Mi volt az egyház szerepe a feudalizmus idején?

hűbériség: a társadalmi függés azon formája, melyben a hűbérúr földbirtokot adományoz, az adományozott ezért neki hűséggel, katonai, erkölcsi vagy anyagi szolgálattal tartozik. - A hűbéres függés személyhez kötött (a hűbéresem hűbérese nem az én hűbéresem). Ez volt a feudalizmus Ny-Eu-ban kialakult klasszikus formája, mely a hűbérbirtok és a szabad harcosok önkéntes vazallusi viszonyát összekapcsolta. Tört-íróink egy része szerint hazánkban hűbériség nem létezett, a 13. sz: kialakuló, a hűbériséghez hasonló familiaritás nem azonosítható a hűbériséggel, mivel e viszony - az orsz. főhivatalokhoz (nádor, országbíró, erdélyi vajda stb.) hasonlóan - egy-egy családban nem vált örökölhetővé; más részük szerint a familiaritás a hűbériség hazai (esetleg csökevényes) formájának tekintendő, s szerintük a hűbériség kora hazánkban a 13-14. sz. feudalizmus.

feudalizmus (lat. 'hűbériség'): Nyugat- és Közép-Európa politikai-társadalmi rendje a középkorban. - Hasonló formák találhatók szinte mindenütt, de téves a feltételezés, hogy minden nép tört-ében szükségszerűen megjelenő fejlődési fok. - Az ókori róm. műveltség államfogalma a tulajdon és a kormányzás fölött álló érték volt. A feudalizmusban a birtoklás és a kormányzás összeolvadt. A földet birtokló réteg gyakorolta a felségjogokat is. A feudalizmust ált. a germán jog sajátjának tekintik, de valójában a kk. pol-gazd. viszonyaiból fakadt, s benne a korábbi róm. és germán elemek újraértékelődtek. - A róm. birod. hanyatlása után (Kr. u. a 3. sz-tól) az áll. és a törv. fokozatosan sorvadt, velük szemben az ember kezdett érvényesülni. A róm. társad. a személyeket 2 kategóriába: potentes, 'hatalmasok' (nagybirtokos arisztokrácia) és pauperes, 'szegények' (kisbirtokosok, nincstelenek, fölszabadított rabszolgák) sorolta. Az erőszak elharapózása miatt a szegények a hatalmasok oltalma alá húzódtak. Ebből fakadt a 2 csop. tagjainak személyes kapcsolata, melyet patrocinium, fides, amicitiának neveztek; az oltalom alatt állók neve: clientes, suscepti, dediticii divitum. A cs-ok vetélytársat éreztek a patrocinium intézményében, de eredménytelenül támadták, s a Ny-róm. birod. széthullása után a patronátus intézménye irányított. - A frankok és a longobárdok között éltek olyan szabad emberek, akik mások oltalma alatt és szolg-ában éltek. Nevük: ingenui in obsequio regis. A hatalmasok egyik-másika fegyvereseket (buccellarii) tartott a szolg-ában, ami egyébként már a róm. birod-ban is létezett; ugyanez a germánok között a comitatus. - A frank ingenui in obsequio v. pueri in obsequio csop-ban kiemelkedtek a kir. szolg-ban állók, az antrustiones, akikért 3x-os váltságdíjat kértek. Az előkelőknek (optimates) is megvolt a szolgálatukban álló körük, s a puer elnevezés mellett feltűnt a kelta gwas, 'ember, szolga' szóból a vassus is. - A patrocinium létrejöttének megvolt a szóbeli formulája, amit később írásba foglaltak: az oltalom