Petőfi Sándor Tisza c. művének elemzése?

Mi az, hogy nem találod? Ha szó szerint beírod a kérdésedet a Googleba, a te kérdésed alatt ott a találat!!

Rákattintasz a "letöltöm"-re.

[link]

A Tisza

Petőfi a magyar tájköltészet egyik kimagasló alakja és nagy megújítója. Elődei, főleg a klasszicizmus költői a tájfestészetet akarták utánozni, de műveik nem tudtak igazi hatást eléri.

Petőfi nem törekedett pusztán a tájleírására. Ő inkább a tájjal kapcsolatos érzéseit, gondolatait és hangulatát írta meg. Számára táj szinte ürügy, hogy belső világát kifejezze.

Néhány tájversében a táj jelképként jelenik meg.

Legszebb tájversei az Alföldről szólnak. Az Alföld mint téma akkoriban forradalmi újítás volt. Petőfi számára az Alföld nemcsak a szülőhelyet, hanem a szabadság képzetét is jelentete a maga végtelenségével és korlátlanságával.

A Tisza című 1847-ből való.

A 15 versszakos vers a táj festői rajzával kezdődik. A nyár alkony és a kis Túr torkolata pontos hely és időmegjelölés. Az anyja kebelére siető gyermek képe pedig nemcsak hasonlat, hanem lírai vallomás is amelyben a költő Tiszához való viszonya fejeződik ki. Ezután a folyó jellemzése következik. A 2.-3. vsz szín és hanghatásokkal varázsolja elénk a folyót. („Piros sugárok”, „ sarkantyúk pengése”)

A 4. vsz. a költői szemlélődés pontja. Innen kiindulva a költő koncentrikus körökben, a látóhatárt állandóan tágítva írja be a tájat. A közelről a távolra haladás végpontját a mármorosi bércek jelentik. A kezdő és végső pont között láthatók a Tisza túlsó partját szegélyező tartva rekettyebokrok és az azok nyílásán kirajzolódó „kisfalucska tornya”, a réten túl pedig a már homályos erdő. A hasonlatok és jelzők megfoghatóan és festőien ábrázolják a tájat és egyben a költő érzelmeit is. Az uralkodó csendet csak a madárfütty és a távoli malom zúgása töri meg. Idilli a hangulat. Ezt még tovább fokozza a megjelenő ,,pár menyecske”. képe. Ettől a pillanattól kezdve már a költői vallomás leírására helyeződik a hangsúly.” A ,,Lelkem édes mély mámorba szédül” sor a táj által kiváltott érzelem gazdaságát érzékelteti.

A 10. vsz. a minden költői képzeletet felülmúló gazdag természet dicsérete. A 11-12. sor a késői estét írja le a tanyán. A friss gyümölcsből készült vacsora és a társaival a Tiszáról folyó disputa a vers nyugalmas lezárás is lehetne.

A költő azonban nem áll meg itt.

A békés kezdőkép ellentétének a kettő versszakos leírása drámai befejezést eredményez. A láncát letépő őrült képével pedig a vers társadalmi mondandóval zárul, és a Tisza az erejére ébredt népet idézi. Az, hogy ez nem önkényes belemagyarázás bizonyítja a király és hóhér című 1848-ban írt verese, amely a nép erejét mint a folyóvíz a gátot.

,,Eltépte a nép a láncot…” sorokkal érzékelteti. Tehát Petőfi tájköltészetének újszerűsége ezzel is bizonyítható.