Ez monológnak számít?

Szabó Magda: Az a szép fényes nap (részlet)

Először kémnek néztetek, megfizetett árulónak, kidobtatok a pályámról, és mert gyanús lettem a sámánnak, ti sem tartottatok többé alkalmasnak semmire. Elloptátok a diadémomat, a díszruhámat, a tanút, aki látta, milyen fogadtatásban részesültem Bizáncban, megölettétek. Én már régen csak a múltban élek, és csak azokra gondolok, akik olyan régen éltek, hogy nem volt idejük megsérteni engem. Most, mikor már megbékéltem a csenddel és azzal, hogy nincs más a számomra, csak a halál, idejössz, és kiderül, megvan minden, vissza is kapom, sőt azt kívánod, vegyem fel, és bejelented, holnaptól ott leszek mindenütt, ahová még élő koromban vágyódtam. És mikor végre azt hiszem: újra élek, azt mondod, egyetlen feladatom az lesz, hogy mosolyogjak, de szólnom nem szabad. Nekem, aki úgy tudok beszélni, és mindenféle nyelven.