alá lépő tiszteletet és szolgálatot fogadott urának, aki viszonzásul megélhetést és biztonságot adott. - A hatalmasok kezében volt egy másik eszköz is: a föld átadása művelésre tulajdonjogának megtartásával. A földet meghatározatlan időre ingyen v. jelképes ellenszolgáltatásért adták át possidere per beneficium alicuius, 'birtokul valakinek a jótéteményéből'. A föld használatra átadása nem bérbeadás volt tehát, hanem jótétemény. Ezt már a róm. jog is ismerte mint possessio precariat, s ott is időleges, ingyenes, csak az adományozó jóakaratából fakadó birtoklást jelentett. Az Egyh. gyarkolatában is megvolt a föld adományozása in precaria, azaz ált. életre szólóan, minimális ellenszolgáltatásért, per beneficium. - A commendatio és a beneficium 2 intézménye a frankoknál fejlődött ki. Az eredetileg különböző intézmények a 6-8. sz. háborúk miatt a Meroving uralkodók szándékának megfelelően egybeolvadtak. A katonai erő és a tulajdonoshoz hű földművesek gyarapításának szükségéből született a precaria verbo regis rendszere. Kis Pipin és Nagy Károly idején az uralkodó nagylelkűen osztogatta a vazallusoknak a földet. De e vazallusok ekkor már nem védelemre szoruló szegények, hanem a frank arisztokrácia és az udvar tagjai. Nevük vassi dominici és fideles regis. A szolg-ba fogadó hatalmast seniornak mondták. A polgárháborúk kényszerítették a Karoling kir-okat arra, hogy beneficiummal biztosítsák magukat. A kir. vazallusok, hogy vállalt kötelezettségeiknek eleget tehessenek, a kapott földből per beneficium továbbadományoztak, s kialakították a maguk vazallus körét. E vazallusi hálózatnak a Karoling birod-ban nagy szerepe volt. Az uralkodó a birod. minden részében törekedett vazallusokra szert tenni, akik biztosították a katonai szolg-ot, az igazságszolgáltatást és az adószedést. Ebből alakult a feudális állam. - A tart. hivatalnokok, a comites beneficiumai azon a ter-en voltak, ahová joghatóságuk szólt, s ahol a 9. sz: házuk, családjuk, barátaik és híveik éltek. Ugyanezen a ter-en éltek a vazallusaik, kiknek szolgálatai részét képezték hivataluk jövedelmének. - Maga a hivatal (a honor) is beneficium jelleget öltött, mert a kir. a hivatali hatalom szimbólumát ugyanolyan formaságok között adta át, mint ahogy a vazallust a beneficiumba iktatták. 877: Kopasz Károly capitularéja szerint a honor és a beneficium e hasonulása már megtörtént, s a 9. sz: a ppségek és az apátságok is hasonlóvá váltak a beneficiumhoz. - A Karoling uralkodók vazallusi pol-ja nem hozta meg a várt eredményt. Az úr és a vazallus közti kapcsolatok ui. erősebbek voltak a kir. és alattvalói kapcsolatánál, s konfliktus esetén a vazallusok urukkal együtt fordultak szembe a kir-lyal. Ezáltal a beneficiumra épülő vazallus rendszer bomlasztóan hatott az államszervezetre: a kirság fennmaradt, de a hatalom a feudális rendszer csúcsain álló hg-ek kezébe került. A vazallusi-beneficiumos rendszer érvényességéhez hozzátartoztak az ünnepélyes formák.

