Hogy elemezzem? (Villon vers)

Hű, ha itt lenne a gimis irodalomfüzetem...

Arra emlékszem, hogy ezt a verset szinte viccnek szánta, talán akasztásra várva vagy mi. Ezért írta ezt:

"Rőf kötél súgja meg fejemnek,

Hogy mi a súlya fenekemnek."

Tehát ha fellógatnak, akkor derül ki, mi a súlya a fenekének..

Azt hiszem, épp az akasztására várt, amikor ezt írta, a siralomházban. Ezzel az önironikus verssel summázta egész életét. Gondold el: leírja a születését (Párizs szült Ponthoise mellett) és most a halálára vár (rőf kötél....). A kettő között semmit nem ír: az olvasójára bízza, mire gondoljon (bár arról, hogy az akasztására vár, gondolhatjuk, hogy nem élt tisztességes életet). De azt is mondhatjuk, hogy azzal, hogy nem ír az életéről semmit, kihangsúlyozza, hogy mennyire nem fontos az egész élet, mennyire jelentéktelen, és ezzel a morbid humorral azt is jelzi, hogy mennyire nem érdekli, hogy hal majd meg. A halálfélelmét ilyen megvető stílus mögé rejti. Nekem ezzel azt üzeni, hogy ,,emberek, nézzetek magatokra, megszülettek, és mindenki meg is hal egyszer. Nem mindegy, hogyan élsz? Nem mindegy, hogyan halsz meg? A gazdag ember is meghal egyszer, és ugyanúgy a férgek martaléka lesz, mint én, az akasztófa címere, a gazfickó. Hát akkor nem egyenlőek vagyunk, születésben és halálban? Te, bírám és hóhérom, nem vagy több nálam, halálraítéltnél és én, a kurafi, a szajhák kedvence, nem vagyok kevesebb nálad, nemes és gazdag úr."

Még valami: én asztrológus vagyok, és erről a gúnyos versről a Vízöntő archetípusa jutott eszembe, a Bölcs Bohóc, az Udvari Bolond, aki nem kötődik senkihez és ezért már nem fél senkitől és semmitől, mert nincs veszítenivalója, éppen ezért már semmiféle tekintélyt nem tisztel. Javaslom, olvasd el egy jó asztrológiakönyvben vagy itt a neten a Vízöntő archetípusát, és jobban megérted Villonnak ezt a versét. Na. Elég ennyi elemzéshez?