Hogyan kell értelmezni az alábbi idézetet?

Egy idézet ezzel kapcsolatban, szerzője: Rainer Maria Rilke:

"Művésznek lenni azt jelenti, nem méregetni és nem számlálni, érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit, s nyugodtan állja a tavasz viharait, nem félve attól, hogy talán már el sem jön a nyár."

Hozzátartozik az igazsághoz a művészettel kapcsolatban még számos fontos körülmény.

Egy ezek közül, amit az előttem válaszoló is kiemelt, hogy a művészet mindig szubjektív, azaz az egyén érzéseit, gondoltait, világnézetét fejezi ki. Lényeges dolog, hogy az igazi, a maradandó művészet előremutató, általában a korát messze megelőző stílusban, értékek mentén születik.

Ezért van az, hogy sok esetben saját kora nem érti, nem értékeli a művészt, az utókor viszont felismeri, elismeri az alkotót, művei méltó helyre kerülnek az egyetemes művészetben.

Sok példát említhetnék, de kettő ezek közül:

Michelangelo, /1475-1564/ akit a kor, amelyben alkotott elismert, sőt nagyra értékelt, a pápától nem kapta meg az elvárt dicséretet. Amikor az egyházfő az Ádám teremtése c. falfestményt, freskót először meglátta, botjával megütötte a művészt, aki erre még idős korában is megbántva emlékezett.

Azóta és mind a mai napig milliók állnak sorba, hogy megcsodálhassák e nagyszerű alkotást.

A másik példa a meg nem értésre:

Vincent van Gogh /1853-1890/ életében egyetlen képét sem tudta eladni, megszállottan alkotott, végül önkezével vetett véget életének. Halála után fedezték fel igazán, ma festményeiért csillagászati összegeket fizetnek.

Mind technikája, mind képeinek színvilága messze megelőzte korát. Ő volt a Nap szerelmese, sárga napraforgókkal borították sírját, amelyek csendéletein is megjelennek.