Hogyan kezdjek hozzá egy A Film történelem kezdete c. előadáshoz?

Gondolom némafilmekkel kéne kezdeni.

Az első fizető közönségnek tartott vetítés: 1894 Aprilis 14, Edison peep-show vállalkozása volt.

1896-ra rájöttek, hogy vetített képpel jövedelmezőbb az üzlet mint a nagyítón át nézhető peep-show megoldással, mert egyszerre többen tudják nézni.

Nézz utána mit akarsz elmondani a következő 3 névről:

Lumière

Georges Méliès

Charles Pathé

1899: az első animációs film (30 másodperc)

1906-ra az USA-ban "nickelodeon" (5 centes színház) ezreiben lehetett filmeket nézni. Ezek egyetlen snittből álló rövid filmekből összerakott vállogatások voltak, gyakran egyenként is kűlönösebb összefüggés nélkűl. Gyors 15-30 másodperces helyzetkomikumra épülő darabok + a filmhíradó kezdetei.

Ez alól kivételt képez néhány uttörő alkotás mint pl az 1809-es Jézus élete, amit nyilván nem tudtak egyetlen snittel megoldani.

Az Edison Company 1901-től kezdett hosszabb filmeket készíteni aminek története is volt. Egy sajatos film nyelvezetet alkottak meg:

kép kocka = betű

snitt = szó

jelenet = mondat

sequence = bekezdés

Ezeket természetesen írásjelek helyett sajátos filmes jelzések választják el egymástól, pl elfeketedik a kép két jelenet között. Idő volt amíg kidolgozták hogy lehet a néző számára zökkenőmentesen összekötni az egyes részeket úgy hogy a kohéziót megtartsák: az egyes betűk között a kohéziónak erősebbnek kell lennie, mint az egyes jelentek közt, stb... továbbá annak a kitapasztalása is hosszadalmas volt, hogy a kidogloztt szabályok megsértése mikor milyen hatás keltésére alkalmas. Keresztvágások (amikor párhuzamosan zajló jelenteket közt vágunk) alkalmasak a feszültség felépítésére, stb...

1903-ban mar több perces összefüggő történeteket is lehetett látni (pl: Utazás a holdra), 1906-ra már egy óránál hosszabb történetek is megjelentek, pl az Ausztrál "A Kelly banda története" c. film.

A filmek szerkesztése szempontjából az "üldözéses" konstrukció tipikus, (pl: Üldözés Londonon át), mivel úgy gondolták a filmnek mozognia kell, minnel inkább mozgó annál jobb.

Ezt a trendet törte meg D.W. Griffith, akiről valószínűleg rengeteg dolgot el akarsz majd mondani azon kivül is, hogy ő úgy gondolta, hogy egy sikeres filmnek egy releváns jó történetet kell elmondania és nekiesett a klasszikuskonak: Jack London, Shakespeare, stb...

1913: Charlie Chaplin színre lép.

Ami ezután történt már könnyedén összeszedhető a magyar nyevű wikipediabol és a sulinetről.

Számomra ez egy alapmű:

[link]

A kezdeteket is elég részletesen taglalja.