Környezetvédelem valamint a környezetrombolás a középkorban?

Kérdés, mit szedtél össze. Az a hatezer karakter kevés, könnyen kitölthető. Nem vagyok környezettanos, sőt, természetvédelmi biológus sem, tehát némi átgondolást igényel az, amit mondok, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat.

>A középkorban a mai értelemben vett természetvédelem nem létezett, elvégre a bolygó állapota nem volt olyan, mint ma, tekintve, hogy az iparosodás nem állt olyan szinten, hogy az ember okolható lett volna a bolygóátalakításért, erre nem is volt szükség. Persze voltak katasztrófák (kis jégkorszak), de azt inkább tekintették Isten büntetésének.

>Környezetvédelem, ha volt is, ma már (jobbára) épített környezetnek minősülő helyekre korlátozódott. Pl. kolostorkertek, vadasparkok. Ez nem aktív, hanem passzív környezetvédelem (nem tartották fent, nem volt terveszű vadpároztatás, hanem békén hagyták, mert csak a földesúr vadászhatott ott).

>A környezetrombolás gazdasági jelentőségű volt: lásd irtásos mezőgazdaság (erdőégetés). Ha itt kialakult kaszálórét, azt fenntartották, amit ma környezetvédelmi feladatként értékelünk, de akkor csak kaszálták, mert arra volt. Ez nevezhető környezetvédelmi aktusnak, ma is kéne kaszálni a kaszálóréteket, mert csak azzal lehet megőrizni a speciális vegetációt.

>Mocsarak lecsapolása szintén környezetrombolás.

Ez csak pár ötlet, főként Európára koncentrál, a többit tedd hozzá te magad, hiszen a te dolgozatod. Még találtam egy remek idézetet: "A középkori gondolkodásban a vadon haszontalan, gyakran szörnyekkel, ördögi lényekkel teli közeg, szemben a művelt területek rendezettségével, hasznosságával." (Ha idézed, akkor Robert Nash-re hivatkozz.)