Glosszaírás, tudnántok segíteni?

Amikor reggel kilépünk az ajtón, nem igazán tudjuk, hogy hova keveredtünk. Most egy afrikai mocsárban vagyunk-e vagy Magyarországon? Az utakon akkora kráterek tátongnak, mintha csak a Holdon járnánk. Bár az lehet, hogy a jobb lenne, mivel ott nincs víz és annyi tócsa. Lassan már akkorák, hogy mindegyik mellé ki kéne írni, hogy tilos fürödni vagy legalábbis mélyvíz csak úszóknak. Esetleg úszómestert állítani mellé. Ez akkor fokozódik, hogyha földúton járunk, és még sár is van, mivel esett az esõ. Ekkor jön a gatyafeltûrés és a gumicsizmahúzás, ami akkor fest igazán jól hogyha valaki ki van öltözve, mert színházba vagy valami fontos tárgyalásra megy. Miután elkezdték az utakat javítani és feltölteni, furcsa módon egy idõ után abbahagyták. Valószínûleg rájöttek, hogy ez túl drága és olcsóbban kijönnének, ha esetleg országszerte reptereket építenének, és az emberek ezentúl helikopterekkel, és repülõvel közlekednének. Az utakat, amiket pedig nem használnak, a Párizs-Dakar Rally egyik szakaszához hozzákötnék.

Miután ezekkel a problémákkal megküzdöttünk, és kitértünk egy megállóba, állomásra vagy esetleg pályaudvarra, várhatjuk a buszunkat. Ha tíz perccel elõbb megyünk ki, szinte biztos, hogy még vagy húsz percet kell várni a buszra. Ha csak öt perccel elõbb? Már rég elment a busz, és várhatjuk a következõt. De ha netalántán sikerül elérni a buszt, akár úgy is, hogy futunk, utána biztosra vehetjük, hogy nem érjük el a csatlakozást. A második buszunk esetleg vonatunk biztos, hogy nem akkor jön. Megint jön a várakozás, amikor is kint fagyoskodunk, esetleg ázunk a megállóban, mert nincs semmi védelem az idõjárás ellen. Váróteremrõl ne is álmodjunk, vagy ha van, koszos, büdös, piszkos és még be sincs fûtve. Miután felszálltunk a vonatra, ami teljesen le van rongálva, és az oldala unatkozó, alkotó kedvû mûvész-fiatalok rajzaival és szövegeivel, úgymond graffitijeivel van kipingálva, feltûnik, hogy gyalog tán gyorsabban haladnánk. Az ún. csigavonatokon, - amelyeken utazva, leszállhatnánk gombát szedni majd vissza, - menetközben elgondolkozunk, hogy miért van, az, hogy megközelítõleg 2 óra 20 km megtétele, amikor Budapest 900 km-es körzetében repülõvel utazva akár egy óra is elég.

Mióta mi, emberek a városokba kényszerülünk, azóta a körülöttünk létezõ élõlényeket is a “városi életre” kényszeríttettük. Elég csak a különféle rágcsálókat és csótányokat, kisebb-nagyobb rovarokat említenem, melyek minden rendes háztartásban megtalálhatóak. Megpróbáljuk minden lehetséges eszközzel megkeseríteni az õ, és megkönnyíteni saját életünket. Csak gondoljuk végig, hány ártatlan élõlényt segítettünk át az örök vadászmezõkre saját kezünkkel! Biztos vagyok benne, hogy a muslincától kezdve a szorgos hangyákon át a nagyobb rovarokig igen gazdag trófeagyûjteménnyel rendelkezünk.

A vadászati idény egész évben tart. Télen esetleg csak a hideg elõl a lakásba bemenekülõ kis repkedõ bogárkát csapjuk hidegvérrel agyon a reggeli újsággal, és utána mintha mi sem történt volna, teljes nyugalommal fogyasztjuk el kávénkat. Persze a tavasz és a nyár közeledtével ugrásszerûen megnõ a “préda állatok” száma. Mindenki nekikezd a tavaszi nagytakarításnak, mellyel rituálisan is megnyitja a fõ szezont. Kezdõ vadászoknak csak a porszívó és fölmosórongy a fegyverük, azonban a vérbeli profik a különféle rovarölõ szer használatától sem riadnak vissza. A “profikat” is két fõ csoportra oszthatjuk: a fiatal életerõs vadász, aki fáradságot nem ismerve a lakás minden szegét-zugát befújja a különbözõ készítményekkel. Aztán itt van a “rutinos róka” az a vadász, aki hosszas megfigyelés és tervezés után csapdákat helyez el a lakás kiszemelt pontjain, és türelmesen vár, amíg az ártatlan áldozat belesétál a kelepcébe.

Végre itt a nyár! – kiáltunk föl. A jó idõ és az igazi vadászatok ideje. Ilyenkor a harcmezõ a városokból áttevõdik a Balatonra, ahol a szabadságukat megkezdõ emberek ugyanott folytatják a vadászatot, ahol a városokban abbahagyták. Igen-igen, meg kell tisztítani a nyaralót a több hónap alatt lerakódott por, és természetesen a por rejtekébe megbúvó mit sem sejtõ áldozatoktól is. Mikor a szoba már minden nem kívánatos elemtõl meg lett szabadítva, a vadász a padlás felé fordítja figyelmét, és ádáz harcba kezd a darazsakkal és a méhekkel, a háború végén diadalmasan veri le az utolsó darázsfészket is. Mikor mindezzel végzett, mint elõrelátó stratéga a következõ csata védelmi eszközeit készíti elõ. Nevezetesen a szúnyogriasztó krémet és minden erre használatos eszközt. Így felszerelkezve ér ki a Balaton partjára, miközben gyönyörködik a naplementében, kéznél tart egy palack márkás szúnyogölõ szprét, bár néha puszta kézzel is végez áldozattal.

A fõidény elmúltával mindannyian visszatérünk otthonunkba folytatni a vadászatot. Teljes biztonságban érezzük magunkat, gyanútlanul kilépünk az ajtón, és pár lépést téve belelépünk “szeretett” galambjaink végtermékébe, mire ebbõl fölocsúdnánk, már felülrõl is kifejezik véleményüket vadászati szokásainkról.