Töriből a középkori boszorkányság cimmel kellene esszét írni, de nem tudom elkezdeni. Tudnátok nekem tippeket adni az elkezdéshez? Ezen múlik az évvégi osztályzatom.

Boszorkák nem léteznek, nem is voltak soha

Csak ürügy volt, hogy valakit üldözni tudjanak

(meg máglyára küldeni)

A középkorban (sajnos) az egyház

támogatta a boszorkányüldözést.

A pápa egyik levelében az "ördöggel cimboráló"

asszonyok üldözésére biztatott. A boszorkánysággal vádolt szerencsétleneket máglyán elégették.

(Az olyan embereket is,akik bírálták az egyház tanítását

vagy leleplezték a főpapok pazarló és henyélő életét

tehát az eretnekeket is sokszor máglyahalálra ítélték)

A 14. századtól kezdve megváltozott a hivatalos egyházi politika: heves boszorkányüldözésbe kezdtek, ami a 15. századra elérte csúcspontját.

VIII. Innocent pápa 1484-es bullája pedig a boszorkány-ságot halállal büntetendő szentségtörésnek nyilvání-totta. Két évvel később a két német dominikánus szerzetes, Heinrich Kramer és Jacob Sprenger megjelentette a boszorkányvizsgálat alapművét,

a hírhedt Boszorkánykalapácsot (Malleus Maleficarum) — és fellobbantak a máglyák.

„Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan — írja a Boszorkánykalapács. — A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat, azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek.“ A boszorkányság alapkönyve úgy tartotta: a nők megmagyarázhatatlan gonoszságának természetes oka az, hogy a nők érzékibbek, mint a férfiak. Ez megmutatkozik a nők undorító bujaságában is, amely rávette őket, hogy démonokkal és a gonosszal érintkezzenek. Ezenkívül már az első nő is hamis volt, hiszen a hajlékony bordából teremtették, amely elfordult a férfitól, és mivel ennek a hiányosságnak a következtében tökéletlen állat, mindig is csalárd és gonoszsággal teli volt.

A kor tudománya szerint a nők képtelenek mérsékelni őrjöngésüket, haragjukat sem tudják csitítani, s ez könnyen szemmel veréshez vezet. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz. A kor egyszerű népe pedig úgy vélekedett: a nők egyszerűen csak gyengék, rosszak, hazugok és erkölcstelenek.

A szexualitás a boszorkányjelenség lényeges része volt. Az ördöggel való nemi közösülés a boszorkány erejének fontos forrása, és az okozott csapások nagy része is szexuális természetű: impotencia, természetellenes szenvedélyek, a házasfelek közti viszály, esztelen szerelmek és terméketlenség. Érdekes, hogy az egyház cölibátusban élő szerzetesei milyen — szexuális torzításoktól, pornográfiától, szadizmustól hemzsegő —

"tudós" könyvet írtak.

Az esztelen állítások alapján később több tízezer nőt gyilkoltak meg ártatlanul a keresztény egyház zászlaja alatt. Az egyház a középkorra tudományos elmélet szintjére emelte a nőgyűlöletet.

A boszorkányüldözés ugyanis a nőgyűlölet szervezett és hatásos megjelenési formája volt! A boszorkányüldözők között pedig ott találhatóak a kor tanult emberei, művelt férfiak, magas rangú hivatalnokok, akik kezében jelentős hatalom összpontosult.

Az üldözöttek gyakran olyan átlagemberek voltak, akiket vagyonuk megszerzése érdekében kínoztak és égettek el.

A dolog érdekessége, hogy a börtön és a bíráskodás költségeit az elhunyt „boszorkány“ rokonaival fizettették meg — és ebben a jogászok és bírák által másnap tartott, a jó munkáért járó lakoma is többnyire benne foglaltatott. A zsákmány elosztása változott, de a hagyományos arány szerint egyharmad jutott a Vatikánnak, egyharmad a helyi inkvizítornak, egyharmad pedig a helyi városi tanácsnak.