harcot.

Hisz ha akár ithakéi Odüsszeusz most maga jönne,

és a vitéz kérőket, akik lakomáznak a házban,

termeiből kihajítani kívánná a szivében,

akkor az asszonya, bárhogyan is vágy rá, nem örülne

megjöttén; hisz a csúfos vég érné el azonnal,

íly sokkal ha csatát kezd; nem szólsz úgy, ahogy illik.

Most hát dolga után széledjen szét az egész nép;

ennek meg Mentór készítsen utat s Halitherszész,

kik már apjának hűséges társai voltak.

Ámde hiszem: hosszan fog még hírt lesve megülni

itt Ithakán, mert ezt az utat soha nem viszi végbe."