Azt a házit kaptuk magyarból, hogy írjunk egy fogalmazást egy képről ami egy fogorvosi rendelőt ábrázol. Arra gondoltam hogy én leszek a fogorvos és egy pszihopata gyilkos leszek, csak nem tudom hogy és mit írjak. Hogy kezdjék bele?

Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha szeretkeznék egy halottal, de mivel nem volt sok időm, gyorsan kirángattam a székből a hullát és hátrahúztam a bordó függönnyel elválasztott öltözőmbe. Mennyire utálom ezt a ronda és nehéz függönyt. Nem is értem, hogy Ms. Doyle miért éppen ezt az anyagot választotta?

- Elnézést uram, de zajt halottam- Ms. Doyle fesztelen és unalmas arca bámul a képembe.Nem is hallottam, hogy nyílt az ajtó. Vén aljas sumák dög, mennyire utálom. -Minden rendben van?- hangja bizonytalan és gyanakvó. Most először érzem azt, hogy ez a nő is érző ember, nem pedig egy minden utasításomat kérdés nélkül elvégző robot. Ettől a felismeréstől újból elönt az a különös bizsergés, amitől az egész testemet kéjes bizsergés járja át. - Kedves Ms. Doyle, tegnap, amikor nevetett észrevettem, hogy a bal felső 6-os fogában mintha meglazult volna a tömés. Üljön le a székbe, megvizsgálom- mozdulatai megint gépiesek és engedelmesek, de a szeme...a szemében ott csillog a kétely halvány szikrája. A torkom egyre szárazabb és remeg a kezem. Igen, őt akarom. Ezt a frigid és jéghideg nőt akarom. Azt akarom, hogy fellobbanjon benne a láng és zihálva könyörögjön az életéért; karmolja a hátam, harapja a nyakam, ellenkezzen, sírjon, szenvedjen és tegyen meg mindent azért, hogy életben hagyjam. -Hunyja le a szemét, így kellemesebb lesz- a hangom bizalomgerjesztő, nem vette észre a gyöngyöző homlokom. Itt az idő. Az ujjam már a play gombon van...Nem kímélem, szenvedj Ms. Doyle! Ezt akkor is végighallgatod: http://www.youtube.com/watch?v=cOrc37wNUqU&hd=1