Egy elbeszélő fogalmazást kell irjak ezzel a cimmel: Azert vagyunk a világon hogy valahol otthon legyünk benne?

Egy tipp olvasd el mit írtak erről mások. Célszerű először az eredeti szerzővel kezdeni. Ha nem menne, mert az irodalom tanárod nem mondta: Tamási Áron: Ábel a rengetegben.

Egyébként ez tipikusan egy olyan fogalmazás amiben magadról kellene írnod. Neked semmit sem jelent ez a sor? Nem ugrik semmi eszedbe róla?

Ha végképp tanácstalan vagy: Gondolkodj el azon, hogy mi az otthon. És ne csak arra a jelentésére gondolj, hogy anyuci és apuci otthon ülnek pici csemetéikkel.

"Haza csak ott van, ahol egy szív, vagy egy darab föld a tiéd."

Mindannyian születtünk valahová, amit a hazánknak ismerünk, fogadunk el. Itt érezzük magunkat biztonságban, itt mozgunk otthonosan, mert ismerjük a nyelvet, az anyanyelvünket.

Ismerjük az emberek szokásait, reakcióit, nem érezzük idegennek magunkat, ha kimegyünk az utcára.A közeg részének tekintjük magunkat, egynek mindenkivel, egy ritmusra dobog a szívünk, egy rugóra jár az agyunk, ugyanazon tudunk nevetni, sírni.

Ugyanaz az ég van fölöttünk, ugyanazokat a csillagokat látjuk éjszakánként, a levegő illata, a virágok, bogarak, fák, minden, ami körülvesz bennünket, ugyanazokat az élményeket , érzéseket váltja ki belőlünk.

Radnóti Miklós verse: Nem tudhatom is ezeket a gondolatokat fejti ki gyönyörűen.

A hazánkban, otthonunkban a környezet részének érezzük magunkat, egynek vele, szorosan hozza kötődünk minden idegszálunkkal.

Bármerre kalandozunk is a világban, ahogy ezt Ady is írja, /Föl, földobott kő/ ide térünk vissza, ide húz vissza a szívünk, sokan ide térnek meghalni, ha távolra szólította az élet őket a hazájuktól.