- A vazallus (miles) és az úr (dominus senior) közötti kapcsolat a felajánlás és az eskü által jött létre. A fölajánlást a kezek összekulcsolása fejezte ki: a vazallus fedetlen fejjel, fegyvertelenül térdelt az úr előtt, s kezét a kezébe tette. A kérdésre, hogy akar-e az úr embere lenni, a válasz: „akarok”. A vazallus hűségesküt tett az evang-ra, s végül békecsókot váltottak. - Lombardiában a fölajánlást rövid ideig gyakorolták, a kapcsolat az esküvel létrejött. Az úr a beneficium jelképeként átadott egy rögöt a földből, egy kulcsot, egy kesztyűt v. botot. Amit e tárgy jelképezett, azt a 10. sz-tól feudumnak nevezték, s ált. föld volt, de lehetett hivatal, jog, tp., mon., vám. Az egész cselekményt mondták invesztitúrának, és okmányt állítottak ki róla. - A kirság gyengülése tette lehetővé a feudális nagyurak kibontakozását. A feudális úr birtokán minden közjogi tevékenységet magához ragadott: ház, malom, vendégházépítés engedélyezése, igazságszolgáltatás, pénzügyek, saját népe házassági ügyei (a ius primae noctis, 'első éjszaka joga' valójában nem létezett!); pénzt veretett, s kedve szerint háborúzott v. kötött békét. - A vazallusi-beneficiumos rendszer a Karoling birod-ban ált. lett. A normannok vitték át Angliába és Szicíliába, a keresztesek Szíriába és a bizánci birod-ba. A feudalizmus mindenütt megőrizte a kir. szuverenitását, kinek sajátos jogi helyzete lett az alapja az állam újjászerveződésének, amikor visszatért az áll. és a tulajdon róm. fogalma. Az antik világból újjászerveződő Eu. számára nagy jelentősége volt. Szabadon vállalt és hűségesen megtartott kötelezettségeivel és jogaival nevelte az eu. szellemet. - A 19. sz. eleje óta 2 jelentése ismeretes, egy tört-tud. és egy pol-társad-elméleti. - 1. A kk. kutatói a feudalizmuson a hűbér(birtok)hoz (feudum) kapcsolódó társad., gazd. és pol. rendszert értették. - 2. A felvilágosodás pol. írói és a fr. forradalmárok viszont a fr. kirság pol. rendszerét, az ancien régime-et nevezték feudálisnak, kialakulásától az 1789-es fr. forr-ig. Ez utóbbi értelmezést vette át Marx, azokat a termelési viszonyokat jelölve vele, melyek az ókori rabszolgatartó társad. után és a modern kapitalizmus kialakulása előtt léteztek. - A tekintetben, hogy a szűkebb értelemben vett feudalizmus (hűbériség, Lehnswesen) létezett-e Mo-on, a m. tört-tudósok véleménye megoszlik. Egy részük szerint Mo-on a hűbériség nem létezett, a 13. sz: kialakuló, hozzá hasonló familiaritás nem azonosítható a hűbériséggel, más részük szerint a familiaritás a hűbériség hazai (esetleg csökevényes) változatának tekintendő. A marxista történészek a feudalizmus fogalmának tágabb jelentését vallják. Eszerint a feudalizmusnak az a lényege, hogy a földbirtok az uralkodó osztály, a földesurak tulajdonában van, és ez az alapja a jobbágyság kizsákmányolásának. E fölfogás szerint Mo-on feudális viszonyok voltak 1848-ig, sőt bizonyos feudális vonások egészen 1945-ig, a nagybirtokrendszer fölszámolásáig kimutathatók.

familiaritás (lat. 'bizalmas viszony, családiasság'): a középkori magyar jogban a szabadok közötti, személyre szóló, szerződésen alapuló jogviszony. - A m. tört-ben a várispáni szervezet bomlása után a 13. sz. 2. felében a szabadok a megerősödött nagybirtokosok függésébe kerültek. A kisebb birtokosoknak, szegényebb nemeseknek kívánatossá vált, hogy valamely nagyúr szolg-ába, familiájába lépjenek. A familiáris lehetett kiváló képességei alapján jobbágy is, de ilyenekkel aránylag csekély számban találkozunk. Familiárisai a kir-nak is lehettek (aulae familiares). - A familiaritás mindkét fél számára előnyös szerződésen alapult. E szerződések még a 15. sz: is túlnyomóan szóbeliek voltak, de több írásbeli is maradt ránk. - A familiárisok nagy része a földesúr magánhadseregében szolgált (dominus-szerviens), mások birtokának igazg-ával foglalkoztak (officialis). Mindez számukra személyi és vagyonbiztonságot, a szolg. idejére ellátást, javadalmazást (esetleg földadományt) biztosított nemesi kiváltságaik elvesztése nélkül. A familiárisok uruktól nem hűbérbirtokokat (beneficiumokat), hanem örökbirtokokat kaptak. Utódaik e birtokokat akkor is megtartották, ha az adományozó úrral nem álltak már familiárisi viszonyban. A dominus semmilyen jogot sem gyakorolt familiárisának a familiárisi viszony létrejötte előtt szerzett birtokai fölött. Előfordult, hogy a familiáris előtt ura támogatásával és összeköttetései révén megnyílt a társad. emelkedés útja, s ha tehetségével, vitézségével kitűnt, magas udvari-közjogi méltóságokra emelkedhetett (pl. Toldy Miklós, Werbőczi István, Tomori Pál a familiaritás révén emelkedtek ki). - A familiáris büntetőjogi tekintetben urának bírói joghatósága alatt állt. Dominusa elítélhette, vagyonából elégtételt szerezhetett magának. Fej- és jószágvesztésre azonban nem ítélhette és a legsúlyosabb közbűntettek: lopás, útonállás, gyilkosság esetében a rendes nemesi bíróságok elé kellett a familiárist is idézni, s birtokperei is ide tartoztak. - Hatalmaskodás esetében ura volt felelős érte, őt kellett a sértett félnek perbe fognia. Ez a familiáris perbeli képességének csökkenésével járt és őt a jobbágyokkal egy színvonalra helyezte. - A m. kk-kutatók nagy része a familiaritást a hűbériség v. a vazallitás hazai (esetleg csökevényes) változatának tartja. A földesúr, sőt a 13. sz. végén, a 14. sz. elején a tartományúr hatalmának alapja a familiaritás, mértéke familiárisainak száma. A legnagyobb hatalmú m. tartományúr, Csák Máté familiárisai közül 70 család nevét ismerjük, de lehetett sokkal több is, és e familiárisoknak is lehettek familiárisaik. Hatalma csúcspontján familiárisaiból s azok familiárisaiból álló serege a 10.000 főt is elérhette. - Miként a hűbériség, a familiáris viszony is lényegesen befolyásolta az orsz. szervezetét. Kiinduló pontja mindkettőnek a hadi szükséglet, a társad. változások állandó indítóoka volt, s a m. hadszervezet évsz-okon át ezen az intézményen nyugodott. A 14. és a 15. sz: a familiárisokból álló magánhadsereg adta az oligarchia pol. hatalmát, s magyarázza meg, hogy a terménygazd. korában a nagybirtokosok tekintélyes haderőket tudtak kiállítani egymás és nem egyszer a kir. ellen is vívott harcaikban. Ha a kir-nak volt elég tekintélye, hogy ezt a magánhaderőt az orsz. céljaira fordítsa, akkor ez a magánjogi szerződésen alapuló viszony a legfontosabb közjogi cél, a honvédelem érdekében hasznosult. - Hasonló nagy szerepe volt a familiaritásnak a kk. közig-ban. A kir. csak az udvarhoz tartozó, főbb méltóságokat nevezte ki: a nádort, országbírót, vajdát, bánt, székely ispánt, a főispánokat stb. Az alsóbb tisztségeket (alnádort, alországbírót, alvajdát, vicebánt, az alispánokat, ítélőmestereiket, jegyzőiket stb.) ezek familiárisai közül választották ki. A só- és a pénzverő kamara ispánjai is így látták el a rájuk bízott igazg. ágakat. Mindezek felelősséggel uruknak tartoztak, s vele együtt távoztak hivatalukból, ha az uralkodó megvonta tőle bizalmát. Ez a közig-t és az igazságszolgáltatást is személyi jellegűvé tette. Arra ügyelt a nemesség, hogy a vm. ne függjön egy-egy nagyúr személyétől. 1435: törv. mondta ki, hogy familiáris nem lehet szolgabíró. - A familiaritás intézménye az egész m. kk-on át, sőt a 16-17. sz: is létezett. A nemességen belüli hatalmi különbségek s a kisebb nemeseknek mint familiárisoknak a nagyobbaktól való függése olyan tény, mellyel szemben Werbőczy Istvánnak a nemesek egyenjogúságáról szóló tana fikciónak mondható.